Bolse vita

A rendszerváltást követő mámor, az újkori népvándorlás és egy Kazinczy utcai rockkocsma története.

színes magyar játékfilm, 1995, rendező, forgatókönyvíró: Fekete Ibolya

operatőr: Szalai András, szereplők: Alekszej Szerebrjakov, Máhr Ágnes, Badár Sándor, Igor Csernyevics, Kamarás István, Jura Fomicsov, 97 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: HD digitális master

Miről szól?

A rendszerváltást követően megnyílnak a határok, Magyarország a nyugatról és a keletről érkezők tranzitállomásává válik. Orosz utcazenészek, gépészmérnökök, angol és amerikai lányok találkoznak, esnek szerelembe, italoznak a rockkocsmákban, és igyekeznek megélni a hirtelen jött szabadságot.

Mitől különleges?

A Bolse vita annak a rövid, átmeneti kornak a lenyomata, amikor a rendszerváltás után a keleti régió lakosai mámorosan élték meg felszabadulást, a mozgás, az utazás szabadságát. A Szovjetunióból nyugatra, vagy legalább Jugoszláviába igyekeztek, de gyakran Budapesten kötöttek ki az emberek. Abban a városban, amely a nyugatiakat is csábította, és egy ideig az izgalmas, ellenzéki kultúra fővárosának tűnt. A keletiek számára Budapest már az élhető nyugat, ahol kedves emberek laknak, a boltok tele vannak, és elérhetőek a nyugati árucikkek – vagyis azt az ideálképet testesíti meg számukra Magyarország, amit a magyarok Nyugat-Európára vetítenek. A hazai néző számára így válik egyfajta görbe tükörré a film, amelyben mások gondolatain keresztül ismerhet rá saját, kelet-európai identitásának visszásságaira és ismertetőjegyeire.

Különös aktualitást nyer a film a mai migrációs válsággal, hiszen már a Bolse vitában is azt látjuk, hogy a határok megnyílásával megindult egy újkori népvándorlás, de kérdéses, hogy a különféle ideológiájú, származású, gondolkodásmódú emberek hol akarják és hol tudják megtalálni az otthonukat, 

melyik határt tudják átlépni, és melyiket nem, kinek van pénze utazni, hatóságot lefizetni, és kinek nincs.

Fekete Ibolya kevert technikával forgatta első játékfilmjét, amelynek történeteit a Pesten ragadt oroszokról már Az apokalipszis gyermekei című dokumentumfilmjében feldolgozta. A Bolse vita az ő sorsuk megrendezett, fiktív mása, amely pontosan követi az élettörténetüket. Fekete ennek érdekében archív anyagokat, híradó- és dokumentumfelvételeket vág a játékfilmbe. Történelmi horizontját a rendszerváltástól a délszláv háború kitöréséig húzza, amikor a kelet-európai szabadságeszmény az etnikai konfliktusok felszínre robbanásával végleg csalódásba fordult.

Hogyan készült?

Fekete Ibolya forgatókönyvíróként kezdte a szakmát, a 80-as években Szomjas Györggyel készített filmeket, amelyekhez szintén a hétköznapi életünkből, anyaggyűjtés során szerezték a történeteket. Falfúró című filmjük sztoriját például flipperen nyerte el egy kisvárosi kocsmában az ottani romáktól: ha nyert, még több részletet meséltek neki.

Fekete a rendszerváltás környékén kezdett dokumentumfilmeket rendezni, előbb a keletnémetek elköltözését dokumentáló Berlinből Berlinbe címűt, majd Az apokalipszis gyermekeit, amelyben a határok megnyílása után nyugatra igyekvő posztszovjet állampolgárok sorsát követte nyomon. Pár évre rá Dárday István javaslatára forgatott ebből a dokumentumfilmjéből játékfilmet, a Bolse vitát, amelyben az egyik szereplő, az utcazenész Jurij önmagát játszotta el.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Bolse vita a kevés magyar film egyike, amelyik közvetlenül az események után, hitelesen mutatja be a rendszerváltás utáni vágyakat, ábrándokat. Fekete Ibolya számos fesztiválon elismert, a Filmszemlén a legjobb elsőfilm díjával kitüntetett alkotása a dokumentarista játékfilmek kiemelkedő darabja. A kelet-közép-európai régiót szemléző Fekete életművében a latin-amerikai forradalmaktól a délszláv háborúig jutó, szintén önmaga fiktív mását játszó Eduardo Rózsa Flores ideológiai kalandfilmje, a Chico formálja csonka trilógiává.


Egy emlékezetes jelenet

Kocsmajelenet, amelyben Az apokalipszis gyermekeihez készült dokufelvételek keverednek a Bolse vitához forgatott fiktív beszélgetésekkel (egy pillanatra még az igazi Maggie is látható, mielőtt rávágnak az őt játszó színésznőre). Átjön a film szabados, szolidan újhullámos stílusa, amikor a dokufelvételek szereplőit követően egy színész is a kamerába beszél, miután a cigifüstben, alkoholbódultságban és bábeli zűrzavarban a több nyelven megszólaló asztaltársaság kitárgyalta a keleti társadalmak helyzetét.

Olvass tovább!

Ozsda Erika: Fekete Ibolya: Filmes vagyok, ilyen-olyan változatokban. Filmkultúra, 2001
Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant. Filmvilág, 1996/10, 49-51.
Király Hajnal: Figyelni, rögzíteni mindazt, ami velünk történik. Beszélgetés Fekete Ibolyával. Filmtett, 2002/5.
Ferenczi Szilárd: Szakadozó világrészek utasai, Fekete Ibolya: Bolse vita (1996), Filmtett, 2019
MMA Lexikon

A rendező

Fekete Ibolya a 2019-es Budapesti Klasszikus Film Maratonon, mellette Szalay Péter filmrendező (fotó: Chripkó Lili)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A film egyik főszereplője Helen Baxendale angol színésznő, aki a magyar közönség számára olyan sorozatok epizódszereplőjeként lehet ismerős, mint a Jóbarátok vagy a Poirot. 

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem