Bebukottak

Félelem és erőszak a tököli börtönben. Monory Mész András betiltott dokumentumfilmje kisiklott életekről tudósít.

színes magyar dokumentumfilm, 1985, rendező: Monory Mész András

operatőr: Klöpfler Tibor, Halász Gábor, Monory Mész András, 90 perc

Miről szól?

Mész András dokumentumfilmje Tökölön, a fiatalkorúak börtönében forgott. Hat fiatal szólal meg benne, többen gyilkosságért kerültek be – egyikük saját apját ölte meg; az ő története ihlette meg Sopsits Árpád Céllövölde című filmjét –, mások rablásért és garázdaságért. A cellájukban, az ágyukon ülve mesélik el, hogyan jutottak el idáig, de abba is beavatják a nézőt, milyen a börtönélet, hogyan lehet elviselni a bezártságot, mit kell tenni a túlélésért. Az interjúkat megszakítva a fegyház hétköznapjaiba is bepillanthatunk a kommentár nélküli, helyenként rekonstruált felvételek segítségével.

Mitől különleges?

A Bebukottak egyszerre több és kevesebb is, mint egy hagyományos dokumentumfilm. Kevesebb, mert Mész és alkotótársa, Mihancsik Zsófia nem azzal a céllal beszélteti az interjúalanyait, hogy minél többet megtudjanak az általuk elkövetett bűncselekményekről. Nem kérdeznek vissza, nem szembesítik őket a tetteik súlyával, engedik, hogy a fiatalok nézőpontja érvényesüljön. És éppen ezért több is a film egyszerű oknyomozásnál, a szenvtelen beszámolók és a dokumentarista életképek a bezártság élményéről,

a félelem és az erőszak megfellebbezhetetlen hatalmáról tudósítanak.

A filmbéli vallomásokat külön izgalmassá teszi, hogy a megszólalók az elfogadás és a beilleszkedés különböző stációinál tartanak. Van, aki már komoly rutinnal felvértezve, a rendszert kiismerve, egy antropológus tárgyilagosságával avatja be a filmeseket a börtön működésébe, míg mások egyelőre még sokkhatás alatt állnak.

A Bebukottakban nincs narráció, de nem is hiányzik, az alkotók jól elkülöníthető tematikai egységek menték vágták össze az interjúrészleteket, úgy mint bűnbeesés, börtönkorrupció, csicskáztatás, nemi erőszak vagy a jövővel kapcsolatos tervek. A forma is idomul a tartalomhoz: a cellájukban nyilatkozó szereplőkre szinte rázárul a mozdulatlan, szűk képkivágat, ezzel is erősítve a klausztrofóbia érzetét.

Hogyan készült?

Mész András még a Társulás Stúdióban kezdett bele Közeljövőkutatás című dokumentumfilm-sorozatába, amelyet a Balázs Béla Stúdió égisze alatt folytatott. Az első részben tizenhét 17 évest kérdezett a szabadságfogalmukról, félelmeikről és jövőképükről. Hátrányos helyzetű fiatalok nézőpontját is be akarta mutatni, így jutott el Tökölre, a helyszínen azonban rájött, hogy a téma megérne egy külön filmet is. Hat napot tudtak forgatni két-három hetes szünetekkel. A fegyőrök azért fogadták el a jelenlétüket, mert a hivatalos, állami média képviselőinek hitték őket, miközben sikerült a fiatalok bizalmába is beférkőzniük. Arra is rá tudták venni őket, hogy a kamera kedvéért játszanak el egy-egy jellemző jelenetet a börtön életéből.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Bebukottak még a tervezett hazai bemutató előtt eljutott a torinói filmfesztiválra, ahol megkapta a legjobb külföldi film díját, itthon azonban a „nem forgalmazható” kategóriába került. A betiltás ellenére sokan meg tudták nézni, mert – köszönhetően annak, hogy ez volt az első videóra forgatott BBS-film – a kalózkópiája eljutott a videókölcsönzőkbe. Mész filmje nemcsak a Kádár-kor sajátos lenyomataként nézhető, de a börtönviszonyok máig aktuális kommentárjaként is. Ismertségét jól jelzi, hogy a legnépszerűbb videómegosztón félmilliónál is többen látták, ráadásul azóta a „folytatása” is elkészült: Gerő Marcell a Káin gyermekeiben (2014) arra keresi a választ, hogy mi történt a szereplőkkel az elmúlt harminc évben.


Egy emlékezetes jelenet

A film leghírhedtebb epizódjában az őrök egy újoncot hoznak a zárkába, és szabad prédaként vetik a többi rab elé, akik az alfahím vezérletével körbe is állják. Először csak verbálisan alázzák, majd fizikailag is megfenyítik. A jelenet akkor is felkavaró, ha tudjuk, a fiatalok – az ebédszüneten lévő őrök távollétét kihasználva – a rendező kérésére játsszák el a beavatási rituálét, nagyon is valódinak tűnő pofonokkal. A filmen belül ugyanakkor az alkotók nem jelzik a rekonstrukció tényét, így az epizóddal kapcsolatban – legalábbis a mai normák szerint – etikai kérdések is felvethetők.

Olvass tovább!

Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás”, Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással. Filmvilág, 2015/1, 18-19.

A rendező

Monory Mész András (forrás: MNF)

Plakát

(forrás: MNF)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem