Libri, Líra bolthálózat; Örkény Könyvesbolt, Kölcsey Könyvesbolt (Veszprém), Anima könyvesboltok, Írók Boltja, Fókusz, Líra Könyváruház, Flaccus Könyvesbolt); a Média Markt, Tesco, Auchan

100 éves magyar filmhíradók – a legújabb kutatások eredményei

Torma Galina |

Torma Galina, a Filmarchívum kiemelt kutatója tavaly októberben a FIAF magazinja, a Journal of Film Preservation számára foglalta össze rendkívül izgalmas kutatómunkájának eredményeit, melynek során számos addig nem látott részlet került elő az 1918-19-es filmhíradókból.

2016-ban, az utolsó magyar király, IV. Károly és felesége, Zita királyné koronázásának 100. évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeum a Filmarchívum együttműködésével elkészítette a ceremóniáról forgatott film analitikus változatát a múzeum emlékkiállítása számára. Bár az eredeti kameranegatív elveszett, a Filmarchívum még 2005-ben különböző forrásokból származó kópiák felhasználásával felújította a filmet. Ebből készült el az évfordulóra az újravágott, kritikai változat. A múzeum Történeti Fényképtárának portréfotói segítségével a kutatók beazonosították a szereplőket és rekonstruálták az események pontos sorrendjét, majd digitális nagyításokkal, belassításokkal és magyarázó feliratokkal látták el a képsorokat, hogy azokon részletesen nyomon követhetők legyenek az ünnepélyen résztvevő notabilitások és fontosabb állami tisztségviselők. Ez a kísérlet adta az ötletet a Filmarchívumnak a magyar filmhíradók történetében az első, viszonylag egyben megmaradt évfolyam, az 1918-19-es év híradóinak lehető legteljesebb mértékű rekonstrukciójára szintén a 100. évforduló alkalmából.

Az Est Film kópiája

Az Est Film híradó 1918 szeptemberében indult el Az Est újság mozgóképes illusztrációjaként és egészen 1919. március 21-ig, a proletárdiktatúra hatalomra kerüléséig jelentkezett hetente. Szerepét a Vörös Riport Film vette át, mely a Tanácsköztársaság bukásáig, 1919. július végéig szintén heti rendszerességgel került a mozinézők elé. A legnagyobb fővárosi és vidéki mozik mutatták be ezeket a filmhíradókat, melyekben többnyire az előző heti eseményekről készített rövidebb filmriportokat láthatta a nagyközönség. 1918 szeptemberétől egy másik lap is elindította heti híradóit Pesti Napló filmriportja címmel, bár egészen más műfajjal próbálkozott, mint az előbb említett sorozatok: csupán egyetlen témának szentelte híradószámait, de azt részletesebben bemutatva. Ezek a tényfeltáró jellegű filmek azonban, úgy tűnik, mégsem nyerték el annyira a moziközönség tetszését, mint Az Est Film. A sorozat ugyanis mindössze hét kiadást ért meg, november közepe után pedig már nem jelentkezett többet. Ezeken a sorozatokon kívül egy-egy alkalmi híradó készült még más filmtársaságok gyártásában: például a Schwarzenberg és Társa, illetve a Star film stábja is jelen volt a köztársaság kikiáltásakor 1918. november 16-án, és pontosan egy évvel később pedig a Corvin film készített emlékezetes felvételeket, mikor Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre. Az ok, ami miatt ez a híradóévfolyam fennmaradt, éppen Horthy bevonulásához köthető, minthogy azt követően mind a kameranegatívokat, mind a pozitív tekercseket lefoglalták, hogy azok bizonyítékként szolgálhassanak a bírósági tárgyalásokon az 1918-19-es év forradalmi eseményeiben résztvevők ellen.

Az Est Film eredeti kameranegatívja

2018-ban kezdődött el az archívumi munka a híradókban szereplő filmriportok hátterének mélyrétegű kutatásával és a ránk maradt negatív és pozitív filmtekercsek digitalizálásával, restaurálásával, amely munka jelenleg is tart. A százéves filmhíradók egy régebbi felújításnak köszönhetően már korábban is elérhetőek voltak a honlapunkon olyan formában, ahogy azok a kópiákon fennmaradtak. A bennük szereplő filmhírek háttértörténetének feltárása azonban mostanra vált könnyebbé, köszönhetően annak, hogy a korabeli napilapok és képes hetilapok egyre nagyobb számban már digitális formában is elérhetők. A feladat persze így sem volt egyszerű, hiszen a híradóévfolyam anyagai az évek során összekeveredtek, rövidültek, több el is veszett közülük, sőt teljes híradók tűntek el ebből az időszakból. Ráadásul a néma felvételeken kívül maximum egy-egy inzertszöveg segíthetett az események beazonosításában. Ezek a címek, feliratok azonban jóval kevesebbet mondanak a mai kor emberének, mint a korabeli újságolvasó közönségnek, akik benne éltek azokban az eseményekben, melyek ezeken a filmkockákon megelevenedtek. Egyéb nehézségekkel is szembe kellett nézni a kutatás során: pl. az újságok a hadi témájú cikkekből szándékosan kihagytak bizonyos adatokat, ami igencsak megnehezítette az első világháború vége felé, valamint az 1919 nyarán, az északi hadjárat során forgatott riportok értelmezését, beazonosítását. Továbbá a Tanácsköztársaság idején szinte az összes polgári napilapot megszűntették, így igen jelentősen lecsökkent a forrásanyagként használható sajtótermékek száma. A legnehezebb, de egyben a legizgalmasabb kihívásnak azonban Az Est Filmek végén szereplő karikatúrák hátterének megfejtése bizonyult, melyeket az ifjú Vértes Marcell, a később Marcel Vertès néven ismertté vált, világhírű festőművész rajzolt. Alaposan el kellett mélyedni a kor hétköznapjaiban ahhoz, hogy meg lehessen érteni, miért is nevettek ezeken a rajzokon akkoriban az emberek. A sikeres kutatómunka kapcsán 2018-19-ben egy filmsorozat is született Filmhíradók 100 éve címmel, mely a néma filmriportokhoz írt narráció kíséretében hétről-hétre mutatta be, hogy pontosan mi történt száz évvel korábban.

Ezzel a munka azonban még közel sem fejeződött be, hiszen időközben egy raktárrendezés során előkerült tíz tekercs eredeti kameranegatív és egy pozitív tekercs ebből az időszakból. Kezdetben az volt az általános vélekedés, hogy a tekercsek minden bizonnyal ezeknek a híradósorozatoknak a kivágatait, azaz túlforgatott, kihagyott jeleneteit tartalmazzák, melyeket valamilyen okból félretettek, megőriztek. Digitalizálásukkal lehetővé vált ezeknek a különálló, pár másodperces snitteknek a kutatása is, melynek során kiderült, hogy valóban ehhez a híradóévfolyamhoz tartoznak, de legnagyobb örömünkre „hasznos”, azaz többségükben vetítésre került, vagy arra szánt felvételek véletlenszerű sorrendben egymáshoz ragasztva.

Kisebb részben olyanok, melyeket már eddig is ismertünk a ránk maradt kópiákról, nagyobb részben viszont olyanok, melyek teljesen ismeretlenek voltak számunkra.

Már az is hatalmas élmény volt, hogy ha ismert snittek eredetijére bukkantunk a tekercseken. Magáért beszél, ha összehasonlítjuk az Ady Endre temetéséről készült film sokak által ismert, a felismerhetetlenségig besötétedett kópiájának és frissen digitalizált, részletgazdag negatívjának ugyanazt a képkockáját.

Ady Endre temetésének egy képkockája a ránk maradt kópián (1919)

 Ugyanaz a képkocka az egyik nemrég előkerült és 2018-ban digitalizált kameranegatív tekercsen (1919)

Külön öröm volt, hogy eddig ismeretlen snittek is előkerültek erről az eseményről. Több filmriport esetében is előfordult, hogy a száz év alatt olykor-olykor igencsak megrövidült anyagok hiányzó felvételeit sikerült megtalálni a frissen előkerült negatívok között. A legnagyobb meglepetéseket azonban természetesen azok a felvételek tartogatták számunkra, melyek egyetlen eddig ismert filmriporthoz sem voltak köthetők. Közülük azokkal volt viszonylag könnyebb dolgunk, melyek létezéséről már legalább tudtunk a filmhíradók napilapokban megjelent tartalomismertetőiből, de eddig úgy hittük, hogy elvesztek. Azonban számos olyan felvétel is napvilágra került, melyekhez még ennyi támpont sem akadt.

A beazonosítás során a napilapok híranyagain kívül elsősorban a képes újságok fotóira lehetett támaszkodni, hiszen a filmhíradó operatőre és a hetilapok fotósai a legtöbb esetben közel ugyanarról a helyről örökítettek meg egy adott eseményt. Ilyenkor a képaláírás, illetve az újság megjelenési dátuma segített meghatározni a filmfelvétel készítésének időpontját, tartalmát és szerencsés esetben még a szereplők személyét is. 

Egy frissen beazonosított filmriport egyik képkockája az amerikai békebizottságról, mely a párizsi békekonferencia előkészítésére érkezett hazánkba 1919. január 15-én 

 Az amerikai békebizottságról készült fénykép (Vasárnapi Ujság, 66. évfolyam 4. szám 1919. január 26. 40. o.) 

Néha egy épületrészlet, vagy egy mellékszereplő felismerése vezetett egy száz éve lappangó snitt és egy korábban is ismert híradóanyag közötti összefüggés megtalálásához. Egy újonnan felfedezett felvételen Szép Ernő, a kor ismert írója látható, aki akkoriban Az Est újság tudósítója volt. A mögötte látható korlát és a katona, aki egy pillanatra szintén belenéz a kamerába, egyaránt felismerhetők abban a híradásban, mely a cseh-szlovák demarkációs vonalon állomásozó katonákról szól

 Szép Ernő író a negatív tekercsek egyikén (1919) 

A „Szemle a cseh-szlovák demarkácionális vonalon” című filmriport egy képkockája, melyen látszik a Szép Ernő mellett álló katona és a korlát is az előző képről (1919) 

Társintézmények is besegítettek a kutatómunkába. A Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatói is komoly segítséget nyújtottak az előkerült kameranegatívokon látható események, helyszínek, személyek, de akár öltözékük, egyenruhájuk pontosabb meghatározásához.

A legfontosabb adatokat azonban azok a számsorok jelentették Az Est Filmek híranyagainak beazonosításához és az egymáshoz tartozó snittek sorrendjének megállapításához, melyek némelyik snitt elején még a vágás és egymáshoz ragasztás után is megmaradtak, és kiolvashatóak voltak. A kameranegatívokba karcolt számok, vágási és előhívási instrukciók megfejtése komoly előrelépést jelentett a híradósorozat rekonstrukciója során. Azt már eddig is lehetett tudni a filmhíradók tartalomismertetői alapján, hogy vannak hiányzó híradók, amit a ránk hagyományozódott híradószámozás nem vett figyelembe. Ráadásul volt olyan időszak, mikor ilyen ismertetők sem jelentek meg, így azt sem lehetett tudni, hogy pontosan hány híradó hiányzik. A számokkal ellátott kameranegatívok vizsgálatával nyilvánvalóvá vált, hogy a számsor első számával a híradók sorszámát jelölték. Kezdetben római számmal (I-X), majd 1918. december 30-tól, az 1919-es év első híradójától kezdve arab számmal folytatólagosan (11-23). A következő szám a híradón belüli sorrendet, a „Titl” felirat pedig az inzertet jelölte, olykor annak sorszámával együtt, majd viszonylag kevés esetben a felirat végén még színmegjelölés is szerepelt, mely alapján a kópia virazsírozása (színezése) készült. 

 Számsorok Az Est Film kameranegatívjain: „III 4 Titl 6.”; „5. 16. Titl Orange”; „5. 6. Titl Zöld” 

A számozásból egyértelműen kiderül, hogy Az Est Film sorozatból huszonhárom híradó létezett eredetileg a mostanáig ismert tizenkilenc helyett, némelyik teljesen más tartalommal, mint ahogy eddig tudtuk. Így nemcsak a sorszámot, de itt-ott az egyes híradók összeállítását, valamint a bennük szereplő filmriportok snittsorrendjét is korrigálni kell majd a végső rekonstrukció során. Szerencsére úgy tűnik, hogy ha töredékesen is, de a hiányzó híradókat is helyre tudjuk állítani a frissen beazonosított snitteknek köszönhetően. Olyan híradókat is, melyek tartalmáról mostanáig semmit sem tudtunk.

A legkülönfélébb témák elevenednek meg ezeken a száz éve nem látott felvételeken: 

a volt miniszterelnök, Tisza István meggyilkolásának helyszíne, egy vasúti katasztrófa, csehek ellen küldött páncélvonat, Mackensen tábornok internálása, a székely zászlóalj zászlószentelése, tüntetők, sztrájkolók, téli sportok szerelmesei, cipőtisztítónak álló volt katonatisztek, hogy csak néhányat említsek közülük.A rajtuk szereplő számsornak megfelelően mind a helyükre kerülnek majd.

Az egyéb kutatási eredmények is azt támasztják alá, hogy valóban huszonhárom Az Est Film híradó került bemutatásra 1918 szeptembere és 1919 márciusa között, ám úgy tűnik, hogy még ennél is több készülhetett ez idő alatt. A nemrégiben megtalált tekercsekről ugyanis olyan felvételek is előbukkantak, melyekről minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy 1918 októberében, a spanyolnátha tetőzése idején készültek. A belügyminisztérium rendelete értelmében október 7-től a moziknak korlátozniuk kellett volna előadásaik és nézőik számát, amit a mozitulajdonosok elfogadhatatlannak tartottak, minthogy ugyanakkora kiadás mellett jóval kevesebb bevételük lett volna. Így egységesen inkább a mozibezárás mellett döntöttek. Éppen október 7-én lett volna esedékes a következő, 5. heti híradó bemutatója, mely így értelemszerűen elmaradt. Addigra azonban már minden bizonnyal volt egy összeállított híradó, melyen később, a hónap folyamán többször is változtattak: újabb hírekkel bővítették, átszerkesztették, hiszen hétről-hétre arra készültek, hogy a kormányrendelet felfüggesztésével bemutathatják azt. Többé-kevésbé ezt a híradó-összeállítást is rekonstruálni lehetett, legalábbis ennek egyik változatát, hiszen ebből is találtunk számsoros snitteket. Ám az addig használt római számozás helyett ezen kivételesen arab 5-össel jelölték a híradó sorszámát. 

Végül polgármesteri rendelettel egészen november 4-ig meghosszabbították a mozik zárva tartását. Közben azonban a híradóstáb nem állt le a forgatással, egymás után készültek a filmriportok. Közülük néhányról bebizonyosodott a mostani kutatás során, hogy későbbi – decemberi, januári – híradókban kaptak helyet, de a többségük minden bizonnyal dobozban maradt. Igaz, november 1-én a mindent megváltoztató őszirózsás forradalmat követően kinyitottak a mozik, hogy megünnepeljék a forradalom győzelmét, de arról, hogy ekkor milyen tartalmú híradót vetítettek, egyelőre semmi konkrét adatunk nincs. Végül november 4-én mutatták be a mozik az 5. számú Az Est Filmet, mely, úgy tűnik, kizárólag a forradalom eseményeivel foglalkozott. A téma fontossága felülírta az elmúlt hónap minden más eseményének jelentőségét.

Az október folyamán forgatott anyagok között igazi kuriózumokra leltünk.

Több snitt is előkerült például IV. Károly és Zita királyné 1918. október 23-án az egyetem felavatása alkalmából tett debreceni látogatásáról. Azon túl, hogy ezek a képsorok minden bizonnyal most láthatók először száz év elteltével, valószínűleg ezek az utolsó felvételek a királyról az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása előtti időszakból. 

 IV. Károly és Zita királyné látogatása Debrecenben egy száz éve lappangó felvételen (1918) 

Különösen értékesek számunkra azok a filmrészletek is, melyek neves íróinkat örökítették meg ebben az októberi időszakban. Krúdy Gyula épp egy parlamenti ülésre érkezik egy rövidke snitten, Szomory Dezsőt Matuska című darabjának premierje kapcsán kereste fel otthonában Az Est Film operatőre, a kezdő író Márai Sándor pedig – ha minden igaz – íróhölgyek koszorújában sétál egy tisztáson. Különlegességük éppen abban áll ezeknek a mozgóképeknek, mint ami a Szép Ernőt megörökítő felvételnek is, hogy minden valószínűség szerint az egyetlenek, melyek ránk maradtak ezekről az írókról. 

 Krúdy Gyula... 

...Szomory Dezső... 

...és Márai Sándor Az Est Film nemrég előkerült snittjein (1918) 

A negatív snittek elején található számsorok, melyek Az Est Filmek esetében oly sokat mondóak voltak, a Vörös Riport Filmek esetében már közel sem ennyire egyértelműek. Megfejtésük bizonyára sokat fog segíteni ennek a híradósorozatnak a rekonstrukciója során is. Sokáig az volt a feltételezés, hogy a Tanácsköztársaság idején készült híradók hiánytalanul megmaradtak, azonban a frissen digitalizált tekercsekről olyan híradószámból is került elő kb. egy percnyi anyag, melyről eddig semmit sem tudtunk. Ennek a propagandaszámnak a felvételei 1919. április 6-án, a Vörös Hadseregbe való belépésre buzdító toborzónapon készültek, olyan hírességek szereplésével, mint Fedák Sári, az ünnepelt színésznő vagy Zerkovitz Béla, a kor egyik legnépszerűbb slágerkomponistája. Az is kiderült a háttérkutatás folyamán, hogy nemcsak, hogy nem teljes ez a híradósorozat, de a filmriportok keveredése folytán ez esetben is komoly rekonstrukciós munka áll előttünk.

A Pesti Napló filmriportja híradóinak témáiról leginkább a napilap tartalomismertetőiből lehet tudni, ugyanis mindössze kettő maradt ránk kópián: a legelső, mely egy csempészrazziát mutat be és az utolsó, mely az őszirózsás forradalom eseményeiről és a köztársaság kikiáltásáról adott hírt. Legnagyobb meglepetésünkre a most előkerült tekercseken ennek a sorozatnak a hiányzó számaihoz is sikerült jó néhány snittet beazonosítani. Talán ez volt az egyik legnehezebb feladat, ugyanis számsorok híján könnyen lehetett azt gondolni, hogy ezek a snittek is Az Est Filmhez tartoznak. Ebben az esetben a szűkszavú tartalomismertetőkön túl a felvételek egy technikai jellemzője vitt közelebb a megoldáshoz. A felvevőgép képkapujának formája és mérete (a képek keretezése és kiosztása) alapján arra lehet következtetni, hogy Az Est Film kétféle kamerával dolgozott. Ezeket – úgy tűnik – a Pesti Napló filmriportja is használta. Azonban a felvételek között akadt olyan is, mely e tekintetben sem Az Est Filmre, sem az ettől kissé eltérő Vörös Riport Filmre nem hasonlított.

Az Est Film felvevőgépével készült felvétel (1918) 

 Az Est Film által használt másik felvevőgép felvétele (1919) 

 A Vörös Riport Film híradóihoz használt felvevőgép képkapujának némileg eltérő formája és mérete (1919) 

 A Pesti Napló filmriportjaként azonosított felvételen jól látható, hogy sem Az Est Film, sem pedig a Vörös Riport Film kameraképére nem hasonlít (1918)

Alaposabban megvizsgálva ezeket a snitteket ebből a szempontból is, már könnyebb volt megtalálni az összetartozó képsorokat és a Pesti Napló hiányzó filmriportjaiként azonosítani őket.

Ennek a híradósorozatnak a frissen beazonosított snittjei közül az egyik legnagyobb jelentőségű az, amelyen pár másodpercig Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz, a későbbi világhírű rendező is látható.

A felvétel a 2. filmriport számára készült a margitszigeti Hadikiállítás keretében megrendezett tüzérnapon 1918. szeptember 8-án. Ezen kívül mindössze egy villanásnyi mozgókép maradt ránk a rendezőről rövid magyarországi korszakából, éppen a fentebb említett, általa rendezett koronázási filmben. 

 Kertész Mihály (Michael Curtiz) filmrendező a Pesti Napló filmriportja nemrég beazonosított snittjén, a bal szélen a katonák mögött (1918)

 Kertész Mihály a IV. Károly és Zita királyné koronázásáról készült film egy képkockáján (1916) 

A nemrégiben megtalált tekercsek digitalizálása után Az Est Filmek és a Vörös Riport Filmek kópiáinak, valamint a már korábban is ismert, de eddig még soha nem kutatott kameranegatívjainak a restaurálása is elkezdődött. Ugyan még csak a munka elején járunk, de máris sok izgalmas felfedezéssel szolgáltak ezek a filmszalagok is, és remélhetőleg még számos meglepetést tartogatnak különösen az eddigi kutatómunka eredményeinek fényében. Az Est Film eddig megvizsgált pozitív tekercseiről például kiderült az, hogy a korábbi felújítás folytán eddig nagy részben csak fekete-szépia színben ismert felvételek valójában mind virazsírozottak voltak, a legkülönfélébb színeket használták az adott témának megfelelően: vöröset a tűzesetekre, kéket, ha sok víz szerepelt a képen, zöldet, ha füves, lombos táj dominált rajta, rózsaszín volt a közeli portrék, sárga, narancssárga pedig az általánosabb témák színe különféle árnyalatokban, színerősségben. 



Az Est Film virazsírozott kópiái 

Az egyes híradószámokhoz tartozó kameranegatívokról pedig már most megállapítható, ami a raktár mélyéről nemrégiben előkerült tekercsekről is: többségükben az adott híradók eddig is ismert vagy ismeretlen, „hasznos” snittjeit tartalmazzák számsorral ellátva vagy anélkül, utólag egymáshoz ragasztva. Ám közülük is előkerülnek sokszor más híradószámokhoz tartozó, száz éve nem látott felvételek. Különösen azok igazán izgalmasak, melyek hiányzó filmriportok, híradók részei, s a rajtuk megmaradó számsor alapján beazonosíthatók és beilleszthetők a már kialakult rekonstrukciós rendszerbe. Az első néhány tekercs átnézése során például már két teljesen ismeretlen Vértes-karikatúrára is sikerült rálelni. Ehhez hasonló kincsek előbukkanására számítunk még a filmszalagok további vizsgálata során is.

A végső kép természetesen valamennyi fennmaradt filmanyag ismeretében fog majd kialakulni, és remélhetőleg a teljes körű restaurálásnak és a hozzá kapcsolódó kutató munkának köszönhetően száz év után először az eredeti szándéknak leginkább megfelelő, s a lehetőségek szerinti legteljesebb formában fog a mai kor nézői elé kerülni ez a híradóévfolyam a közeljövőben.

FELHÍVÁS! Aki felismeri a Márai Sándor társaságában látható a hölgyeket a róluk készült közelebbi felvételen, kérjük, haladéktalanul jelentkezzen! A kép bal szélén a feminista írónő, Fried Margit (Ego) látható, a többi személy még azonosításra vár:

(forrás: NFI)

Torma Galina 2018 óta a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum kiemelt kutatója, legfőbb kutatási területe az 1918-1919-es magyar filmhíradók. A Filmarchívum Filmhíradók 100 éve című filmsorozatának szerkesztője. 

A cikk angolul a FIAF magazinjában, a Journal of Film Preservationben jelent meg 2020 októberében, az eredeti, angol nyelvű cikk itt olvasható (102. és 118-128. oldalak)

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem