fekete-fehér magyar játékfilm, 1989, rendező: Fehér György

forgatókönyvíró: Fehér György, operatőr: Gurbán Miklós, Kende János, Peter Benya, főszereplők: Haumann Péter, Derzsi János, Pogány Judit, Lázár Kati, Lénárt István, Pauer Gyula, 105 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitálisan felújított

Miről szól?

Valahol a hegyek közt, egy falu határában járunk. Megrázó gyerekgyilkosság történt, sorban már a harmadik. Az áldozatot egy rosszhírű vándorkereskedő találja meg, ezzel rögtön felkelti a rendőrök gyanúját, a falubeliek is őt vádolják. Először tagad, majd öngyilkosságot követ el. A két nyomozó közül az idősebb ezt beismerő vallomásként kezeli, a fiatalabb azonban biztos benne, hogy a valódi gyilkos még szabadlábon van. Kibérel egy útmenti benzinkutat, ahol csalinak használ fel egy kislányt.

Mitől különleges?

Noha a szinopszis eseménydús krimit feltételez, Fehér György feje tetejére állítja a műfaji konvenciókat. A filmből nem derül ki pontosan, hol és mikor járunk, talán a harmincas években játszódhat a cselekmény, de mindez lényegtelen körülmény.

Se a gyilkosságot nem látjuk, se a tettest, és az itt-ott elszórt nyomok sem kecsegtetnek a megoldás lehetőségével.

Nem véletlen, hogy Tarr Béla konzulensként szerepel a stáblistán, a Szürkület a nem kevésbé apokaliptikus hangulatú Kárhozat rokona. A fekete és a fehér árnyalatain kívül nincsenek színek, a napot soha nem látni, csak a köd gomolyog és az eső zuhog megállíthatatlanul. Beszédes a cím, a szereplők valóban szürkezónában, átmeneti térben és időben élnek. Lassan, megfontoltan mozognak, néha, miközben a kamera körbejárja őket, megdermednek, mintha önmaguk élethű viaszszobrai lennének. A Szürkület a kontraszt filmje, miközben az idő szinte megáll, és az a kevés esemény is a befogadhatóság határát súroló lassúsággal telik, a mélyben lappangó feszültség észrevétlenül fokozódik, és a kezdetben nyugodt, kimért nyomozók is megszállottként kezdenek viselkedni.

Hogyan készült?

Fehér nagyjátékfilmes debütálására közel húsz évet kellett várni. Miután 1972-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező-operatőr szakát, a televíziónak dolgozott, operafeldolgozásokat, emlékezetes Shakespeare-, Dosztojevszkij- és Moliére-adaptációkat készített. A Szürkület esetében is keresett egy forrásanyagot, de Friedrich Dürrenmatt filmnovellájából (Egy fényes nappal történt) végül csak alapmotívumokat vett át. Az idősebb nyomozó szerepére azt a Haumann Pétert választotta, aki korábban majdnem minden rendezésében szerepelt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Szürkület különdíjat kapott a Magyar Filmszemlén, a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon pedig Gurbán György operatőri munkáját ismerték el Bronz Leopárddal. Az életmű befejezetlensége miatt (az 1998-as Szenvedély lett Fehér következő és utolsó rendezése), akkor is különleges státusz járna a Szürkületnek a hazai filmkánonban, ha nem írt volna felül radikálisan minden szabályt, és ne számítana ma is egy ködbe burkolódzó, áthatolhatatlan monolitnak.

(MTVA jogtulajdonú felvétel, az MTVA hozzájárulásával)

Egy emlékezetes jelenet

A Haumann Péter által alakított nyomozó egy fának ütközött autót vesz észre. Már magában a helyszínben, a magányosan álló, groteszk fában van valami szürreálisan kísérteties. A rendőr azt gyanítja, hogy a gyilkos karambolozott itt, odamegy a roncshoz, behajol, és olyan csokoládégömböt talál az üvegcserepek közt, amilyennel a pedofil tettes az áldozatait szokta lépre csalni. Innen, az autó belsejéből láthatjuk, amint valaki lassan odalép az ajtó mellé. Talán maga a gyilkos? A kamera (a nyomozó szemszöge?) lassan elkezd felfelé pásztázni a férfi lábán, az arcát azonban még hosszú másodpercekig kitakarja a szélvédő, hogy végül kiderüljön, csak egy rendőr az. Szellemes és pimasz módja ez a nézői elvárások kifordításának.

A rendező

Fehér György (a kamera mögött) a Szürkület forgatásán (fotó: Gurbán Miklós, forrás: Fehér György Emlékoldal)

Tudtad?

Fehér György kitartóan küzdött, hogy elkészíthesse Szürkület című remekművét. Erre egy interjúban Kenyeres Bálint emlékezett vissza: „Még kamaszként láttam, ahogy a maga sármos, kibillenthetetlen és erőszakos módján egy papírt mutogat a főnöknek, hogy írja alá. »Nem írom, mert ezen 50 millió van, és mi 30-ban állapodtunk meg.«  »De ez 30 millió, hidd el.« »De én látom, hogy 50« Egy óra múlva, mikor visszamentem, még mindig ez ment. »Ez 30«, »nem, ez 50«. Mire harmadszor jártam arra, a főnök aláírta. Így született meg minden idők egyik legnagyobb magyar filmje, a Szürkület. Gyuri, ha kellett, egy asztalról is elmagyarázta, hogy az egy szék.”