...

Ha én felnőtt volnék

Egy kisfiú ábrándozása arról, hogy belőle milyen felnőtt lenne. Szoboszlay Péter első rövidfilmje Janikovszky Éva egyik legelső gyerekmonológ-könyvének adaptációja.

színes magyar animációs film, 1966, rendező: Szoboszlay Péter

forgatókönyvíró: Janikovszky Éva, operatőr: Neményi Mária, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Pethő Zsolt, hangmérnök: Bognár Gyula, 6 perc

Miről szól?

Egy kisfiú a szülei szigorú intelmein töprengve elképzeli, ő felnőttként hogyan nevelné a saját gyerekeit. A rövidfilm Janikovszky Éva, a Kádár-kor ünnepelt ifjúsági szerzőjének máig kedvelt gyerekkönyve alapján készült. Janikovszky a hatvanas évek második felében megjelent humoros gyermekmonológjaival vált az olvasók körében rendkívül népszerűvé (pl. Ha én felnőtt volnék, 1965; Akár hiszed, akár nem, 1966; Jó nekem, 1967; Felelj szépen, ha kérdeznek, 1968). Könyvei nem elbeszélésen alapulnak, nincs történetük, hanem frappáns gyerekmondatokból állnak, amelyek a modern, városi családban előforduló közhelyes hétköznapi szituációkat forgatják ki azzal, hogy a felnőttek világát a gyerekek szemszögéből láttatják.

Miért különleges?

A film képi világának megtervezésekor Szoboszlay Péter nem a könyvbéli szöveget vizuálisan is kiegészítő minimalista vonalgrafikájú Réber László-illusztrációkból indult ki.

A rendező a felnőtt és a gyermek egymástól szögesen eltérő világérzékelését a képi ábrázolás segítségével szimbolikusan is szembe állítja egymással.

A felnőttek tilalmakra épülő világa fekete-fehér fotóalapú, amelyben a vastagkeretes szemüveget viselő szülők fotografikusan jelennek meg (az anyát Mamusits Márta manöken, az apát Drávai Tamás belsőépítész, Szoboszlay egykori főiskolai csoporttársa alakítja). A gyermekvilág sokszínűségét sziporkázóan ötletes gyerekrajzokkal érzékelteti. Noha a rajzfilm főhőse a Réber-rajzokhoz hasonlóan egy pár vonalból felskiccelt pont-pont-vesszőcske karakter, Szoboszlay a figurát egy, a filmben is látható gyerekrajz alapján tervezte meg.

Nem a könyvbéli Réber László-illusztrációkból indult ki

Hogyan készült?

A rövidfilm Szoboszlay Péter első önálló rendezése, amelyet Görgey Gábor, a stúdió akkori dramaturgja javaslatára készített el az előző évben frissen megjelent Janikovszky-könyv alapján. Az ötperces film fontos alkotótársai Bánki Katalin és Jankovics Marcell mozdulattervezők, valamint Koncz Csaba fotográfus voltak. A főcím utáni montázsszekvenciában feltűnő eredeti gyerekrajzokat Szoboszlay egyik ismerőse, egy általános iskolai rajztanár adta kölcsön a saját gyűjtéséből. A filmben alkalmazott tipográfiai játékok, ötletes betűanimációk Szoboszlay Péter alkalmazott filmes, reklámgrafikai irányultságát tükrözik, aki számos magyar játékfilm emlékezetes főcímét tervezte (Szeressétek Odor Emíliát!, 1969; Gyula vitéz télen-nyáron, 1970).

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Ha én felnőtt volnék Szoboszlay Péter első önálló rendezése, aki az Iparművészeti Főiskolán belsőépítészként végzett 1961-ben, majd kezdetben háttértervezőként dolgozott a Pannónia rajzfilmes produkcióiban (pl. Peti- és Gusztáv-sorozat). Az első filmjében használt papírkivágásos kollázsanimációs megoldások a korszak olyan szatirikus animációs rövidfilmjeinek sorába illik, mint Kovásznai György: A monológ (1963), Cseh András: A tapéta nem minden (1964), valamint Réber László Imre Istvánnal közösen készített Autókor (1964) és Eldorádó (1965) című rövidfilmjei. Az ebben a filmben is láttatott gyermek-felnőtt viszony Szoboszlay számos későbbi filmjének vezérmotívuma lett: Aki bújt, bújt (1968); Össztánc (1972); Hogyan kerül Eszter az asztalra? (1986). Janikovszky Éva gyerekkönyveiből több megfilmesítés is született a Pannónia Filmstúdióban. Vajda Béla a Magyar Televízió számára készített adaptációiban (Az én családom, 1985; Felelj szépen, ha kérdeznek, 1985; Kire ütött ez a gyerek? 1986; Jó nekem!, 1987) a könyvek ikonikus Réber László-illusztrációit használta fel a figuratervekhez.

Erre figyelj!

A főcím alatt a szigorú felnőttvilág rekvizitumait látjuk: férfikalap, zsebóra, borotva, kulcscsomó, papírvágó olló, öngyújtó, villanyborotva, pipa. A felnőttvilág merev korlátai között sínylődő kisgyerek szabadságvágyát a tilalmak betűiből átalakuló lepke szimbolizálja. A lepke motívuma Szoboszlay későbbi egyedi rövidfilmjeiben is rendre megjelenik (pl. Sós lötty, 1969; Rend a házban, 1970; Össztánc, 1972; Hé, te!, 1976; Történet N-ről, 1978).

A rendező

Szoboszlay Péter 2009-ben, amikor Filmszemle életműdíjat kapott (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)

Tudtad?

Az 1965-ben kiadott Ha én felnőtt volnék című Janikovszky-kötet már közvetlenül megjelenése után hírnevet szerzett az írónőnek, és gyerekkönyvei állandó alkotótársának, Réber László grafikusművésznek mind itthon, mind nemzetközileg.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem