Miről szól?

Hendrik Höfgen (Klaus Maria Brandauer) feltörekvő színész Hamburgban. Nincs más vágya, csak hogy befusson. Amikor eljátssza Mephistót a Faustban, az ország legfelkapottabb színésze lesz. És az is marad, miután a náci párt átveszi a hatalmat. Barátai, felesége elmenekülnek, de ő megköti a maga kis kompromisszumait a hatalommal, hogy ne kelljen lemondani a sikerről.

Mitől különleges?

A Mephistóban Szabó István a művészet hatalomhoz fűződő viszonyát járja körül egy izgalmas, de összetett drámában. Höfgen nem gonosz, csak 

Előbb csak elveit árulja el, és hagyja ott a baloldali eszméket, aztán külföldre menekülő családját, majd fekete bőrű szeretőjét is. Szabó mesterien fedi fel a diktatúrákat kiszolgálók önbecsapásait, akik azzal nyugtatják magukat, hogy a művészet felette áll a politikának, és színészként (hentesként, cipészként, és a többi) úgysem tehetnek semmit a rendszer ellen, így inkább élvezik a gyümölcseit. A Mephisto fordulatot hozott Szabó pályáján, aki a Bizalom után egy konzervatívabb filmnyelvhez nyúlt. Ettől még nem készített kevésbé személyes filmeket: az ügynökmúlttal rendelkező alkotót közelről érintették a hatalmat kiszolgáló színész dilemmái. A Mephisto elsöprő sikeréhez az is hozzájárult, hogy összetetten ragadta meg az erkölcsi önfeladást, és Klaus Maria Brandauer zseniálisan játszotta a jellemtelen, mindig egy karakter maszkja mögé bújó színészt.

Így kell alkut kötni a hatalommal

Hogyan készült?

Szabó István filmjeiből Nyugat-Berlinben tartottak vetítéssorozatot, ahol Manfred Durniok német producer felkérte Szabót és operatőrét, Koltai Lajost egy német tévéfilmre, majd kezükbe adta megfilmesítésre Thomas Mann fia, Klaus Mann Mephisto című regényét. Mann a sógoráról, Gustaf Gründgensről mintázta főhősét, aki a weimari köztársaságban és a náci diktatúra alatt is a németek ünnepelt színésze volt. A karrierista színész Hermann Göring védenceként a Harmadik Birodalom kulturális képviselőjévé vált (Göringről formázták aztán Szabóék a szívélyesen kegyetlen Tábornagyot).

Jelmeztervből jelmez

Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Mephisto a magyar filmek közül elsőként nyerte el a legjobb külföldi filmnek járó Oscart. Szabó Istvánt a világ legismertebb rendezői közé katapultálta, és a filmszakma figyelmét is ráirányította Magyarországra. Előzetesen Andrzej Wajda filmjét, a Vasembert tartották a kategória esélyesének, így Szabó István meglepett örömében felinvitálta a színpadra Klaus Maria Brandauert, és csárdásra emlékeztető örömtáncba kezdtek. A táncból mém, a Mephistóból világhírű magyar film lett.

Egy emlékezetes jelenet 

Így kell alkut kötni a hatalommal. Höfgennek felajánlja pártfogója, a Tábornagy, hogy előlépteti a porosz állami színház felügyelőjévé. Közben mellékesen közlik vele: a markukban van, tudják azt is, ki a (fekete) szeretője, és amit művel, az fajgyalázás. Höfgen visszatáncolhatna, mert itt már fel kell áldoznia egy szerettét a karrierért, de inkább az önbecsapást választja, és elhiteti magával, hogy majd hagyják a lányt emigrálni, és nem lövik hátba az erdőben, mint nem sokkal korábban egy színésztársát. Höfgen abba a hitbe ringatja magát, hogy tehetsége révén lett kegyeltje a rendszernek, de amikor legközelebb a Tábornagy irodájába megy szívességet kérni, megalázva penderítik ki onnan: a színészt mindvégig csak kihasználták, hogy a nép és a külföld szemében legitimálja a diktatórikus hatalmat.

A rendező

Szabó István a film forgatásakor (fotó: NFI/B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Szabó István a Mephisto című filmben kezdett el Dobai Péter forgatókönyvíróval dolgozni. Történetmesélése konzervatívabb, formanyelve visszafogottabb lett – a film egy új irányzat, az új akadémizmus mintaadó darabjává vált.

Dobai Péter a Budapesti Klasszikus Film Maratonon (fotó: Déri Miklós)

Plakát

Tervező: Kemény György (forrás: NFI)