1918. október 22-28. Kezdődik a forradalom!

Barkóczi Janka – Torma Galina

100 éve az őszirózsás forradalom előestéjén a politikusok jövés-menése, az ünnepi beszédek, a tömegrendezvények látványos hangulata olyan anyagot szolgáltattak az operatőröknek, amiért a mozik közönsége később nagyon hálás volt.

És hálás lehet az utókor is, hiszen a rendőrségi bűnjelként fennmaradt filmtekercsek látványos bepillantás engednek a 100 évvel ezelőtti Budapest forradalmi hangulatába.

Az évtizedek alatt összekeveredett képsorokat, vagy hézagos narrációval készült riportokat a Filmarchívum kutatói digitalizálják és a korabeli sajtó segítségével kronológiai sorrendbe teszik. A magyarázószövegekkel ellátott híradófilmeket a nyár vége óta hétről-hétre publikáljuk, de a filmek a Youtube-on is szabadon elérhetők. A 100 éves filmhíradók sorozata ezen a héten olyan történelmi esemény küszöbéhez érkezett, amely hatalmas befolyással volt Magyarország sorsának későbbi alakulására.

A Wekerle-kormány utolsó minisztertanácsi ülése

1918 októberére mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az Osztrák-Magyra Monarchia elvesztette a háborút és nem maradhat fenn a korábbi formában. Az uralkodó, IV. Károly király október 16-án kiáltványban tette közzé, hogy birodalma szövetségi államokká alakul, majd felszólította a nemzeti közösségeket, hogy kezdjék meg az ehhez szükséges előkészítő munkát. Október 24-én Wekerle Sándor kormánya lemondott, bár a király arra kérte őket, hogy az új kabinet megalakításáig maradjanak a helyükön. A filmhíradó felvételein az utolsó minisztertanácsi értekezletről távozó politikusokat látjuk a budai Várban. A film Unkelhäuser Károly horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli minisztert, Windischgrätz Lajos közélelmezésért felelős tárca nélküli minisztert, valamint Szterényi József kereskedelemügyi minisztert mutatja, amint éppen elhagyják a Sándor-palotát. A „burgonyahercegnek” is csúfolt Windischgrätz ezzel azért nem tűnt el a közéletből, sőt, miután a Károlyi-kormány a következő év elején megpróbálta feltárni az élelemelosztás körüli furcsa ügyleteit, nagy bajba is keveredett. Szterényi József szintén nem járt jól a forradalommal. Őt 1919 februárjában a „forradalom vívmányait veszélyeztető egyénnek” minősítették és internálták. A végsőkig királyhű politikus, aki IV. Károly nemes emlékének ajánlott emlékiratában közönséges lázadásnak minősítette a forradalmat, így írta le a következő estét: „Október 25-én éjjel fél egy órakor megszólal Andrássy-úti lakásom külön miniszteri telefonja – ugyanis egész külön vonalam volt, csak minisztertársaimmal összekötve, melyet nem kellett kapcsoltatni, automatikusan működött – Szurmay Sándor honvédelmi miniszter hívott fel. Mindig éjjel szoktam a minisztérium aktaszerű munkáját végezni, nappal nem jutottam soha hozzá, így akkor is. Arra kért, hogy jönnék fel azonnal a honvédelmi minisztériumba, nagyon sürgős. Kérdésemre, hogy mi lehet olyan sürgős ebben a késő éjjeli órában, azt a furcsa választ adta, ne kérdezzek sokat, hanem siessek, mert nála biztonságban leszek, ott lesznek Wekerle és a többi miniszterek is. Nem értettem a dolgot, különösen, hogy mit jelentsen az, hogy nála biztonságban leszek, de erre nem volt mit tennem, ő leküldte utánam autóját és én felmentem hozzá a várba.” Mint később kiderült számára, a minisztereket azért gyűjtötték a védett épületbe, mert a forralom általában mindig a fontos emberek elfogatásával szokott kezdődni.

Kezdődik a forradalom!

A következő riport a Lánchíd pesti hídfőjénél készült. Itt találkozott az egyetemi ifjúság és a hozzájuk csatlakozó többezres tömeg a rendőrökkel, akik megpróbálták megakadályozni, hogy a Várba menjenek. Az egyetemisták a Károlyitól előző nap kapott zászló nyomában vonultak, és az uralkodónak szerették volna átadni az átalakulással kapcsolatos memorandumukat. Arról azonban nem tudtak, hogy tulajdonképpen hiába mennek, mert IV. Károly nem a Várban, hanem a gödöllői kastélyban tartózkodik. A tüntetők először megpróbáltak tárgyalni a helyszínen tartózkodó Sándor László főkapitánnyal, kérve, hogy engedje át őket a hídon, de miután az a kérést elutasította, egyszerűen áttörték a kordont. A budai oldalon álló lovas rendőrök sem voltak hatékonyabbak, így végül a tömeg egy részének sikerült feljutnia a Várba. Odaérve a Himnuszt és más hazafias dalokat énekeltek, követelték az ország függetlenségét és az azonnali békét. A rendőrök kardlappal kezdték oszlatni a tömeget, ami végül sikerrel járt. Estére már a város számos pontján tüntetők jelentek meg, többek között az Andrássy úton, a Parlamentnél és a Szabadság téren is.

Népgyűlés a Parlament előtt október 27-én

Október 24-ére virradóan Károlyi Mihály elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, melyet a wilsoni elvekben bízó háborúellenes pártok hozták létre. Programjukkal az ellenkormány szerepét kívánták betölteni a széthullás szélére sodródott Magyarországon. Október 27-én, vasárnap délután, hatalmas tömeg gyűlt össze a Parlament előtti téren, hogy a Nemzeti Tanácsot támogatásáról biztosítsa. „Folyton újabb és újabb csoportok érkeztek. Az országház felé vezető utcákban is csendőrök és rendőrök voltak elhelyezve, a parlament közelében levő üres telkeken, valamint a földmivelésügyi minisztérium és a Kúria pincéiben katonák voltak elbujtatva. A népgyűlés rendezősége a parlament széles följáróján helyezkedett el, emberekkel volt teli a bejárót elzáró vaskapu, emberek ültek az oroszlánokon is.” – írta a Népszava. A gyűlés egyik elnöke, a képeken is látható Batthyány Tivadar emlékeztetett a legfontosabb feladatokra: az egyenlő és titkos szavazati jog bevezetésére, az ország demokratikus átalakítására, a béke megteremtésére és a német szövetség azonnal felmondására. Követelte a teljes sajtószabadságot, az amnesztia kihirdetését a politikai elítéltek számára, valamint általános jogegyenlőséget és megértést mindenkinek.

A szónokok között ezután Lovászy Márton, a Függetlenségi párt alelnöke kapott szót: „Határainkat ellenség fenyegeti - úgymond -, de az ellenségnél is veszedelmesebb Magyarország mai politikai és társadalmi uralma. A kormány elvesztette a fejét, nem tudja mit kell cselekedni, s amit kellene azt nem akarja. Ezért erős, tiszta és becsületes kezek ragadják meg az ország kormányát, vegyék kezükbe a közhatalmat. Ezért alakult meg a Magyar Nemzeti Tanács. Az a régi eszme, amely az ország veszedelmét előidézte, még végvonaglásában is meg akarja akadályozni érvényesülésünket és el akar gáncsolni minket. Elérkezett a cselekvés ideje. Csak kitartás, elszántság, s akkor Magyarország boldog és új jövendője virrad ránk.” A szociáldemokrata Garbai Sándor különösen az osztályuralom ellen szólalt fel és követelte, hogy a háború árát elsősorban azok fizessék meg, akik a hadba lépést szorgalmazták. Felhívást intézett a katonasághoz is, mondván „csak akkor lesz rend, ha magunk mellett tudjuk azokat, akik kezében a fegyver van.”

Károlyi Mihály Bécsből Budapestre utazik

A Wekerle-kormány lemondása után IV. Károly körültekintő tájékozódás után kívánta a kialakult válsághelyzetet rendezni, ezért az ország jelentős vezető politikusait külön-külön mind meghallgatta, hogy megfelelő megoldási tervet alakíthasson ki. Károlyi Mihályt először október 25-én péntek délután hívatta a király. Sokan akkorra jósolták a kinevezését, a megbeszélés azonban csak tájékozódó jellegű volt. Másnap délelőtt a konzervatívabb megoldást pártoló, és Károlyi kormányalakításának kizárását javasló politikusok kerültek sorra. Ezt követően Károlyival telefonon közölték a király újabb kibontakozási tervét, melyet a Nemzeti Tanács elnöke a vezetőséggel egyetértésben elfogadhatónak talált. Károlyit egyidejűleg a király aznap délutánra kihallgatásra hívta Gödöllői kastályába. Ezek után mindenki biztosra vette, hogy Károlyi miniszterelnökként fog Gödöllőről távozni. Aznap este fél 7-kor került sor az audienciára. A királlyal való tárgyalását egy bécsi telefonhívás szakította meg, mely után a király közölte Károlyival, hogy egy fontos kérdés tisztázása miatt még aznap éjjel Bécsbe kell utaznia vele. Azonnal el is indultak.

A királyi különvonat másnap, 27-én vasárnap reggel fél nyolckor futott be az osztrák fővárosba. A pályaudvaron a királyi pár elbúcsúzott Károlyitól, akit ezután udvari fogat vitt a Bristol szállóba, ahol a királlyal való megbeszélés szerint Lammasch osztrák miniszterelnök-jelölt látogatását kellett megvárnia. Eközben a király Károlyi egyik legnagyobb politikai ellenfelével, Andrássy Gyula külügyminiszterrel tárgyalt, majd nemsokkal ezután kinevezte Lammascht az osztrák felszámolási kormány miniszterelnökévé. Ezt követően két nagy konferencia vette kezdetét. Az egyik az új osztrák kormány tagjai között folyt a frissen kinevezett miniszterelnök vezetésével, a másik a külügyminisztériumban Andrássy részvételével, ahol döntöttek a következő hetek bel- és külpolitikai irányáról.

Mindeközben Károlyi Mihály hiába várta az osztrák miniszterelnököt a Bristol szállóban, ahonnan el sem mozdult reggel 8-tól délután 3 óráig. Ekkor üzent a királynak a kabinetirodán keresztül, hogy nyomban elutazik Bécsből, mire a király azt válaszolta, hogy a pályaudvaron József főherceg fogja tájékoztatni a továbbiakkal kapcsolatban. Károlyi és a főherceg az udvari váróteremben találkozott öt perccel a vonat indulása előtt, majd a szalonkocsiban folytatták a megbeszélést. A király még nem hozott döntést a magyar miniszterelnök személyét illetően, hanem József főherceget bízta meg azzal, hogy helyette mint „homo regius”, azaz királyi megbízott, folytassa a tárgyalásokat a magyar politikai élet vezető embereivel.

A bécsi vonat érkezésének időpontját a délutáni népgyűlésen is meghirdették, így este 9-re sok ezer ember gyűlt össze a Nyugati pályaudvar előtt. Mikor a vonat ¾ 10 után befutott, a tömeg betörte a pályaudvar körúti kapuját, és elözönlötte az épületet. A hosszú peron zsúfolásig megtelt. Károlyi Mihály gróf szürke felöltőben, sportsapkával a fején lépett ki a vagonból. A hír, hogy a király nem nevezte ki miniszterelnöknek, megelőzte őt, ennek ellenére az emberek hatalmas üdvrivalgás közepette fogadták mint a nép vezérét. Elsőként Lovászy Márton üdvözölte Károlyit, majd az emberek a vállukra emelték, s úgy vitték az oldalsó kijárat felé, melyen azonban zárva volt a vaskapu. Károlyi végül azon átmászva jutott ki a Váci útra, ahol villamosra szállt, a temérdek ember pedig mind utána özönlött. A Teréz körúton megállítottak egy hintót, s abba emelték át a villamoskocsiból az ünnepelt politikust. Az Oktogonig jutottak így el, majd ott Károlyi átszállt egy gépkocsiba, amely a függetlenségi párt Gizella (ma Vörösmarty) téri épületéhez vitte, ahol a fáradt és sikertelen küldetése miatt csalódott pártvezér egy rövid, de lelkesítő beszédben köszönte meg a téren egybegyűlt sokaságnak az ünneplést.

A honlap zavartalan működése érdekében cookie-kat (sütiket) használunk.RENDBEN