Tavak, kádak, medencék – 10 felejthetetlen fürdés

Hazánk gyönyörű vizeit és fürdőit változatosan építette történeteibe a magyar film, a vidámtól a tragikusig, a könnyed pancsolástól a hatalmas téttel bíró folyóátúszásig.

1. Sugár Pál: Rabmadár (1929) 

Jenő (Hans Adalbert Schlettow), a szálloda főpincére szobalánynak hazudja magát, hogy a szépséges artistanő közelébe férkőzhessen. Meleg fürdőt készít neki, és amíg a nő önfeledten mosakszik a kádban, Jenő fülel, türelmetlenül járkál az ajtó előtt. Képzeletében követi az eseményeket, meztelenül képzeli el vágyai tárgyát. Bár a jelenet meglepően erotikus, a férfi vonzalma, az artista iránt táplált érzései nem tiszták – bűnbe csábítaná, ahogyan előző áldozatával, Annával, a rabmadárral tette, aki a fürdés pillanatában éppen igyekszik a szállodába, hogy elszámoljon hazug szerelmével.



2. Gertler Viktor: Állami áruház (1953) 

A film Egy dunaparti csónakházban című dala máig népszerű – legutóbb a slágerekkel dolgozó Pappa Pia című film idézte fel. Ebben a filmben a fürdés az önfeledt nyári szórakozással kapcsolódik össze, a párt elvárásainak megfelelő életképet mutat a szocializmusról. A fürdőzés mellett Dániel Károly (Latabár Kálmán) és Klimkó Dezső (Horváth Tivadar) összecsapása színhelyéül is szolgál a medence. Az eszes, komikus karakter, Dániel, könnyedén túljár a mindenben naprakész, sportos, elegáns Dezső eszén, így végül elnyeri Boriska (Turay Ida) szerelmét.



3. Gaál István: Sodrásban (1964)

Ebben a filmben a cselekmény központi eleme a fürdés. Fiatal társaság önfeledten játszik a vízben, később észreveszik, hogy egyik társuk eltűnt. A történet emlékeztet Kosztolányi Dezső Fürdés című novellájára, melyből azonos címmel 1975-ben rendezett filmet Ranódy László. A fürdés képei dinamikusan váltakoznak, szinte etűdként állnak össze, majd egyre fenyegetőbbé válnak, míg végül a teljes reménytelenség érzését a sima, mozdulatlan víztükör látványa kelti a nézőben. A váratlan tragédia önvizsgálatra készteti a társaságot, a felelősség lassan és véglegesen nehezedik a fiatalokra.



4. Szabó István: Apa (1966)

Szabó István filmje megindítóan személyes, ugyanakkor egy egész generáció apátlanságáról szól. Az Apa főszereplője, Bence (Erdély Dániel/Bálint András) is csak elképzelhet magának egy apát, azonban a film végére belátja, hogy szembe kell néznie gyermekkora meséivel. Le kell bontania és újra kell építenie apjához kapcsolódó képzeletbeli világát, az ismeretlen, kitalált személyiséget – az utolsó jelenetben a Duna sodrásával való kitartó küzdelem az ezzel való leszámolás felszabadító megélése. Bence, apja egy régi történetéből kiindulva, miszerint átúszta a jeges Dunát, megkísérli ugyanezt. Bár a Duna épp nem jeges, Bence teljesíti a feladatot, így bizonyítva saját maga számára, hogy képes felülemelkedni apja mítoszán.



 5. Bacsó Péter: A tanú (1969)

A szinte önveszélyesen jóindulatú gátőr, Pelikán József emlékezetes megpróbáltatásainak egyike, amikor rászabadítja az úszni vágyó embereket a medencét kisajátító Bástya elvtársra. A Rákosi-korszak álságosságát lelepző szatíra orwelli jelenete, amikor a megfizethető kikapcsolódást ígérő rendszer mindenkit kizár az uszodából, egyetlen állampárti vezető kedvéért. Amellett, hogy a film sajátos humorát remekül alakítja, az uszodaigazgató akaratlanul forradalmi döntése után örömkiáltásokkal vízbe csobbanó tömeg, ha csak egy pillanatra is, igazi, átütő felszabadulást jelent a diktatúra életidegen közegében. 



6. Gábor Pál: Angi Vera (1978) 

„Talán a szép női mell kapitalista csökevény?” Az Angi Vera a közösség gyorsan változó belső dinamizmusának filmje, ennek nyitójelenete az átbeszélgetett, a későbbi konfliktusokat megalapozó zuhanyzás. A női testek szokatlanul explicit megmutatása mellett, a jelenet azért is fontos, mert a két, Vera számára ellentétes mintát jelentő nő feszültsége magába sűríti a lányt későbbi morális dilemmáinak különböző oldalait. Ezzel együtt a zuhanyzás a film egyik leggondtalanabb jelenete, Vera még csak tapogatózik, az összeszólalkozást inkább játékosan éli meg.


7. Kovásznai György: Habfürdő (1979)

A meg nem értett művész, Zsolt a film végére visszatalál a házasság intézményéhez, Klári oldalán, aki elől a film elején szökni próbált. Az utolsó jelentben családi idillre emlékeztető jelenetet látunk, az anya eteti gyermekét, az apa egy kád fürdővízben pihen. A látszólagos nyugalmat Klári könnyedén megtöri barátnője, Anni említésével. Bár a szereplők Annihoz való viszonya már önmagában sok feszültséget hordoz, ebben az esetben Klári csak egy még súlyosabb hír előkészítésére használja fel. A technikai és stiláris sokféleség hozzájárul a jelenet különleges hangulatához, sajátos humorral fejezi ki a szereplők lelki állapotát, belső változásait.



8. Monory M. András: Meteo (1990)

Felhőcske (Kistamás László) kádjelenete egyáltalán nem hétköznapi. Egyenesen groteszk, morbid performansz: egy hajszárítót állít a kád szélére, és addig enged magára vizet, míg az el nem éri az árammal működő szerkezetet. A kád a szoba közepén áll, öngyilkosságát Felhőcske ilyenképpen állítja ki, teszi példaértékűvé társai számára, a Meteo világa ugyanis olyan disztópia, melyben az embernek nincs sok alternatívája. A performansz azonban folyamat, az öngyilkosság csak a vége. A kád lassan, hosszú percek alatt telik csak meg vízzel, ez pedig lehetőséget ad Monory M. Andrásnak, hogy filmje belső világát kitágítsa, valamint a tapintható, anyagszerű képekhez való érzékét bizonyítsa.  



9. Jeles András: A kis Valentinó (1979)

A kis Valentinó hőse cselleng, de a szabadságot sem élvezi igazán – nincs mi ellen lázadnia. Miután összetalálkozik barátjával, autóval elmennek a Velencei tóra. Ahogy a nap többi része, ez sem kifejezetten hatja meg hősünket. Azonban a víz csendjében pihenve, a vízfelszín tapintásával kísérletezve, az eget bámulva kikerül a város ingergazdag környezetéből, végre magára marad és esélyt kap, hogy elmerengjen. Lebegése a vizen nyughatatlan semmittevő egyetlen nyugodalmas semmittevése.



10. Török Ferenc: Moszkva tér (2001)

„Arra gondoltam, biztos úszni ment.” Petya gimnáziumi szerelme beteljesült Párizsban, mégis hazatér, azzal az indokkal, hogy nagymamája, Boci mama nem vette fel a telefont. A fürdés jelenet Petya képzeletében játszódik, a film egészét tekintve formailag váratlan, tartalmilag kivételesen megható jelenet, ugyanis ezen a ponton a rendező engedi közel a nézőt a fiú karakteréhez, érzéseihez. Amíg Petya sietve pakol, elképzeli Boci mamát egyedül egy uszodában, az utolsó medencés képen felülről látjuk, ahogy lassan kiúszik a képből. Ez után Petya tárgyilagosan elmondja, hogy mire hazaért, nagymamája már halott volt, összeesett a piacon.



Babos Anna

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem