Egy Filmszemle finom emléke #30

...

2001. február 1-én a Mammutban (akkor még csak egy, a Moszkva térhez közelebbi létezett) nyüzsögtünk a 32. Magyar Filmszemlét megnyitó fogadáson. Olyan finom volt a sűrű vörös nedű, hogy elkértem az üres borosüveget emlékbe. És milyen jól tettem! Mert nem csak a borra, hanem a fesztiválra is emlékeztet. Akárcsak a katalógus.

Új évezred – új stílus, üdítően hatott ez az új, modern dizájn is akkoriban. Az Országimázs Központ 40 milliójába a fesztiválrendezés mellé belefért ez az új arculat is. Nagy felhajtás volt. És nagy botrány; a tervbe vett új filmtörvény miatt.

Izgalmas események voltak, ám ami mindebből megmaradt, az mégiscsak a film, a filmek. Elő hát azzal a katalógussal!

Hm... hihetelen, hogy azok a filmek, amelyeknek az emléke a mai napig élénk bennem – már húszévesek! Itt van rögtön Tímár Péter érzékeny és érzékenyítő alkotása, a Vakvagányok, a tüneményes Matatek Judit vak színésznővel a főszerepben. Amikor nyolc évvel később a halálhíréről értesültem, nem hittem el. És lám, tényleg itt van és él...

Fekete Ibolya dokumentarista játékfilmje, a Chico folytatása korábbi revelációjának, a Bolse vitának, csak itt útkereső orosz fiatalok helyett a mindig nyugtalan, sok mindenbe belevágó katona és publicista, Eduardo Rózsa Flores a főhős. (A Magyar Iszlám Közösség alelnöke és emellett a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek is alapító tagja volt.) Ez a film utólag ütött igazán, szintén tragikus okból: amikor hírét vettük, hogy a főhőst 2009-ben Bolíviában kommandósok agyonlőtték.

A Szemle legnépszerűbb filmje az akkor még elsőfilmes Török Ferenc Moszkva tere volt – nekem is kedvencem, pedig igazi „fiúfilm”. Jókedvű, lendületes, eleven. Csak attól félek, hogy a mai gyerekek már a címét sem értik. Moszkva tér – hol van?

Tarr Béla komor, fojtott lelkiállapot-filmjei rám katartikusan hatnak, és megyek velük ködben és árnyékban a végtelen úton. Most éppen a Werckmeister harmóniákkal. Totális kép ez is rólunk. „Az ellenállás melankóliája” – olvasom a katalógusban.

Hasonlóképpen totális korrajz Jancsó Miklós abszurdja, az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél. Tömény Jancsó-breviárium, a rendezői fantáziát könnyedén követő operatőr, Grunwalsky Ferenc kameratáncával.

A Filmszemle sztárfilmjei persze nem véletlenül az Üvegtigris (Kapitány Iván, Rudolf Péter), vagy a remake Meseautó (Kabay Barna). Ám nem célom most minden filmről megemlékezni, csakis azokról, amelyek akkor belém égtek. Ilyen az az opus is, amit be sem mutattak. Csak nekünk játszották le egyszer: A csodálatos mandarin Mészáros Mártától. A 35 perces Bartók-balettfilm Lengyel Menyhért meséjére nagyon sokáig láthatatlan volt az egyik Bartók-örökös akadékoskodása miatt. Bár, úgy tudom, azóta lejárt a 70 évre szóló szerzői jog. Meg is nézem, nincs-e véletlenül a YouTube-on... De, már rajta van! Nézhető és élvezhető! Bozsik Yvette, Kamarás Iván, Szabó Győző, Gálffi László, és persze, a nélkülözhetetlen Jan Nowicki bravúros pantomimja igazi felfedezés ma is.

A 2001-es Filmszemlén 170 magyar produkciót mutattak be, ezek közül 27 volt új játékfilm. A többségét azóta sem láttam. Na, hát ezért jó kézbe venni a régi katalógusokat: legalább megtudom, hogy mi mindent kell még bepótolnom... 

Geréb Anna

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem