színes magyar játékfilm, 2001, rendező: Sopsits Árpád

forgatókönyvíró: Sopsits Árpád, operatőr: Szatmári Péter, szereplők: Mészáros Tamás, Csizmadia Szabolcs, Zsilák Attila, Thúri Imre, Tóth Krisztián, Nádházi Zoltán, 98 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: 2K restaurált  

Miről szól?

1960, Magyarország. Áron a szülei válása után apjához kerül, aki nem bír vele, és pár hónap után nevelőintézetbe adja. A 9 éves fiú a barátság, a nemiség és a művészet első élményeit itt éli át, de a szadista szigor hatására elhatározza, hogy megszökik a barátaival.

Mitől különleges?

A Torzók az ún. hatvanas évek-filmek kései leszármazottja. Mivel a rendszerváltás után született, már nem kellett a sorok között megfogalmaznia üzenetét, ennek köszönhetően a korábbiaknál jóval nyomasztóbbnak festi fel a Kádár-kor hajnalát.

A helyszín metaforikus: a levert ’56-os forradalom után a magyarországi élet börtönnek érződik.

Az iskolában honos szadizmus a kinti megtorlások kegyetlenségét idézi. Az igazgató a felelősségre vonástól való félelmében nyomja el a fiatalokat (és tiltja az imádkozást), Csapó (Mácsai Pál) viszont már meggyőződéses szadista, aki a kegyetlen kinti világra akarja megtorlásaival felkészíteni a gyerekeket. Vele szemben áll a jólelkű, a forradalomban való részvétele miatt bebörtönzött, majd a vidéki nevelőintézetbe száműzött matektanár (Gálffi László), akitől empátiát, a művészet iránti fogékonyságot és a csillagos égbolt szeretetét tanulja Áron. A gyerekek szökése végül kudarcba fullad, mert ’56 után ilyennek tűnt a kelet-európai lázadás: hiábavalónak, amely cél nélkül a semmibe tart.  

Hogyan készült?

A Torzók önéletrajzi ihletésű film, amit a hatvanas évek elején nevelőintézetbe került Sopsits saját és társai élményéből írt. A szülei elváltak, az apja újraházasodott, és azt mondták neki, kirándulni mennek, majd leadták az intézetben – ez a trauma mélyen beleégett, és miután felnőttként egy álmában újra előjött, három hét alatt kicsúszott belőle a forgatókönyv. Sopsits nem a külsődleges díszleteivel, a mindenhová kitűzött vörös csillaggal vagy a Lenin-portrékkal, és a folyamatos elvtársozással akarta életre kelteni a korszakot, hanem annak nyomott hangulatát és időérzetét igyekezett megragadni: a kilátástalanul lassan csorgó időt. A jeleneteket alulvilágították, a többségük éjszaka vagy félhomályban játszódik, a szereplőket pedig szűk szobákba helyezték, hogy az emberekre rázáródó térrel keltsék fel a bebörtönzöttség érzetét.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Torzók Sopsits kamaszokról szóló, a bűn és bűnhődés kérdései körül forgó trilógiájának legsikeresebb darabja, amivel a rendező beváltotta emlékezetes debütálása, a Céllövölde után a nevéhez fűzött ígéreteket. Rendezői díjat kapott a Filmszemlén, az Oscarra a Torzókat nevezte Magyarország (jelölést végül nem kapott), és a nemzetközi filmfesztiválokon is szép karriert futott be: Montrealban megosztott fődíjat nyert, ahol „a magyar Twist Olivérként” dicsérték.

 

 


Egy emlékezetes jelenet
 

Felelősségre vonják a gyerekeket a szökés után, amibe egyik társuk belehalt, egy másik pedig kórházba került. Sopsits olvasatában a korszakban mindenki egyszerre volt áldozat, résztvevő és bűnös, de a rendszer visszássága abban mutatkozik meg, hogy Áronból kizárólagos bűnbakot csinálnak, és a részigazságból teljes igazságot faragnak – vagyis hazudnak. Csapó szenvtelen mondataival örökre elülteti a gyerekben a lelkifurdalást: „Barátkozz meg kisfiam a gondolattal, hogy gyilkos vagy. Gyilkos.”

A rendező

Sopsits Árpád a 2018-as Budapesti Klasszikus Film Maratonon (fotó: Déri Miklós)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Amellett, hogy Sopsits Árpád talán legsikeresebb filmje, a Torzók Mácsai Pál életében is fontos fordulatot hozott. Bár Mácsainak korábban is voltak kisebb filmszerepei, bevallása szerint a Torzók tette őt igazán jó filmszínésszé.