Miről szól?

Jim Jeffries (Szvetiszláv Petrovics), a csődbement tőzsdespekuláns fia csavargóként tengeti az életét. Capry herceg (Fenyő Emil) estélyt ad londoni palotájában, és amikor észreveszik, hogy tizenhárman vannak, babonából behívnak valakit az utcáról a kártyapartihoz. Az előkelő társaságba került Jim lecsap a kínálkozó üzleti lehetőségre, és hamarosan meggazdagszik. A kínai kikötőkért folytatott üzleti harcban végül alulmarad, és előbb gyilkosságért, majd csavargásért börtönbe kerül. Szabadulása után névházasságot köt Jane-nel (Gaál Annie), majd Riche Richson néven Amerikában kezd új életet. Újból meggazdagodik, és Európába utazva összefut Jane-nel, aki időközben a Riche-be szerelmes milliomoslány, Claire (Lóth Ila) társalkodónője lett.

Mitől különleges?

Az első világháború után a magyar társadalmat számtalan nehézség sújtotta. Az ország hatalmas vérveszteséget szenvedett, a trianoni döntés nyomán szétszakadt az ország területe és gazdasága, forradalmak zajlottak, a társadalom a világháborús sokk után brutalizálódott. Ebben a közegben megnőtt az igény a gondok elől menekülést kínáló szórakoztatás iránt. Balogh Béla 1921-es sikerfilmjében, A megfagyott gyermekben az országot sújtó problémákat könnyfacsaró gyerekmesébe csomagolta, de ekkor még a legtisztább eszképizmusra szavazott: A tizennegyedikkel Magyarországról – jelképesen – Angliába és Amerikába szökött.

Az angol és amerikai felső tízezer körében játszódó sztori hamisítatlan ponyvaregény, egy vad fordulatokban bővelkedő kalandorrománc, amely azt sugallja, hogy szerencsével a legrosszabb sors is jóra fordulhat. Balogh Béla a gazdagok és a szegények életének egymásra tükröztetésével még ebben az elemelt mesében is megvillantja szociális érzékenységét.

A tizennegyedikben találkozunk lehallgatással, emberrablással, titkosírással, tőzsdespekulációval, golyó elől elhajoló főhőssel, rajzfilmszerű és hangsúlyosan etnikus gonosszal: a gyorsan robogó cselekmény egy pillanatra sem áll le.

Megnőtt az igény a gondok elől menekülést kínáló szórakoztatás iránt

Hogyan készült?

Balogh Béla a magyar némafilmgyártás egyik legtermékenyebb rendezője volt. Különösen jó évet zárt 1920-ban, amikor nyolc filmet forgatott. Közülük is kiemelkedően sikeres lett A tizennegyedik, amely a korszak monumentális látványfilmjének számított. A némafilmek között szokatlanul hosszú, tíz felvonásos filmet a mozik is két részletben vetítették. Az Angliában és Amerikában játszódó film forgatása Magyarországon zajlott, Londont az óbudai Duna-part, a budapesti parkok és a paloták díszes bensőiben keltették életre. A közönség elfogadta a csúsztatást, és a kisebb hibákon sem akadt fenn (például a kínai miniszternek, Yokumának japán neve van). A forgatókönyvet a neves újságíró, Falk Richárd jegyezte, aki az első világháború végétől az egyik legmegbízhatóbb forgatókönyvíróvá vált, de A tizennegyedik bemutatóját – a világháborúban szerzett szívproblémái miatt – már nem érte meg. A film második etapját ezért a Star Filmgyár művészeti vezetőjének, Pakots Józsefnek kellett befejeznie, akivel Balogh Béla ebben az évben a Hegyek alján című filmjén is együtt dolgozott.

A tizennegyedikben még a kisebb szerepeket is a korszak népszerű színészei játszották: Lóth Ila, Mattyasovszky Ilona, Bolváry Géza, id. Latabár Árpád (Latabár Kálmán édesapja). A főszerepet a kalandos életű Petrovics Szvetiszlávra, az első szerb filmsztárra bízták, aki az 1912-es svéd olimpián még úszóként indult, majd a budapesti Műegyetemen tanult építészmérnöknek, amikor felfedezték a filmesek, és jóképű, karakán kiállásával hamar filmsztár lett belőle. Mielőtt a húszas években a francia mozi sármőrévé vált volna, forgatott néhány filmet a Casablanca későbbi rendezőjével, Kertész Mihállyal, valamint Balogh Bélával – ennek a rövid magyar karriernek a termése a Hegyek alján és A tizennegyedik. Petrovics később Hollywooddal is kacérkodott, de vaskos akcentusa miatt a hangosfilmkorszakban már nem lehetett filmsztár, így Németországba költözött, ahonnan a nácik elől végül Magyarországra szökött, s Karády Katalin és Jávor Pál filmpartnere lett. Utolsó filmjei a francia újhullám alapműve, a Felvonó a vérpadra (Louis Malle, 1958) és egy hollywoodi filmritkaság, az ’56-os forradalom alatt játszódó Az utazás (Anatole Litvak, 1959) volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az első világháború után a magyar mozikat is elárasztották az amerikai filmek. A kritika sürgette, hogy a magyar filmek is zárkózzanak fel a szórakoztató hollywoodi filmstílushoz, aminek A tizennegyedik vadregényes történetvezetésével és amerikai tematikájával eleget is tett. Az újságok dicsérték a „frappáns, izgató, amerikai történetet”, amelyet 1922-ben, a film mozikba való visszatérésekor már „az amerikai munkát is leverő magyar filmtechnika diadalaként” ünnepelt az Új Idők.

Egy emlékezetes jelenet

Balogh Béla a hármas számmal hangsúlyozza a történet népmesei jellegét, valamint Jim és Jane sorsszerű összetartozását, akik háromszor „házasodnak össze”. Először igaziból, de titokban, másodszor a vonaton hazudja Jim Jane-t a feleségének, harmadszor pedig a milliomos Walley ironizál, hogyha megcsókolta Jane-t, akkor az amerikai törvények szerint muszáj elvennie. Ebben a jelenetben Jim kimenti Jane-t egy kínos szituációból azzal, hogy a férjének adja ki magát, de a hotelszobában már nem bír magával. Először csak leskelődik az átöltöző nő után, reggel pedig megcsókolja, mondván: „A szerelem nem ismer úriemberséget.”

A rendező

Balogh Béla (balra) és Székely István (forrás: NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn