Miről szól?

A vidéki út szélén, egy hínáros kis tó mellett áll Lali (Rudolf Péter) büfékocsija, az Üvegtigris. Forgalom nem nagyon van, csak néhány átutazó áll meg néha egy-egy kávéra. Az egyhangú nyári napokat a haverok látogatásai színesítik. Gaben (Reviczky Gábor) használt autókkal kereskedik, Róka (Gáspár Sándor) kisstílű seftelő, Cingár (Szarvas József) szaxofonozni tanul. Csoki (Csuja Imre) pedig próbál nagyon keménynek látszani. A bokszért és Amerikáért rajongó Lali állandó társa Sanyi (Horváth Lajos Ottó), a környék kedves bolondja.

A társaság néhány napjának történetét egy rendőrségi kihallgatáson mesélik el. Gaben meggyőzi Lalit, hogy orosz gyártmányú leharcolt terepjárója helyett vegyen inkább hamisítatlan amerikai autót, egy Chevrolet Impalát. A többiek figyelmeztetik, hogy Gaben üzletei szinte mindig zavarosak. Ő pedig tényleg nem hozza az ígért autót, helyette mindenféle kifogásokkal próbálkozik.

Az Üvegtigrisnél közben zajlik az élet. Esküvői menet áll meg, Laliékat bezárják a kocsiba, lecsap a közegészségügyi ellenőr. Róka tudtán kívül értékes műtárgyra tesz szert, amin áron alul túladnak. A bűnözők rá is szállnak, a társaságnak ezért sürgősen pénzt kell szereznie. Csoki ki akarja rabolni a környékbeli postát. Bele is vágnak a balhéba, a rögtönzött terv azonban nem várt fordulatokat vesz. Gaben végül meghozza az Impalát, de Lalinak nem sok öröme lesz az autóban. Úgy dönt, inkább áttolja a büfét az út másik oldalára.

Mitől különleges?

Az Üvegtigris nem az aprólékosan kidolgozott történetre, hanem egy erőteljes hangulatra, markáns életérzésre épül. A kelet-európai viszonyokat túlélni igyekvő, jég hátán is megélő ügyeskedő figurájának a térség filmgyártásában komoly hagyományai vannak. A kilencvenes évek második felében Emir Kusturica balkáni vígjátékai komoly nemzetközi sikert arattak és felénk is hatalmas népszerűségnek örvendtek. Az Üvegtigris ezen a nyomvonalon haladva a kelet-európai kisember sajátos boldogságkeresését keserédes mázzal önti le.

Az egymáshoz hol lazábban, hol szorosabban kapcsolódó epizódok önállóan is értelmezhető csattanókra épülnek. A társaság tagjai egytől-egyig markáns figurák, sajátos szóhasználattal és stílussal. A színészek a karakterükhöz és habitusukhoz passzoló szereplőket látható élvezettel keltik életre. Mindegyikük boldog szeretne lenni, nagy álmokat dédelgetnek, de a józan tervezés helyett a semmiből akarnak egy csapásra mindent előteremteni. Kedves vesztesek, de legalább képesek nevetni a sorsukon.

Hogyan készült?

A filmet egy operatőr-színész páros, Kapitány Iván és Rudolf Péter rendezte, mindkettőjüknek ez volt a rendezői bemutatkozása. A forgatókönyvet szintén egy elsőfilmes író, Búss Gábor Olivér jegyzi. A gyártó cég, a Filmpartners korábban kizárólag reklámokat készített, az Üvegtigris az első nagyjátékfilmjük. A sikert követően több közönségfilm létrejöttében közreműködtek, de fontos részt vállaltak különféle szerzői munkák finanszírozásában is. A forgatás helyszíne a Tinnye és Piliscsaba közötti út mellett található Garancs-tó. Az Üvegtigrisre keresztelt lakókocsi azóta is ott áll. A büfé nyaranta üzemel, turistalátványosság lett.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Magyarországon az ezredforduló környékén nemcsak a szerzői, de a szórakoztató filmek is megújultak. Ahogyan a Színház- és Filmművészeti Egyetem Simó-osztálya is új alkotói nemzedéket képviselt, úgy a populáris filmek környékén is megjelent a következő rendezőgeneráció. Sokan közülük a reklámfilmezés felől érkeztek, az ott szerzett tapasztalatokat kamatoztatták. Kapitány Iván operatőrként korábban szintén ezen a területen dolgozott.

Az Üvegtigris a magyar vígjáték régi hagyományait folytatja, a bevált formulákat az akkori globális trendekkel keverte. A párbeszédeken, önreflektív gesztusokon és a színészek karizmáján alapuló poénokat a kedves csalók és piti bűnözők lazán kibomló tablója fogja össze. A végeredmény egy sajátosan magyar állapotrajz. Egy vaskosan elrajzolt, édes-bús lúzerkomédia.

Bár a korabeli kritika nem igazán szerette a filmet, a közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta. Az Üvegtigris az ezredforduló egyik legsikeresebb hazai produkciója lett, és a magyar filmgyártás számára fontos önbizalomépítő lépést jelentett a közönség visszahódításában. A nézői rajongás mértékét jól mutatja, hogy néhány éven belül két folytatás is elkészült. Az Üvegtigrisen kívül itthon csak a Valami Amerikának sikerült trilógiává bővülnie.

Egy emlékezetes jelenet 

Csoki belépője a film egyik legtöbbet idézett képsora. Az olcsó segédmotorra pattanó, sört vedelő férfi jellegzetesen magyar karikatúrája a vagány amerikai motorosoknak. A hollywoodi filmek romantikus bűnözőidilljéről álmodozó figura keménynek mutatja magát, valójában azonban macskát tart és az anyjával él. Hasonlóan tragikomikus paródia a helyszínen megjelelő rendőrök párosa. Az egyikük kifizeti a kávét, majd a másik lazán a zsebébe lapátolja az aprópénzt. A tablót az út mellett sétálgató örömlányok teszik teljessé.

Egy film népszerűségének legbiztosabb jele, ha néhány mondatából szállóige lesz. Csoki „Ízirájder, öcsém, ízirájder!” felkiáltása hamar önálló életre kelt, az ironikus kiszólás a közbeszéd részévé vált. Nemsokára még pólókon és különféle ajándéktárgyakon is visszaköszönt. A jelenetben látható motoros esés eredetileg nem volt tervezve, de Csuja Imre nem tudott rendesen fékezni a Babettával. Az összetörő korlát is emiatt került be, folytatva a szereplő fizikai megpróbáltatásait. Csoki országos ismertséget hozott a színésznek, és sokat hozzátett az Üvegtigris óriási népszerűségéhez.

A rendezők

Kapitány Iván és Rudolf Péter (MTI Fotó: Sándor Katalin)