K – Film a prostituáltakról (Rákóczi tér)

Tabudöntögető botrányfilm az ország leghírhedtebb teréről, dokumentumfilm-történeti pillanatokkal.

színes magyar dokumentumfilm, 1988, rendezte: Dobray György

operatőr: Andor Tamás, 86 perc

Miről szól?

Dobray György rendező a 8. kerületi szexpiac egykori központját, a hírhedt Rákóczi teret és környékét térképezte fel. Dokumentumfilmjében megszólalnak az ott dolgozó prostituáltak, a stricik, az „iparágat” különféle szolgáltatásokkal támogató helyiek, és még néhány kuncsaft is arccal vállalja a szereplést.

Mitől különleges?

A kommunizmus alatt hivatalosan – a bűnözéshez hasonlóan – prostitúció sem létezett, ezért film sem készülhetett róla. 1950-ben ugyan bezáratta a bordélyházakat a rezsim, de a hetvenes évektől – nem hivatalosan – újra fellendült az iparág. A szocializmus utolsó éveiben már elkezdtek foglalkozni a jelenséggel a nyomtatott sajtóban, és 1986-ban Szexpiaci körséta címmel egy nagy sikerű riportkönyv is megjelent. A filmesek közül Dobray György volt az első, aki hozzá mert nyúlni a témához.

A rendező elmondása szerint nem szociográfiai filmet akart készíteni. Címe ellenére a K valójában nem is a prostitúció magyarországi helyzetét mutatja be, hanem csak Budapest belvárosának néhány négyzetkilométerét, az itt élők, dolgozók mindennapjait. Dobray, aki egyben a film riportere is, életkorra, származásra és nemre való tekintet nélkül szólaltat meg minden szexmunkást, aki hajlandó a kamerája elé állni. Így talál rá a Párduc művésznéven futó Andreára is, aki alkalmi riportalanyból fokozatosan lép át főszereplővé, élettársával, Tóth Ferivel együtt. A Tarzan becenéven ismert férfi először tagadja, hogy futtatja a nőt, idővel azonban kiderül, hogy ő a környék leghírhedtebb stricije.

Dobray sem rendezőként, sem riporterként nem finomkodik. A legintimebb témákról is nyíltan, sokszor egy rendőrségi kihallgató stílusában faggatja a lányokat, helyenként kommentálja és megkérdőjelezi a döntéseiket, és a dokumentumfilmezés történetében talán először, elejétől a végéig rögzít is egy aktust.

A negatív sajtóvisszhang a nézők kedvét nem tudta elvenni

Hogyan készült?

A rendező-riporter a spontán megszólaltatott interjúalanyokon kívül a főbb szereplőket színészként szerződtette a produkcióhoz, hogy megvédje őket a hatósági zaklatásoktól. A jelenetek közt ugyanakkor vannak beállítottak is a Budapesti Iskola hagyományai után szabadon – Dobray olyan szituációkat játszatott újra Párduccal és Tarzannal, amelyek korábban valóban megtörténtek. A játékfilmes hatást erősíti a Dés László által komponált zene is, amely könnyed futamaival ellenpontozza a fajsúlyos témát.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bemutatója idején a szakma és a sajtó erős fenntartásokkal fogadta a filmet, a kritikusok többsége hatásvadásznak, felszínesnek és morálisan aggályosnak minősítette. A beállított jeleneteket is elítélték, és úgy látták, a K semmi újat nem mond a témájáról.

Ha egy szociológus vagy egy naprakész újságíró számára esetleg nem is volt informatív a film, a szélesebb tömegek itt szembesülhettek először a jelenséggel. A teljes képet nem tudta, és nem is akarta felrajzolni a rendező, az interjúk nyomán mégis sok fontos részletet megismerhettek a nézők, kezdve az intézetben töltött gyerekkor determináló szerepétől a prostituáltak és a stricik ellentmondásos kapcsolatáig. A korabeli kritika által szenzációhajhásznak bélyegzett epizódok a férfi „örömlányokkal” pedig mai szemmel is érdekesek: hazai filmben itt találkozhatunk először transznemű emberekkel.

A negatív sajtóvisszhang a nézők kedvét nem tudta elvenni:

közel egymillióan váltottak jegyet a filmre, amely a bemutató óta kultikussá vált, a szereplők egyes mondataiból szállóigék lettek.

Dobray a kimaradt interjúkat könyv formájában is feldolgozta, K2 (1989) címmel pedig a film folytatását is elkészítette, főszerepben a hotelekben dolgozó „bárhölgyekkel”.


Egy emlékezetes jelenet

Először akkor találkozunk Tarzannal, amikor a stáb interjút készít Párduccal, és a férfi az ablakon keresztül figyeli az eseményeket. Ekkor még azt állítja magáról, hogy ő csak a lány élettársa. Dobray sejti az igazságot, és a kérdéseivel megpróbálja leleplezni a szerencsejáték-függő stricit. Andor Tamás operatőr kiváló ütemérzékkel közelít rá a férfi arcára a hangsúlyos pillanatokban, és a háttérben ácsorgó Párducot is belekomponálja a képbe, amikor ő kerül szóba. Az arcjáték és a testbeszéd ebben a jelenetben árulkodóbb, mint az elhangzó mondatok.

Olvass tovább!

Zsugán István: A kukkoló kamera. Filmvilág, 1989/1, 22-23. 
Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok). Filmvilág, 1989/6, 63.
Kapás Zsolt Zsombor: Tekercsváltás? Magyar dokumentumfilm a rendszerváltás korában. Apertúra, 2015

A rendező

Dobray György 2006-ban Gólyamese című filmjéért kapta meg a dokumentumfilm kategória megosztott rendezői díját (MTI Fotó: Nándorfi Máté)

Plakát

Tervező: Frimmel Gyula (forrás: NFI)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem