A Coloriton Stúdió újévi üdvözlete #62

...

„1932-ben a rendkívül rokonszenves Macskássy Gyuszi azt mondja nekem: te is húszéves vagy, én is húszéves vagyok, csináljunk együtt egy rajzfilmműtermet.” – Halász János (John Halas), a brit animáció megteremtője így emlékezett a Coloriton megalakítására. 1935-ös újévi üdvözlőlapjukon a három fiatal grafikus humoros formában, védjegyükké váló aláírásaikkal népszerűsítette „színes reklám trükkfilm”-eket gyártó műhelyüket. Az úttörőnek számító vállalkozás a magyar animációs film kezdeti időszakának fontos állomása volt.

Ebből a korai időszakból sajnos igen kevés forrás és még kevesebb megvalósult film maradt fenn, pedig a filmgyár államosítása, illetve A kiskakas gyémánt félkrajcárja előtt is számtalan próbálkozás, megvalósult reklámfilm készült. A nyolcadik művészetnek is nevezett rajzfilm fejlődésének korai szakaszában elsősorban a piaci alapon készülő filmek adtak lehetőséget a folyamatos animációs munkára, a szakmai ismeretek kibontakozására, az állandó kísérletezésre. Az igen költséges kivitelezés, valamint a Disney-filmek elsöprő kínálata miatt az alkotók az animációs reklámfilm keretei között igyekeztek elsajátítani a filmkészítés fortélyait – célul tűzve későbbi, önálló filmek létrehozását.

Elegendő kezdő tőke hiányában szükség volt egy mecénásra, vagy megfelelő számú megrendelésre. Temesváron Valker István grafikust – egyperces rajzfilmjét látva – táncfilm-sorozat elkészítésére kérte fel Pollack Géza harisnyagyáros; aki ügyesen éneklő és táncoló lányából európai Sherley Temple-t szeretett volna faragni. Mivel Valker nem ismerte a rajz-natúr technikát, ezért neki kellett kikísérleteznie a háttér és a lánnyal táncoló mesefigurák összehangolását. Pollák még egy rajzolt „társat” is rendelt lánya mellé – az állítólag Bette Davisről mintázott Betty Boop-ot. Polly Ági kalandjai még Lakner Artúr figyelmét is felkeltették, aki a Színházi Élet hasábjain Miki egér menyasszonya címmel számolt be „az első magyar »élő és rajzolt« trükkfilmről”.

Mecénás hiányában az akkoriban trükkfilmnek nevezett animációs film – rajz és bábfilm – gyártás legtermékenyebb területe az alkalmazott filmművészet, közelebbről a reklámfilm volt.  

A két világháború közötti időszak a magyar reklámtörténet szempontjából is rendkívül izgalmas korszak. Az 1928 és 1938 között havonta kiadott Reklámélet, valamint a Reklám és Szervezés (1936-1940) című folyóiratok beszámoltak a reklám különböző aspektusairól, szakkönyvek foglalkoztak a reklám lélektanával, gazdasági vonatkozásaival. Pályafutását szinte valamennyi animációs alkotó reklámokkal kezdte, melyek későbbi karrierjüket is előmozdították. Az 1920-as évek végén már működött Budapesten egy rajz- és reklámfilm stúdió Marczincsák György (Pál György, a későbbi George Pal) irányításával, valamint 1929-ben a Pantofilm Stúdió – ahol Berény Róbertet, a neves festőművészt is felkérték animációs filmekben való részvételre –, mely hirdetése szerint „a hazai trükkfilmipar szakembereit egyesítette”.

Bortnyik Sándor 1928-ban tért haza az emigrációból, és a Nagymező utcai „Műhely”-ben szervezte meg a „budapesti Bauhausnak” is nevezett iskoláját. A tantervben a művészeti alapoktatás mellett elsősorban a reklámtervezés foglalt el központi helyet. „Rossz reklám az, miben művészet nincs!” – vallotta; a szecessziós motívumok helyett avantgárd technikákat, a geometria konstruktivizmus hatásait mutató, valamint a modern tipográfia újdonságait alkalmazó új magyar plakátművészet gyakran vizuálisan is a reklámfilm előtt törte az utat. A „Műhely” az ifjú Macskássy Gyula érdeklődését is felkeltette, aki az érettségi után a Diana Sósborszesz- és Csokoládégyár reklámintézőjeként dolgozott. Macskássy bátyjával már a gimnáziumban is lapot szerkesztett, melyben fontos szerepet kaptak a korban népszerű reklámhirdetések, valamint a folytatásos képregényszerű elbeszélésekben az animáció iránti fogékonysága is megjelent. Macskássy pályafutásában animációs tevékenysége mellett mindvégig fontos szerepet játszott a plakáttervezés. 

Bortnyik a modern képzőművészeti törekvéseket szerette volna animációs filmen megjeleníteni. 1931 decemberében első rajzfilmjének – egy „ködmönös, csizmás parasztkirályfinak” a történetét bemutató meseadaptáció befejezésén dolgozott, melyről a Délibáb hasábjain számolt be. A „Műhely”-ben ugyan hivatalosan nem folyt rajzfilmoktatás, de szinte bizonyos, hogy ennek a filmnek a kivitelezésébe Bortnyik bevonta a nála tanuló hallgatókat.

Az 1932-ben alapított Coloriton Stúdió nevét a szín és a hang szavak összetételéből képezték, tagjai pedig a Bortnyik Sándor magániskolájának esti kurzusán összeismerkedett három fiatal grafikus: Halász János, Kassowitz Félix és Macskássy Gyula voltak. Stúdiójukban – a korszak technikai vívmányainak megfelelően – színes hangosfilmeket tudtak készíteni. A kivételes precizitást, összehangolt feladatokat igénylő munkát felosztották egymás között. Macskássy készítette a forgatókönyvet, felelt a kép és a hang szinkronjáért, a hátterek kidolgozásáért, valamint a megrendelőkkel is ő tartotta a kapcsolatot. Halásznak volt a legtöbb tapasztalata a rajzfilmkészítés terén: korábban Marczincsák stúdiójában segédkezett, később egy párizsi tanulmányúton ismerkedett az animálással. A Coloritonnál a technikai kivitelezés, fázisrajzok, figurák, tárgyak mozgatását végezte. Kassowitz mindvégig megmaradt karikaturistának; a figurák megtervezése volt a feladata. Macskássy János, Gyula bátyja festőnek tanult és a Bajza utca 44.-ben bérelt műteremlakást; ebbe a bérleménybe társultak be a fiatal grafikusok, és rendezték be stúdiójukat. A műterem felszereltsége igen kezdetleges volt: „Két konyhaszék volt a trükkasztal. A felsőt kilyukasztottuk, oda került a kamera.” Eleinte fekete-fehér nyersanyagra dolgoztak, de két év után – mivel vállalkozásuk sikeresnek és jövedelmezőnek bizonyult – áttértek a színes Agfa Bipack-rendszer használatára. Az Esti Kurír 1935-ös beszámolója szerint „Három fiatal, jókedvű grafikus …, meg egy fiatal operatőr: Kaulich Lajos álltak össze, hogy megcsinálják az első magyar színes filmet.” A Diana-gyár megbízásából készült 80 méteres kis reklámfilm három hónap alatt készült el. A munkát nehezítette, hogy Magyarországon még nem volt lehetőség a színes nyersanyag előhívására, ezért azt előbb Bécsbe, majd később Berlinbe kellett kiküldeni. 

Macskássy Gyula rajzfilmről szóló írásában művészeti stílustörekvéseit a Disney-filmek szentimentalizált realizmusától elszakadó, a modern művészeten (Picasso, Steinberg és Matisse) alapuló formanyelvként jellemzi.A Macskássy-műterem első fennmaradt színes reklámfilmje a Boldog király kincse, melyet a Nikotex dohánytermékek népszerűsítésére készítettek. A filmben már minden, a stúdió későbbi alkotásaira is jellemző egyéni stílusjegy megtalálható: a reklámfilmek egyedi címet kaptak, a tartalom célratörő és világos, a történetvezetés egy szálon futó, az eladni kívánt áruk a szórakoztató történetek csattanójaként jelentek meg.

„Ha a plakátot »alkalmazott grafikának« nevezzük, akkor méltán nevezhetjük a reklámfilmet »alkalmazott filmdrámának«.”

Halász János 1936-ban – egyfajta referenciamunkaként – kétperces trükkfilmtesztet készített Liszt Ferenc Magyar rapszódiájára; melynek továbbfejlesztett változatától a brit piacra való betörést remélték. A munkálatokba – az éppen a Coloritonban egy Tungsram-reklámfilm animálásában részt vevő – Hajdú Imre (Jean Image) is bekapcsolódott. A forgatókönyv teljes átdolgozása után az eredeti elképzelésből csak Liszt zenéjét tartották meg, a történet a Jancsi és Juliska adaptációjaként készült el; az új film pedig a Muzsikus (Music Man) címet kapta. Bár a várt anyagi siker elmaradt, a Muzsikussal Halászék az első brit technicolor-rajzfilmet készítették el. Az eredetileg a budapesti Coloriton leányvállalataként alapított British Colour Cartoon Films Limited így nem volt hosszú életű, viszont Halász itt ismerte meg későbbi feleségét, a tehetséges animátort, Joy Batchelort, akivel megalapították saját rajzfilm-stúdiójukat. A Halas & Batchelor Cartoon Films az 1954-es Állatfarmmal megalkotta az első egész estés brit animációt.

A budapesti Coloriton Halász kiválásával szűnt meg; a műterem fennállásának öt évében negyvenkét reklámfilmet készítettek, valamint játékfilmes betétek, illetve előzetesek elkészítésére is vállalkoztak. A Macskássy körül csoportosuló műhely azonban inkább tekinthető egy folytonosságában megszakított, rövid életű animációs stúdiónak. Az államosításig előbb Macskássy–Szénásy Film, majd Macskássy és Társai Filmként – változó szereplőkkel és társakkal –, de mindvégig kísérletezve, technikailag folyamatosan fejlődve alkották reklámfilmjeiket.

Források, érdekességek

Macskássy Katalin, Orosz Anna Ida, Orosz Márton: Macskássy Gyula (UTISZ Grafikai Kiadó)

Takács Rita

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem