A teljes film elérhető itt:

Miről szól?

Valahol a hegyek közt, egy falu határában járunk. Megrázó gyerekgyilkosság történt, sorban már a harmadik. Az áldozatot egy rosszhírű vándorkereskedő találja meg, ezzel rögtön felkelti a rendőrök gyanúját, a falubeliek is őt vádolják. Először tagad, majd öngyilkosságot követ el. A két nyomozó közül az idősebb ezt beismerő vallomásként kezeli, a fiatalabb azonban biztos benne, hogy a valódi gyilkos még szabadlábon van. Kibérel egy útmenti benzinkutat, ahol csalinak használ fel egy kislányt.

Noha a szinopszis eseménydús krimit feltételez, Fehér György feje tetejére állítja a műfaji konvenciókat. A filmből nem derül ki pontosan, hol és mikor járunk, talán a harmincas években játszódhat a cselekmény, de mindez lényegtelen körülmény.

Nem véletlen, hogy Tarr Béla konzulensként szerepel a stáblistán, a Szürkület a nem kevésbé apokaliptikus hangulatú Kárhozat rokona. A fekete és a fehér árnyalatain kívül nincsenek színek, a napot soha nem látni, csak a köd gomolyog és az eső zuhog megállíthatatlanul. Beszédes a cím, a szereplők valóban szürkezónában, átmeneti térben és időben élnek. Lassan, megfontoltan mozognak, néha, miközben a kamera körbejárja őket, megdermednek, mintha önmaguk élethű viaszszobrai lennének. A Szürkület a kontraszt filmje, miközben az idő szinte megáll, és az a kevés esemény is a befogadhatóság határát súroló lassúsággal telik, a mélyben lappangó feszültség észrevétlenül fokozódik, és a kezdetben nyugodt, kimért nyomozók is megszállottként kezdenek viselkedni.

Nincsenek színek, a napot soha nem látni

Hogyan készült?

Fehér nagyjátékfilmes debütálására közel húsz évet kellett várni. Miután 1972-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakát, a televíziónak dolgozott, operafeldolgozásokat, emlékezetes Shakespeare-, Dosztojevszkij- és Moliére-adaptációkat készített. A Szürkület esetében is keresett egy forrásanyagot, de Friedrich Dürrenmatt filmnovellájából (Fényes nappal történt) végül csak alapmotívumokat vett át. Az idősebb nyomozó szerepére azt a Haumann Pétert választotta, aki korábban majdnem minden rendezésében szerepelt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Szürkület különdíjat kapott a Magyar Filmszemlén, a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon pedig Gurbán Miklós operatőri munkáját ismerték el Bronz Leopárddal. Az életmű befejezetlensége miatt (az 1998-as Szenvedély lett Fehér következő és utolsó rendezése), akkor is különleges státusz járna a Szürkületnek a hazai filmkánonban, ha nem írt volna felül radikálisan minden szabályt, és ne számítana ma is egy ködbe burkolódzó, áthatolhatatlan monolitnak.

(MTVA jogtulajdonú felvétel, az MTVA hozzájárulásával)

Egy emlékezetes jelenet

A Haumann Péter által alakított nyomozó egy fának ütközött autót vesz észre. Már magában a helyszínben, a magányosan álló, groteszk fában van valami szürreálisan kísérteties. A rendőr azt gyanítja, hogy a gyilkos karambolozott itt, odamegy a roncshoz, behajol, és olyan csokoládégömböt talál az üvegcserepek közt, amilyennel a pedofil tettes az áldozatait szokta lépre csalni. Innen, az autó belsejéből láthatjuk, amint valaki lassan odalép az ajtó mellé. Talán maga a gyilkos? A kamera (a nyomozó szemszöge?) lassan elkezd felfelé pásztázni a férfi lábán, az arcát azonban még hosszú másodpercekig kitakarja a szélvédő, hogy végül kiderüljön, csak egy rendőr az. Szellemes és pimasz módja ez a nézői elvárások kifordításának.

A rendező

Fehér György (a kamera mögött) a Szürkület forgatásán (fotó: Gurbán Miklós, forrás: Fehér György Emlékoldal)

Plakát

Szürkület (forrás: NFI)