színes magyar játékfilm, 1989, rendező: Sopsits Árpád

forgatókönyvíró: Sopsits Árpád, Elian Gyula, operatőr: Medvigy Gábor, Klöpfler Tibor, főszereplők: Lengyel Zoltán, Kovács Lajos, Monori Lili, Nagy Feró, Danyi Judit, Jordán Tamás, 87 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált

Miről szól?

A 10 év körüli Feri traumaként éli meg, hogy apja eladja a család céllövöldéjét; csak az egyik puskát tarthatja meg. A fiút évekkel később letartóztatják, apja agyonlövésével gyanúsítják. A fegyver ugyanaz. A rendőrnyomozó értetlenül áll a gyilkosság előtt, próbálja megérteni Feri motivációit, de a srác nem hajlandó beszélni. A kihallgatással párhuzamosan, flashbackek formájában tárulnak fel a végzetes pillanatig vezető momentumok.

Mitől különleges?

Sopsits Árpád egy megtörtént esetből forgatta le bemutatkozó játékfilmjét, 

a Céllövölde azonban nem az események szimpla rekonstruálására vállalkozó krimi.

A dramaturgiai szerkezet sem hagyományos: a jelenben játszódó kihallgatási szál ugyan keretbe zárja a filmet, de a visszaemlékezések nem mindig időrendben követik egymást, sok esetben pedig komplett jelenetek helyett csak rövid emlékképek villannak be. A Céllövölde vizuális világa is formabontó, a jelen idejű képsorok fekete-fehérek, míg a visszaemlékezések a barna és a sárga különböző árnyalataival lettek virazsírozva, így hangulatukban is elkülönülnek ezek a szekvenciák. A színészek játéka is hasonló változatosságot mutat, az amatőr Lengyel Zoltán a főszerepben, és a rockzenészként ismert Nagy Feró mint a nyomozó elsősorban az ösztönös jelenlétükre építenek, míg az apát és az anyát két klasszikus képzettségű színész (Kovács Lajos és Monori Lili) alakítja.

Hogyan készült?

A filmet ihlető gyilkosság 1982-ben történt, a rendező anyagot gyűjtött a helyszínen, részt vett a bírósági tárgyaláson, beszélt a fiúval és az édesanyjával is. A forgatókönyv már a következő évben elkészült, de a Filmfőigazgatóság annak ellenére visszadobta, hogy konkrét rendszerkritika nem volt a történetben. Miután 1989-ben zöld utat kapott a filmterv, Sopsits még egy éven át kereste a főszereplő fiút (végül egy miskolci szakközépiskolában bukkant rá). 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Fehér György (Szürkület, 1989, Szenvedély, 1998), Janisch Attila (Árnyék a havon, 1991) és Szász János (Woyzeck, 1993) 90-es évek elején készült filmjeivel együtt a Céllövölde is az úgy nevezett fekete szériához, vagyis a lélektani kérdéseket boncolgató sajátos magyar bűnfilmekhez sorolható. Sopsits később a Torzókban (2001) és A hetedik körben (2008) is a gyerekek és a közönyös világ konfliktusát vizsgálta; a Céllövölde laza trilógiát alkot velük. A bemutató idején a magyar kritika nem lelkesedett különösebben a filmért, a külföldi kritikusok díját azonban megkapta az 1990-es Magyar Filmszemlén. Meghívást kapott Cannes-ba, a Rendezők Kéthete szekcióba, majd még közel 60 fesztiválra. A rendező elmondása szerint nyugaton a Céllövöldét az első poszt-kommunista filmként fogadták, és a fiú által meggyilkolt zsarnok apát a rendszerrel azonosították.


Egy emlékezetes jelenet 


A legfontosabb kérdésre, a gyilkosság motivációjára a film nem ad kész választ, a rendező sugallata szerint nem egyetlen okra vezethető vissza, de az ősbűn vélhetően Feri gyerekkori álmainak szétzúzása volt. Ezért is fontos a hintamotívum: a nyitányban Fábri Zoltán Körhintájának legendás képsorai idéződnek meg, majd az időugrást a kamaszkorba is egy hintajelenet vezeti át, és a legutolsó snittben is ide térünk vissza. Sopsits nemcsak tematikailag, de vizuálisan is tökéletesen építi fel ezt a metaforát.

A rendező

Sopsits Árpád (forrás: MNF)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A mellékszereplők és az epizodisták többségét is amatőrök alakították, a Ferit beavató örömlányt például egy valódi prostituált játszotta.