Hukkle

A Hukkléból szinte teljesen hiányzik az emberi beszéd. Pálfi György jellegzetes életképekkel és különféle hangokkal, zörejekkel meséli el a dermesztő bűnügyi történetet.

színes magyar játékfilm, 2002, rendező, forgatókönyvíró: Pálfi György

operatőr: Pohárnok Gergely, főszereplők: Nagy Ferenc, Pethő István, Nagy Edit, Fábián Ádám, Nagy Csaba, Kovács István, 81 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: SD digitális maszter

Miről szól?

Közelebbről meg nem határozott magyar falu idilli képei váltják egymást. Egy bácsika kiül a háza elé, csuklik a padon. A kocsmában isznak és tekéznek a férjek, az asszonyok a varrodában dolgoznak. Egy nénike virágot szed a mezőn. A szántóföldeken aratnak, a búzából liszt lesz, majd abból nokedlit gyúr a városiakat váró mama. A helyi rendőrnek lassan szemet szúr, hogy a férfiak egészsége hirtelen megromlott. A faluban szaporodnak a halottak.

Mitől különleges?

Pálfi György bemutatkozó játékfilmjéből szinte teljesen hiányzik az emberi beszéd. A Hukkle sajátos életképekkel és különféle hangokkal, zörejekkel meséli a dermesztő történetet. Nem némafilmről van ugyan szó, a párbeszédek hiánya mégis a képekre és zajokra irányítja a néző figyelmét. A hosszú, gondosan kidolgozott beállítások, a szabadabb asszociációra építő vágások izgalmas kirakósként tálalják a sztorit.

A szavak hiánya, a kihagyások és ugrások a bűnügyek borzongató világát, a népballadák sűrű csendjét idézik.

A sötét tónusokat a rendező hol a szemet gyönyörködtető vizuális megoldásokkal, hol ironikus viccekkel oldja. A természeti világ hangsúlyos jelenléte mélyíti és árnyalja a látottakat. Az állatok mintha az emberek megfelelői lennének, az emberi világ eseményei mögött az élet szakadatlan körforgása bukkan fel. A Hukkle nyitott a különféle értelmezési lehetőségek számára. A felmutatott darabkákat a néző rakosgatja egymás mellé, rajta múlik, mit, hogyan és hova illeszt. A folyamatos rácsodálkozást, a vizuális információk feldolgozását a film szabályos ritmusa segíti. A címet ihlető csukló bácsi visszatérő alakja központi útjelző ebben a csábítóan titokzatos, egyszerre vonzó és félelmetes univerzumban.

Hogyan készült?

Pálfi György egy évet töltött a forgatás helyszínén. A filmben a Tolna megyei Ozora lakói tűnnek fel, profi színészek csak néhány rövid jelenetben szerepelnek. A történet valós esetekből merít, az alföldi és tiszazugi mérgezéses bűncselekmény-sorozatokból indul ki. A Hukkle címet a rendező szándéka szerint csuklással egybekötve kell kimondani.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A kétezres évek elején induló új rendezőgeneráció tagjai egyéni hangvételű filmekkel mutatkoztak be. A Hukkle ezek között is az egyik legkülönlegesebb. Pálfi György a filmtörténet letűnt nagy korszakához, a némafilmekhez nyúl vissza, miközben a krimi műfaji alapszabályait is tiszteletben tartja. Bár a dokumentarizmus és a természetfilm hazai hagyományaiból is merít, a végeredmény tudatos alkotói vízióról és alapos tervezésről árulkodik. A Hukkle elnyerte a 33. Magyar Filmszemle legjobb első filmjének járó díjat, és számos nemzetközi fesztiválon sikert aratott.


Egy emlékezetes jelenet

Egy gólyát követve a falu fölé szállunk, a madár szemszögéből látjuk a tájat. A film ekkor váratlanul elszakad, s a következő jelenetbe egy filmszalagokból készült függönyön keresztül lépünk be. Nem sokat időzünk a kocsmapultnál és a tekepályán, hamarosan egy disznót követünk. A Hukkle a film őserejét, a képek és a vágás hatáselemeit mozgósítva különös univerzumot épít a néző köré. Itt minden audiovizuális elemnek fontos szerepe van, a mozaikot nekünk kell kiraknunk. A rejtvényfejtés izgalmát a humor ellenpontozza.

Olvass tovább!

Sólyom Attila: Zajok szimfóniája, Pálfi György: Hukkle. Filmkultúra, 2003
Hirsch Tibor: Clockwork-Belladonna. Filmvilág, 2002/10, 4-6.
Stőhr Lóránt: Minimáltól Maximumig, Beszélgetés Pohárnok Gergellyel. Filmvilág, 2002/10, 7-9.
MMA Lexikon

A rendező

Pálfi György a 2003-as Filmszemlén (MTI Fotó: Sándor Katalin)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A rendező főiskolai osztályfőnöke, Simó Sándor ragaszkodott ahhoz, hogy a hallgatók „így jöttem” filmekkel diplomázzanak, Pálfi ötletei azonban túl bonyolultnak és költségesnek bizonyultak, így a Hukkle című, eredetileg kisjátékfilmnek készülő munkájával diplomázott. Az „így jöttem” film tervét tovább fejlesztette, így készült el második nagyjátékfilmje, a Taxidermia

Plakát

 

Huber Zoltán

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem