A mi iskolánk

Túlterhelt diákok, száraz tankönyvek, hivatástudat nélkül robotoló tanárok. A mi iskolánk pontos látlelete a magyar oktatásügy örökös problémáinak.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1984, rendező: Magyar József

forgatókönyvíró: Magyar József, dramaturg: Gere Mara, operatőr: Banok Tibor, vágó: Somló Mária, hangmérnök: Szücs Péter, 77 perc

Miről szól?

Magyar József dokumentumfilmje az oktatás, a nevelés és a tanárképzés helyzetét mutatja be a nyolcvanas évek Magyarországán.

Mitől különleges?

A mi iskolánk demokratikus vitafilm: alapkérdéseket tesz fel (Mire nevel az iskola? Hivatás-e a pedagógia?), és igyekszik létrehozni egy párbeszédet, amelyben diákok, tanárok, politikusok és szakértők ütköztethetik az álláspontjukat. Egy ideált kér számon a hazai oktatásügyön – az erkölcsre, hazafiságra nevelő, széleskörű tudást biztosító, de az életre is felkészítő iskoláét –, de még így is döbbenetes az a kép, amely az iskolák helyzetéről kirajzolódik. Ugyanakkor rendkívül pontos is: az általános problémák – a diákok és a tanárok túlterheltsége, a tanári pálya megbecsültségének és megfizetettségének hiánya, a természettudományos oktatás túlsúlya, vagy a száraz szövegek, amelyek elveszik a gyerekek kedvét az olvasástól – jócskán túlélték a szocializmust.

A film a jobbítani vágyó kritikus szemszögéből fogalmazza meg a problémákat, ha kell, iróniát használ (mint amikor a rendező odaállít egy gyereket a 8+4 év alatt abszolválandó tankönyvoszlop mellé), ha kell, szenvedélyesen érvel. Legerősebb pillanataiban a rendszer ellentmondásaira is ráirányítja a figyelmet: a diákok nem tudják megnevezni, milyen nép a székely, hiszen a szocializmusban Trianon és így a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek sorsa is el volt hallgatva, a történelemtanítás több tanárban is meghasonulást okoz, a gyerekek pedig a nyugati jólétet látva már akkor is külföldre akarnak költözni, amikor ehhez még disszidálni kell.

Hogyan készült?

Magyar József a magyar dokumentumfilmezés egyik méltatlanul elfeledett tehetsége. Eredetileg színésznek készült, a Színművészetin egy osztályba járt Soós Imrével, de hamar váltott, végül rendező-operatőrként diplomázott le. Ebben a minőségben forgatta évtizedeken át többnyire rövid, ironikus hangvételű dokumentumfilmjeit. Magyarnak a védjegyévé vált a szatirikus dokumentumfilmezés.

Filmjeiben gyakran egy aktuális társadalmi jelenséget járt körül, egészséges, önkritikus humorral.

A mi iskolánk is negyedórás kisfilmnek indult, amely ironikus stílusban foglalkozott volna az oktatásügy helyzetével, ám a rövidfilmből végül csak a főcím maradt meg, amelyben egy kisfiú hibásan írja fel a táblára a film címét, A mi iskolánkat. Magyar József az első forgatási napon rádöbbent, hogy olyan gazdag anyag pottyant az ölébe, amit érdemes egy egészestés filmben feldolgozni. A gyakorlott dokumentumfilmes a riporter szerepét is magára vállalta. Úgy nyitotta meg a gyerekeket, hogy órákig a tanteremben tartózkodott, és csak azután kezdett el forgatni, ha a diákok már hozzászoktak a stáb jelenlétéhez.

A mi iskolánkat ún. társadalmi forgalmazásban vetítették, melynek lényege, hogy a filmet azokhoz a társadalmi csoportokhoz vitték el, akikről – és akiknek – szól. Több mint ötszáz, diákoknak és pedagógusoknak rendezett vetítése volt a filmnek, amely heves vitákat generált. Miközben a pedagógusok többsége úgy érezte, hogy végre valaki megnevezi az oktatásügy égető problémáit, a szakértők, újságírók, politikusok közül többen is tagadással reagáltak a kritikára. Úgy vélték, A mi iskolánk torz – azaz túlságosan negatív – képet fest az oktatásügy helyzetéről, és azzal vádolták Magyar Józsefet, hogy manipulálta a filmben megszólaló diákokat és tanárokat. A miskolci filmfesztivál zsűrije – ahol a film debütált – fel is hívta az egyik szereplőt, hogy megkérdezzék, mivel befolyásolta őt a rendező. A vádak végül hamisnak bizonyultak, Magyar József pedig A mi családunk című filmjében boncolta tovább – a szülők felelősségét firtatva – a nevelés kérdéseit.

A film heves vitákat generált

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A hatvanas-hetvenes évek oktatási reformjai révén a filmrendezők érdeklődési körébe is bekerült a nevelésügy helyzete. Játékfilmesek is foglalkoztak a témával (elsősorban Rózsa János a Pókfociban és a Vasárnapi szülőkben, 1979), de a dokumentumfilm módszeresen dolgozta fel a kérdést: a BBS Nevelésügyi sorozata, a Jutalomutazás, az Iskolapélda (Péterffy András, 1980) után A mi iskolánk az oktatás rendszerszintű problémáit gyűjtötte össze. A film a mannheimi filmfesztiválon négy díjat nyert.


Egy emlékezetes jelenet


A rendező körkérdést intéz a tanárszakos egyetemistákhoz: hivatás-e a pedagógia? Ezzel érzékeny pontra tapint, a tanárjelöltekből dőlni kezdenek a problémák, amelyek közül csak a legkisebb az, hogy szinte senki sem akar vidéken tanítani. A tanári pályának nincs se anyagi, se társadalmi megbecsültsége; a szocialista szemléletű történelmet nem tudják úgy oktatni, hogy ne hasonuljanak meg; többségük, mire végez, nem is akar többé tanár lenni.

A rendező

Magyar József 1962-ben, operatőrként a Félúton című film forgatásán (MTI Fotó: Bojár Sándor)
Adatlapja a Filmkeresőn

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem