Szépleányok

A szocialista rendszer első szépségkirálynőjének tragikus története. Kíméletlenül pontos film egy ártatlan lányról a nyolcvanas évek átalakuló Magyarországán.

színes magyar dokumentumfilm, 1986, rendező, operatőr: Dér András, Hartai László

szereplők: Molnár Csilla Andrea, Kalmár Zita, Pauer Gyula, Ernyey Béla, Heilig György, 92 perc

Miről szól?

1985-ben, majdnem ötven év szünet után, szépségkirálynő választást rendeztek Magyarországon. Az osztrák mintára szervezett esemény nagy szenzációnak számított a szocializmus utolsó éveiben, és sokan megpróbáltak profitálni a lányok szépségéből. Az versenyt egy 16 éves fonyódi diák, Molnár Csilla nyerte, aki ártatlan gyerekként egy olyan világba csöppent, amiről addig sejtelme sem volt. A királynő a vele történt jogtalanságok, a rá nehezedő nyomás és a rosszindulatú támadások hatására összeroppant, és a következő év nyarán öngyilkos lett. A veszteség az egész országot megrázta, a tragédiáig vezető út pedig szépen kirajzolódik ebben a vidáman induló, mégis nagyon szomorú dokumentumfilmben.

Mitől különleges?

A film egy sok lehetőséget rejtő, de végül tragédiába forduló történetet követ, aminek kapcsán pontos látleletet ad az 1980-as évek második felének Magyarországáról. Az itt bemutatott szépségkirálynő választás profitorientált üzleti vállalkozás a szocializmus utolsó éveiben, amikor a piaci viszonyok még nem rendezettek, az állampolgárok kevéssé ismerik a jogaikat és lehetőségeiket. Az alkotók nem tudhatták előre, mi történik majd a főszereplővel, de jó érzékkel nyúltak a témához.

Filmjük egy olyan dráma hiteles tanújává vált, amely az egész országot megrázta,

és melynek okai, legalábbis részben, kiolvashatók a mozgóképes dokumentumokból. A Szépleányok egy rövid, vibráló korszak lenyomata, mely az éppen zajló átalakulás értékei mellett a veszélyekre is kendőzetlen őszinteséggel hívja fel a figyelmet.

Hogyan készült?

A Szépleányokat a Balázs Béla Stúdióban készítette két fiatal rendező, Dér András és Hartai László. Az alkotók, akik már az elődöntőktől jelen voltak a versenyen, így fogalmazták meg céljukat: „Arra voltunk kíváncsiak, hogyan illeszkedik viszonyainkba ez az életünktől korábban merőben idegennek ítélt kezdeményezés. A legizgalmasabb kérdés számunkra az volt: vajon megőrizhető-e az emberi méltóság, a humánum, kivédhetőek-e a karrierizmus, az önérdek kisstílű machinációi a rendkívülinek mondható körülmények között. Hamar kiderült: nem. Távol áll tőlünk bármiféle leleplező szándék. Egyszerűen rögzítettük az eseményeket, hogy bemutassunk valamit minél több oldalról megközelítve, s aztán rábízzuk a nézőre: ítéljen a saját erkölcsi felfogása szerint.”

A film két nagy egységre tagolódik. A régi bakelit lemezekhez hasonlóan van egy „A oldala”, ami a győzelemig vezető utat örökíti meg, de van egy „B oldala” is, ami a sikerrel járó megpróbáltatásokról szól. A mű eleje kifejezetten játékos, olykor ironikus, megoldásai az új érzékenység irányzatának kollázsszerű, kevert műfajú stílusára emlékeztetnek. A történet fejlődésével azonban egyre súlyosabb etikai dilemmák kerülnek felszínre, a semleges nézőpontú riportokat a szervezőkkel és a családtagokkal készített interjúk szakítják meg, melyek sokszor azért mondanak ellent egymásnak, mert a nyilatkozók saját cselekedeteiket próbálják igazolni. A kronologikusan szerkesztett film a verseny kezdetétől a temetésig követi az eseményeket, drámaisága főként abban rejlik, hogy lebilincselően helyez egymás mellé olyan fogalmakat, mint a szépség és a mulandóság, az anyagi és nem-anyagi értékek, a magánszféra és a nyilvánosság, vagy éppen a gyerekkor és a felnőtt lét kihívásai.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A rendszerváltás időszaka sok szempontból a magyar dokumentumfilm aranykora. A műfaj fontosságát ekkoriban széles körben elismerték, a művek megtalálták az utat a nézőkhöz, az alkotók egyre szabadabban nyúlhattak azokhoz a témákhoz, melyek korábban korlátozás alá estek. A Szépleányok nem az egyetlen film, amely ebben az időben az ország társadalmi-gazdasági átalakulásának folyamatát örökítette meg (ilyen még többek között Almási Tamás Ózd-sorozata [1987–1998], a Bebukottak [Mész András, 1985], Dobray György K [1988] és K2 [1989] című munkái vagy a Fekete Doboz filmpublicisztikái), de témája miatt az egyik legnépszerűbb. A hazai dokumentumfilmezés történetének egyik nagy közönségsikere lett, 1987-ben, a bemutatás évében több mint 600 ezer néző váltott rá jegyet. Az alkotás nemcsak a szocialista közegben meglehetősen bizarrnak számító szépségverseny és Molnár Csilla személye miatt érdekes, hanem azért is, mert bepillantást enged a televízióban országosan közvetített esemény kulisszái mögé, így médiatörténeti vonatkozásai is vannak.


Egy emlékezetes jelenet

A magyar megmérettetés első tíz helyezettje Bécsbe utazik, hogy részt vegyen egy osztrák-magyar szépségversenyen. A buszút során a lányok arról faggatják Csillát, mit szól a róla terjedő pletykákhoz, és hogyan változott az élete a királynői cím elnyerése óta. Az itt elhangzó őszinte vallomást a bécsi rendezvények képei követik, melyek gondtalan ragyogása élesen ellenpontozza Csilla valódi érzéseit. A felvételek bemutatják, hogyan játssza kötelező királynői szerepét, de néhány elkapott gesztus azt is leleplezi, mindez valójában mekkora terhet jelent számára. Az a szomorú ellesett pillanat, amikor a luxusszálloda medencéje mellett magányosan üldögél, és titokban egy könnycseppet töröl le az arcáról, már előrevetíti a későbbi tragédiát.

Olvass tovább!

MMA Lexikon

A rendező

Hartai László (forrás: MNF)

Tudtad?

„A vita a zsűriben csak a díj körül forgott, (…) hogy a Magyar Média fődíja az mittudomén 10 ezer Ft, a Fotexé meg 100 ezer, amit a hatodik helyezett kapott. Tudták, hogy ebből óriási botrány lesz, mert ez elhangzik, és mindenki fogja látni, hogy a versenyt Kalmár Zita nyerte meg, hiszen a díj mértéke mutatja, hogy ki a nyertes. És ezt nem merték, nem tudták kezelni. Ennek a feldolgozása a filmben is vastagon benne van, hogy a Skálának és a Várszeginek a Centrum Áruházak volt kvázi az ellenfele, és az a hallatlanul rokonszenves hülye, a Centrum Áruházak marketing igazgatója, ebből az egészből semmit nem értett.” (interjú Hartai Lászlóval, 2019)

Plakát

Tervező: Dékány Péter (forrás: MNF)

Barkóczi Janka

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem