fekete-fehér magyar játékfilm, 1991, rendező: Janisch Attila

forgatókönyvíró: Forgách András, operatőr: Sas Tamás, főszereplők: Baka Miroslaw, Baji Zsófi, Baka Johanna-Kreft, Jozef Króner, Újlaky Dénes, Töreky Zsuzsa, 74 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: SD digitális maszter

Miről szól?

Névtelen hősünk egy középkorú férfi, aki nem találja helyét az életében. Tartozása van, egyedül él, felesége válna tőle. Egy nap az orra előtt rabolnak ki egy postát, és a pénzzel teli zacskó az ő lába előtt landol. Felkapja, elfut vele. Lányával együtt kénytelen menekülni, miközben egyre szorosabbra zárul körülötte a hurok.

Mitől különleges?

Az Árnyék a havon, Janisch Attila első játékfilmje Hitchcock, Tarr Béla és Dosztojevszkij műveinek keresztmetszetében helyezkedik el. Egzisztencialista thriller, amelyben végig a maximumon lüktet a feszültség, de a rendezőt a nyomozás fordulatainál jobban érdekli a főhős szétesése. Janisch ügyesen él a klasszikus thriller mesterfogásaival, többször idéz Hitchcocktól, a zuhanyzójelenetet a Psychóból, a lefolyóba ejtett kulcsot az Idegenek a vonatonból. A dermesztő hangulatot metsző csendekből, némafilmszerűvé fagyott arcokból, noirosan bevilágított, kopár, kiüresedett terekből építi fel. Janisch bevallása szerint filmje arról a pillanatról szól, amikor az ember váratlanul szembekerül a bűnnel, és nem tud jól cselekedni. Roncsolt krimijében sok kérdésre nem kapunk választ (arra se, hogyan akadnak nyomukra a rendőrök), mert

a hangsúly azon van, hogyan kerül önmagával konfliktusba egy személy, és rágja szét életét belülről a bűn.

Ezen a ködös tájon a lopott pénz nem egyenlíti ki a tartozást, a bűn nem megoldja, csak elmélyíti a gondokat, és végérvényesen tönkreteszi az embert.

Hogyan készült?

Janisch Attila már első filmjével körvonalazta sajátos szerzői látásmódját, amely legalább annyit merített Hitchcock suspense-filmjeiből, mint a francia művészfilmek – elsősorban Alain Robbe-Grillet és Alain Resnais – időrendfelbontásos történetvezetéséből. Janischt a bűnbeesés pillanata érdekli, amelynek következtében az ember kiesik addigi világából, és kénytelen számot vetni az életével. Filmjeit állandó forgatókönyvírójával, Forgách Andrással közösen jegyzi. 

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Árnyék a havon a nyolcvanas-kilencvenes évek rövid életű, de nagyhatású vonulatának, az úgy nevezett fekete szériának a kiemelkedő darabja Tarr Béla Kárhozata és Sátántangója, Fehér György Szürkülete és Szenvedélye, Szász János Woyzecke vagy épp Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságokja mellett. Ezek a fekete-fehér filmek gyakran létfilozófiai alapélményekről, a lélek rejtett és megfejthetetlen mozgatórugóiról beszélnek a bűn és bűnhődés motívumain keresztül.


Egy emlékezetes jelenet


Hősünk bemegy a postára, hogy felváltsa pénzét – a feleségétől éppen elcsaklizott ezrest – tízesekre. Belecsöppen egy postarablásba, és él a váratlanul kínálkozó lehetőséggel, elszalad a lába elé eső pénzzel. Paranoiája rögtön előtűnik, a buszon a többi emberben a rá leselkedő veszélyt látja, nem a segítő kezet, amely fel akarja hívni a figyelmét arra, hogy véres lett az arca. Kétségbeesett futásából kiderül, hogy már ekkor is inkább önmaga és nem a rendőrök elől menekül. A figyelmes néző azt is észreveheti, tényleg elköveti-e azt a vétlen gyilkosságot menekülés közben, amivel a rendőrség gyanúsítja.

Az operatőr és a rendező

Sas Tamás és Janisch Attila (forrás: MNF)

Tudtad?

Az Árnyék a havon kilátástalanul fekete-fehér képeit az a Sas Tamás fotózta első önálló operatőri munkájaként, aki később kommersz romantikus komédiák rendezésével szerzett magának nevet.

(forrás: MNF)