Pókfoci

 

Miért játszunk testnevelésórán pókfocit? Rózsa János kiváló iskolai szatírájából ez is kiderül.

színes magyar játékfilm, 1976, rendező: Rózsa János

forgatókönyvíró: Kardos István, operatőr: Ragályi Elemér, vágó: Csákány Zsuzsa, zeneszerző: Bródy János, főszereplők: Madaras József, Rajhona Ádám, Halász Judit, Mentes József, Temessy Hédi, Koltai Róbert, 81 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt:

 

Miről szól?

Felavatják az újonnan épült lakótelep újonnan épült szakközépiskoláját. Az iskolára felfigyel a minisztérium is, de a diákokkal íratott felmérő vállalhatatlanul gyenge eredményeket hoz. Az igazgató kitalál egy el nem csattant pofont, hogy elterelje a figyelmet a valódi botrányról, az oktatás harmatgyenge színvonaláról.

Mitől különleges?

A Pókfoci kiváló szatíra az iskola és a hatalom működéséről. Szórakoztató burleszknek indul a rossz oktatási körülményekről: ami lehet, az elromlik az iskolában, szaggatottan szól és ezért értelmetlen beszédet sugároz a hangszóró, bár az igazgató amúgy is az értelmetlen kádárista zsargonban beszél. A Pókfoci 

a hatalom természetéről és a kisember meghunyászkodásáról is sokatmondó, groteszk szatírát közöl.

Az iskolát egy szívélyes zsarnok, a Hitler-bajszot kefebajusszal kiegészítő igazgató irányítja, aki szóban minden jó kezdeményezést támogat, de bürokratikus úton mindegyiket elgáncsolja. Ha valakit fizetésemelésre terjesztenek elő, egyetért vele, majd sajnálkozva közli, hogy azt egy hete kellett volna leadnia; a diákokat fellelkesítő színjátszó kört támogatja, de a termet elveszi tőlük; a diákparlament kérését, hogy a szünetekben kinyissák az osztálytermek ajtaját és hallhassák az iskolarádiót, engedélyezi, de a szünetben csak úgy mellékesen becsukja az ajtókat. A tanári kar viselkedésén keresztül a film a hatalomhoz való törleszkedés különféle formáit figurázza ki a mindig helyeslő igenembertől (Temessy Hédi) a lelkesen hízelgő tornatanárig (Koltai Róbert).

A tesitanár „találmánya” a pókfoci is, amely lehetővé teszi, hogy több ember kisebb helyen focizhasson. Nem túlzás a pókfocit a szocializmus metaforájának tekinteni: a gyerekek a földön, a koszban kúsznak, és inkább egymást rúgják, mint a labdát. A pókfocit az iskola legnagyobb eredményének állítják be, miközben az igazi reformról, az irodalmi alkotásokat egy előadás színrevitelével oktató magyartanárról tudomást sem vesznek. Az őt játszó Halász Judit képviseli a reményt a filmben: nem hajlandó besározni az ártatlanul elítélt tanártársát, és arra is nemet mond, amikor az igazgató előléptetéssel akarja megvenni a hallgatását, és felkínálja neki a megbüntetett tanár különösen jól teljesítő osztályát.

Az iskola a társadalom kicsinyített mása

Hogyan készült?

Rózsa János a Pókfocit is állandó írójával, Kardos Istvánnal készítette, aki tíz évig tanított középiskolában, és az ott szerzett tapasztalatait formálta ironikus történetté. Rózsa a filmjeiben gyakran foglalkozott a gyerekek felnövésének, neveltetésének kérdéseivel. A (Kardos Ferenccel együtt rendezett) Gyerekbetegségekben a burleszk, a Vasárnapi szülőkben (1980) a dráma, a Pókfociban pedig a szatíra felől fogta meg a témát.

A rendezői kísérletezésnek szabad teret engedő Balázs Béla Stúdióban két rövid dokumentumfilmet is forgatott a magyar oktatás helyzetéről: a testi fenyítés ellentmondásos kérdéseit feszegető Botütés saját kérésre (1972) címűt, és a lehetetlen követelmények elé állított falusi tanárnők megfigyelését és megalázását feltáró Tanítókisasszonyokat (1971). Rózsa a Pókfoci szatírájában gondolta tovább azok tanulságait, megfigyeléseit. A forgatás előtt le is vetítette a színészeknek a két dokumentumfilmet, hogy minél hitelesebben tudják megformálni a tanárokat. A dokumentumszerű hitelességet növelte az is, hogy helyszíni hanggal forgatták a filmet. (A korszakban gyakran utólag szinkronizálták a filmeket, mert a kamera működési zaja miatt nehezebb volt helyszíni hanggal dolgozni.)

A Kádár-kori cenzúrára jellemző, hogy a Pókfoci elfogadását sokáig húzták-halasztották. Az volt a kifogás, hogy a film negatív színben tünteti fel a tanárokat, ezért nem fogadták el, ugyanakkor nem is utasították el a forgatókönyvet. Bizonytalanságban tartották az alkotót, hátha az öncenzúrát gyakorol, és magától átírja, finomít a filmen. Rózsa Jánost az oktatási miniszter helyetteséhez küldték, hogy beszéljék meg, „hogyan lehetne ideológiailag rendbe rakni a filmet”, de egy idő után változtatás nélkül elfogadták a forgatókönyvet.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Pókfoci a hetvenes évek groteszk szatíráinak különösen jól sikerült darabja, melynek meglátásai a tekintélyelvű oktatási módszerekről mindig aktuálisak. A társadalmi-politikai kérdéseket modellértékű szituációkban bemutató parabolafilmek közé is besorolható, hiszen az iskola a társadalom kicsinyített mása, a tanári kar és az igazgató hierarchikus viszonyai és viselkedési formái más munkahelyen is megtalálhatóak.


Egy emlékezetes jelenet 


A diákparlament jól tükrözi a Kádár-korszak látszatdemokráciájának működését. Az igazgató azt az illúziót kelti, hogy demokratikus párbeszéd folyik diákok és tanárok között, és a diákok megvitathatják az őket érintő iskolai kérdéseket. Ám amikor a felmérők gyenge eredménye kerül szóba, amin azért szerepeltek rosszul a diákok, mert olyan anyagot kértek rajtuk számon, amit a tanárok nem tanítottak meg, az igazgató hazudik egy másik problémát, az el nem csattant pofont, és a film hátralévő részében azt vizsgálja ki – távollétében elítélve és meghurcolva az iskola legjobban teljesítő tanárát.

Olvass tovább!

MMA Lexikon

A rendező

Rózsa János (fotó: B. Müller Magda)
Adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

Tervező: Kálmánchey Zoltán (forrás: NFI)