fekete-fehér magyar játékfilm, 1979, rendező: Jeles András

forgatókönyvíró: Jeles András, operatőr: Kardos Sándor, főszereplők: Opoczki János, Iványi István, Farkas József, Ladányi Dénes, Székács Béláné, Lévai Ferencné, 102 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: SD digitális maszter

Miről szól?

A huszonéves László egy külvárosi szövetkezetnél dolgozik kocsikísérőként. Egy átlagos napon úgy dönt, nem adja postára a rá bízott pénzt, inkább elkölti. Sütemény, étterem, taxizás, tóparti kalandok: céltalanul bolyongva csupa olyasmire szórja, amit nem engedhetne meg magának. A nap végére a teljes összeget elveri, a változatos kalandok ellenére mégsem történik vele semmi olyasmi, ami kicsit is fontos vagy örömteli lenne a számára.

Mitől különleges?

Jeles András első nagyjátékfilmje korszakos jelentőségű alkotás. A kis Valentinó a Kádár-rendszer lassú agóniáját ragadja meg, de az egyetemes emberi lét groteszk haszontalanságát is felveti. A film a fennálló viszonyokat nem közvetlenül kritizálja. Olyan létállapotot vázol fel, ahol minden valami nyomasztó mozdulatlanságba dermed.

Sajátosan magyar road movie: a szereplők állandó mozgásban vannak, mégsem jut senki sehova. 

A kis Valentinó azért is forradalmi, mert a rendező a fiú nézőpontját átvéve rokonszenvet ébreszt iránta, miközben folyamatosan el is idegeníti a nézőt. Jeles András radikális fogalmazásmódja egyszerre realisztikus, ironikus és elrajzolt. A film kép- és hangvilága szokatlan, a vágások meglepőek, a cselekmény időről-időre megakad és elágazik, a kamera gyakran a mellékszereplők sorsát követi. Jeles filmje erőteljes hangulatú, igen különös darab. Nincsenek dramaturgiai csúcspontjai, az események csak megtörténnek, ezzel is kiemelve az általános kiúttalanságot. Generációs pillanatfelvétel és abszurd tabló, mely kordokumentumként, hangulatjelentésként és provokatív problémafelvetésként is kiváló.

Hogyan készült?

Mivel a korábbi forgatókönyveit sorra visszadobták, Jeles András egy könnyebben befogadható, valóságot feltáró filmet tervezett. A sztori főbb fordulatain kívül semmi nem volt előre rögzítve, a párbeszédek a felvételek közben születtek. A helyszínek autentikusak, a szereplők nagy része amatőr. A főszereplő Opotzki János kísérőként érkezett a szereplőválogatásra és a rendezőnek kellett rábeszélnie a részvételre. A kis Valentinó eredetileg jóval hosszabb lett volna, a négy és félórás verzióban tovább követtük volna a mellékszereplőket. A stúdió ezt a változatot mereven elutasította, a kivágott anyagok pedig később sajnos elvesztek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Jeles András e filmjével a hetvenes évek meghatározó magyar filmes hagyományát, a dokumentarizmust a feje tetejére állította. A kis Valentinó a valósághűséget a kísérletezéssel ötvözi, így a 80-as években kibontakozó avantgárd mozgalom egyik fontos előfutára. Bár a korabeli kritika nem különösebben lelkesedett érte, idővel egy korszak emblematikus alkotása lett. 2000-ben bekerült a minden idők legjobb magyar filmjeit listázó „Új Budapesti Tizenkettő” közé. Jelzésértékű, hogy a Titanic Filmfesztivál szervezői e művet idézve választották a nevet. A film végén elhangzik, hogy a süllyedő hajón állítólag az utolsó pillanatig játszott a zenekar.


Egy emlékezetes jelenet
 

Egy hirtelen ötlettől vezérelve hősünk felgyújt egy faforgácsokkal teli kukát, majd egy padról unottan figyeli, mi történik. Az égő szemetesből egy női szobor bukkan elő, amit Jeles András a filmgyár udvarán pillantott meg és megtetszett neki. A jelenet tökéletesen sűríti magába a fiú sodródását és a film sajátosan abszurd, mégis filozofikus hangulatát.

A rendező

Jeles András a film szereplőivel (fotó: Halász György)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Opotzki János, a film főszereplője csak elkísérte egy barátját a szereplőválogatásra, Jeles András figyelt fel rá a tömegben. Megszólította, mire a fiú válaszolt: „Na mi van, kiscsávó?” Ekkor Jeles már biztos volt abban, hogy megtalálta a főszereplőt. 

Plakát

(forrás: MNF)