Tabudöntögető botrányfilm az ország leghírhedtebb teréről, dokumentumfilm-történeti pillanatokkal.
színes magyar dokumentumfilm, 1988, rendezte: Dobray György
operatőr: Andor Tamás, 86 perc
Miről szól?
Dobray György rendező a 8. kerületi szexpiac egykori központját, a hírhedt Rákóczi teret és környékét térképezte fel. Dokumentumfilmjében megszólalnak az ott dolgozó prostituáltak, a stricik, az „iparágat” különféle szolgáltatásokkal támogató helyiek, és még néhány kuncsaft is arccal vállalja a szereplést.
Mitől különleges?
A kommunizmus alatt hivatalosan – a bűnözéshez hasonlóan – prostitúció sem létezett, ezért film sem készülhetett róla. 1950-ben ugyan bezáratta a bordélyházakat a rezsim, de a hetvenes évektől – nem hivatalosan – újra fellendült az iparág. A szocializmus utolsó éveiben már elkezdtek foglalkozni a jelenséggel a nyomtatott sajtóban, és 1986-ban Szexpiaci körséta címmel egy nagy sikerű riportkönyv is megjelent. A filmesek közül Dobray György volt az első, aki hozzá mert nyúlni a témához.
A rendező elmondása szerint nem szociográfiai filmet akart készíteni. Címe ellenére a K valójában nem is a prostitúció magyarországi helyzetét mutatja be, hanem csak Budapest belvárosának néhány négyzetkilométerét, az itt élők, dolgozók mindennapjait. Dobray, aki egyben a film riportere is, életkorra, származásra és nemre való tekintet nélkül szólaltat meg minden szexmunkást, aki hajlandó a kamerája elé állni. Így talál rá a Párduc művésznéven futó Andreára is, aki alkalmi riportalanyból fokozatosan lép át főszereplővé, élettársával, Tóth Ferivel együtt. A Tarzan becenéven ismert férfi először tagadja, hogy futtatja a nőt, idővel azonban kiderül, hogy ő a környék leghírhedtebb stricije.
Dobray sem rendezőként, sem riporterként nem finomkodik. A legintimebb témákról is nyíltan, sokszor egy rendőrségi kihallgató stílusában faggatja a lányokat, helyenként kommentálja és megkérdőjelezi a döntéseiket, és a dokumentumfilmezés történetében talán először, elejétől a végéig rögzít is egy aktust.
Hogyan készült?
A rendező-riporter a spontán megszólaltatott interjúalanyokon kívül a főbb szereplőket színészként szerződtette a produkcióhoz, hogy megvédje őket a hatósági zaklatásoktól. A jelenetek közt ugyanakkor vannak beállítottak is a Budapesti Iskola hagyományai után szabadon – Dobray olyan szituációkat játszatott újra Párduccal és Tarzannal, amelyek korábban valóban megtörténtek. A játékfilmes hatást erősíti a Dés László által komponált zene is, amely könnyed futamaival ellenpontozza a fajsúlyos témát.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
Bemutatója idején a szakma és a sajtó erős fenntartásokkal fogadta a filmet, a kritikusok többsége hatásvadásznak, felszínesnek és morálisan aggályosnak minősítette. A beállított jeleneteket is elítélték, és úgy látták, a K semmi újat nem mond a témájáról.
Ha egy szociológus vagy egy naprakész újságíró számára esetleg nem is volt informatív a film, a szélesebb tömegek itt szembesülhettek először a jelenséggel. A teljes képet nem tudta, és nem is akarta felrajzolni a rendező, az interjúk nyomán mégis sok fontos részletet megismerhettek a nézők, kezdve az intézetben töltött gyerekkor determináló szerepétől a prostituáltak és a stricik ellentmondásos kapcsolatáig. A korabeli kritika által szenzációhajhásznak bélyegzett epizódok a férfi „örömlányokkal” pedig mai szemmel is érdekesek: hazai filmben itt találkozhatunk először transznemű emberekkel.
A negatív sajtóvisszhang a nézők kedvét nem tudta elvenni:
közel egymillióan váltottak jegyet a filmre, amely a bemutató óta kultikussá vált, a szereplők egyes mondataiból szállóigék lettek.
Dobray a kimaradt interjúkat könyv formájában is feldolgozta, K2 (1989) címmel pedig a film folytatását is elkészítette, főszerepben a hotelekben dolgozó „bárhölgyekkel”.
Egy emlékezetes jelenet
Először akkor találkozunk Tarzannal, amikor a stáb interjút készít Párduccal, és a férfi az ablakon keresztül figyeli az eseményeket. Ekkor még azt állítja magáról, hogy ő csak a lány élettársa. Dobray sejti az igazságot, és a kérdéseivel megpróbálja leleplezni a szerencsejáték-függő stricit. Andor Tamás operatőr kiváló ütemérzékkel közelít rá a férfi arcára a hangsúlyos pillanatokban, és a háttérben ácsorgó Párducot is belekomponálja a képbe, amikor ő kerül szóba. Az arcjáték és a testbeszéd ebben a jelenetben árulkodóbb, mint az elhangzó mondatok.
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Zsugán István: A kukkoló kamera. Filmvilág, 1989/1, 22-23.
Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok). Filmvilág, 1989/6, 63.
Kapás Zsolt Zsombor: Tekercsváltás? Magyar dokumentumfilm a rendszerváltás korában. Apertúra, 2015