Miről szól?

A Magyar Televízió tizenkét részes történelmi kalandfilmsorozatot tervez a végvári időkről. A rendező ötlete, hogy a címszereplő Gyula vitézt egy karakteres amatőr alakítsa. A tehetségkutatók a piac környékén készítenek próbafelvételeket, kevés sikerrel. Az egyik ilyen próba hátterében azonban feltűnik Prohászka Feri (Koncz Gábor), a hirtelen haragú sörgyári munkás. A rendező azonnal megpillantja benne Gyula vitézt. A színészettel ismerkedő férfi kezdetben kissé esetlenül mozog a forgatáson. A sorozatot azonban imádja a közönség, Gyula vitézből pillanatok alatt nemzeti szimbólum lesz. Prohászka Feriért egy ország rajong. A nők levelekkel és mindenféle ajánlatokkal bombázzák. A fotóit jó pénzért árusítják az élelmes ügyeskedők. A helyi kocsmában a régi cimborái arról faggatják, miként folytatódik a sorozat. A magyar virtust és vitézséget bemutató széria váratlanul felkorbácsolja a nemzeti öntudatot. A törökellenes hangulat kisebb diplomáciai bonyodalmakat okoz. Az illetékesek úgy döntenek, Gyula vitéznek meg kell halnia. A közönség hallani sem akar a dologról. Az utolsó rész után hatalmas a felzúdulás. A nézők egyre hangosabban követelik a folytatást.

Mitől különleges?

A Gyula vitéz télen-nyáron szatirikus vígjáték, mely éppen annyira aktuális és szórakoztató ma is, mint a bemutató idején. A film több szálon futó cselekménye egyszerre villantja fel az akkor még egyeduralkodó Magyar Televízió belső működését, a filmforgatások sajátos világát és a képernyőt vallásos áhítattal bámuló kisemberek hétköznapjait. A gyorsan népszerűvé váló sorozat gyártása körül bonyolódó történetben valóság és fikció, múlt és jelen mesterien keverednek egymással. A Tenkes kapitánya és a nem sokkal korábban bemutatott nagyszabású Jókai-adaptációk ugyanúgy megkapják a magukét, mint a tizenöt perc hírnévre áhítozók és az elvakult rajongók. Bácskai Lauró István alkotása azonban jóval több, mint egy kiváló médiaszatíra. A filmbeli sorozatért felelős középvezető a hatalmi struktúra közepén próbál egyensúlyozni. Pillanatok alatt alkalmazkodik, és mindig az a véleménye, ami épp a legjobban passzol a gyorsan változó hivatalos széljáráshoz. A Gyula vitéz télen-nyáron ráadásul nemcsak a Kádár-rendszert, de a túlbuzgó nemzeti öntudatot is kiadóson fricskázza. Bácskai Lauró István hibátlan arányérzékét dicséri, hogy 

Az eltérő játékfilmes és televíziós betétek, illetve a különféle áldokumentumok szintén hézag nélkül illeszkednek a történetbe. A különféle figurák árnyaltak és összetettek, a hibáikkal együtt szerethetők. A dörzsölt rendezőt megformáló Őze Lajos, a középkádert játszó Kállai Ferenc és a címszereplőt alakító Koncz Gábor egyaránt remekelnek.

Jóval több, mint egy kiváló médiaszatíra

Hogyan készült?

A Gyula vitéz télen-nyáron alapötlete Herczenik Miklóstól, a film operatőrétől származik. A forgatókönyv a később több televíziós sorozat, köztük a Linda és a Szomszédok írójaként is közreműködő Polgár András munkája. A film emlékezetes főcímét a kiváló animátor, Szoboszlay Péter készítette. A másfél perces, önállóan is kerek egész animáció a magyarkodó giccsből kozmikus viccet farag. Vukán György népies témákat variáló kísérőzenéje szintén telitalálat.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Bácskai Lauró István a hazai tömegfilmgyártás méltatlanul keveset emlegetett alakja. A Kádár-korszak hivatalos kultúrpolitikája a nevelő célzatú alkotásokat favorizálta, míg a kritika elsősorban a szerzői filmeket értékelte. Bácskai Lauró István az uralkodó irányvonalakkal szemben a minőségi szórakoztatást tartotta legfontosabb feladatának. Ennek jegyében úttörő szerepet vállalt a műfaji filmezés itthoni meghonosításában, moziban és televízióban egyaránt. Nevéhez fűződik a korszak egyik legnépszerűbb ifjúsági sorozata, a Keménykalap és krumpliorr, illetve az egyik legjobb szocialista krimi, A hamis Izabella is. 

A Gyula vitéz télen-nyáron Bácskai Lauró István második játékfilmje. Hangvétele és alapállása miatt a film az 1968-os reformok után egyre látványosabban megtorpanó Kádár-rendszer hamis kétarcúságát leleplező ironikus-groteszk szatírák közé tartozik. Az aktuális politikai áthallásoktól sem mentes alkotást ugyan nem tiltották be, de szándékosan eldugták. Lehetetlenül rossz időpontban, 1970 szentestéjén mutatták be és kevés moziban játszották. A Gyula vitéz télen-nyáron az elmúlt évtizedekben szép fokozatosan megtalálta a közönségét, és mára kisebbfajta kultusz övezi.
 

Egy emlékezetes jelenet 

Ma már elképzelhetetlen, de akkoriban egyetlen csatorna kínálatából lehetett „választani”, az esti sorozatokat ezért tényleg egy ország követte. A filmbeli széria váratlan és suta lezárása hatalmas indulatokat kelt. A Magyar Televízió kénytelen reagálni a növekvő népharagra. Bácskai Lauró István ezen a ponton a mockumentary, az áldokumentumfilm eszközeihez nyúlva valódinak látszó televíziós adást illeszt a filmbe. A vitatestek, a nézői fórumok élő körkapcsolása és az elektromos eszközökkel történő szavazás a valóságban is léteztek.

A hitelességet fokozza, hogy a korszak híres televíziós személyiségei és az értelmiség prominens tagjai önmagukat parodizálják, viccesen keverve a fikciót a valósággal. Vitray Tamás a török futóval kapcsolatos híreket kozmetikázza, a bemondó Takács Marika az élő jelentkezés előtt kefirt kanalazgat. A kocsma tudós doktorának szerepében Zelk Zoltán költő látható, a kerekasztalnál pedig Benedek István író-pszichológus és Elbert János irodalomtörténész szólalnak meg. A Gyula vitéz télen-nyáron e jelenete is pontos szatírája a Kádár-rendszernek. Az illetékesek számára a közönség igényei valójában mellékesek. A vita és a szavazás, azaz a felkínált demokrácia egyszerű látszat csupán. A döntés odafent születik.

A rendező

Bácskai Lauró István (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)