„1932-ben a rendkívül rokonszenves Macskássy Gyuszi azt mondja nekem: te is húszéves vagy, én is húszéves vagyok, csináljunk együtt egy rajzfilmműtermet.” – Halász János (John Halas), a brit animáció megteremtője így emlékezett a Coloriton megalakítására. 1935-ös újévi üdvözlőlapjukon a három fiatal grafikus humoros formában, védjegyükké váló aláírásaikkal népszerűsítette „színes reklám trükkfilm”-eket gyártó műhelyüket. Az úttörőnek számító vállalkozás a magyar animációs film kezdeti időszakának fontos állomása volt.

Ebből a korai időszakból sajnos igen kevés forrás és még kevesebb megvalósult film maradt fenn, pedig a filmgyár államosítása, illetve A kiskakas gyémánt félkrajcárja előtt is számtalan próbálkozás, megvalósult reklámfilm készült. A nyolcadik művészetnek is nevezett rajzfilm fejlődésének korai szakaszában elsősorban a piaci alapon készülő filmek adtak lehetőséget a folyamatos animációs munkára, a szakmai ismeretek kibontakozására, az állandó kísérletezésre. Az igen költséges kivitelezés, valamint a Disney-filmek elsöprő kínálata miatt az alkotók az animációs reklámfilm keretei között igyekeztek elsajátítani a filmkészítés fortélyait – célul tűzve későbbi, önálló filmek létrehozását.

Elegendő kezdő tőke hiányában szükség volt egy mecénásra, vagy megfelelő számú megrendelésre. Temesváron Valker István grafikust – egyperces rajzfilmjét látva – táncfilm-sorozat elkészítésére kérte fel Pollack Géza harisnyagyáros; aki ügyesen éneklő és táncoló lányából európai Sherley Temple-t szeretett volna faragni. Mivel Valker nem ismerte a rajz-natúr technikát, ezért neki kellett kikísérleteznie a háttér és a lánnyal táncoló mesefigurák összehangolását. Pollák még egy rajzolt „társat” is rendelt lánya mellé – az állítólag Bette Davisről mintázott Betty Boop-ot. Polly Ági kalandjai még Lakner Artúr figyelmét is felkeltették, aki a Színházi Élet hasábjain Miki egér menyasszonya címmel számolt be „az első magyar »élő és rajzolt« trükkfilmről”.

A két világháború közötti időszak a magyar reklámtörténet szempontjából is rendkívül izgalmas korszak. Az 1928 és 1938 között havonta kiadott Reklámélet, valamint a Reklám és Szervezés (1936-1940) című folyóiratok beszámoltak a reklám különböző aspektusairól, szakkönyvek foglalkoztak a reklám lélektanával, gazdasági vonatkozásaival. Pályafutását szinte valamennyi animációs alkotó reklámokkal kezdte, melyek későbbi karrierjüket is előmozdították. Az 1920-as évek végén már működött Budapesten egy rajz- és reklámfilm stúdió Marczincsák György (Pál György, a későbbi George Pal) irányításával, valamint 1929-ben a Pantofilm Stúdió – ahol Berény Róbertet, a neves festőművészt is felkérték animációs filmekben való részvételre –, mely hirdetése szerint „a hazai trükkfilmipar szakembereit egyesítette”.
 
Bortnyik Sándor 1928-ban tért haza az emigrációból, és a Nagymező utcai „Műhely”-ben szervezte meg a „budapesti Bauhausnak” is nevezett iskoláját. A tantervben a művészeti alapoktatás mellett elsősorban a reklámtervezés foglalt el központi helyet. „Rossz reklám az, miben művészet nincs!” – vallotta; a szecessziós motívumok helyett avantgárd technikákat, a geometria konstruktivizmus hatásait mutató, valamint a modern tipográfia újdonságait alkalmazó új magyar plakátművészet gyakran vizuálisan is a reklámfilm előtt törte az utat. A „Műhely” az ifjú Macskássy Gyula érdeklődését is felkeltette, aki az érettségi után a Diana Sósborszesz- és Csokoládégyár reklámintézőjeként dolgozott. Macskássy bátyjával már a gimnáziumban is lapot szerkesztett, melyben fontos szerepet kaptak a korban népszerű reklámhirdetések, valamint a folytatásos képregényszerű elbeszélésekben az animáció iránti fogékonysága is megjelent. Macskássy pályafutásában animációs tevékenysége mellett mindvégig fontos szerepet játszott a plakáttervezés. 

Bortnyik a modern képzőművészeti törekvéseket szerette volna animációs filmen megjeleníteni. 1931 decemberében első rajzfilmjének – egy „ködmönös, csizmás parasztkirályfinak” a történetét bemutató meseadaptáció befejezésén dolgozott, melyről a Délibáb hasábjain számolt be. A „Műhely”-ben ugyan hivatalosan nem folyt rajzfilmoktatás, de szinte bizonyos, hogy ennek a filmnek a kivitelezésébe Bortnyik bevonta a nála tanuló hallgatókat.

Az 1932-ben alapított Coloriton Stúdió nevét a szín és a hang szavak összetételéből képezték, tagjai pedig a Bortnyik Sándor magániskolájának esti kurzusán összeismerkedett három fiatal grafikus: Halász János, Kassowitz Félix és Macskássy Gyula voltak. Stúdiójukban – a korszak technikai vívmányainak megfelelően – színes hangosfilmeket tudtak készíteni. A kivételes precizitást, összehangolt feladatokat igénylő munkát felosztották egymás között. Macskássy készítette a forgatókönyvet, felelt a kép és a hang szinkronjáért, a hátterek kidolgozásáért, valamint a megrendelőkkel is ő tartotta a kapcsolatot. Halásznak volt a legtöbb tapasztalata a rajzfilmkészítés terén: korábban Marczincsák stúdiójában segédkezett, később egy párizsi tanulmányúton ismerkedett az animálással. A Coloritonnál a technikai kivitelezés, fázisrajzok, figurák, tárgyak mozgatását végezte. Kassowitz mindvégig megmaradt karikaturistának; a figurák megtervezése volt a feladata. Macskássy János, Gyula bátyja festőnek tanult és a Bajza utca 44.-ben bérelt műteremlakást; ebbe a bérleménybe társultak be a fiatal grafikusok, és rendezték be stúdiójukat. A műterem felszereltsége igen kezdetleges volt: „Két konyhaszék volt a trükkasztal. A felsőt kilyukasztottuk, oda került a kamera.” Eleinte fekete-fehér nyersanyagra dolgoztak, de két év után – mivel vállalkozásuk sikeresnek és jövedelmezőnek bizonyult – áttértek a színes Agfa Bipack-rendszer használatára. Az Esti Kurír 1935-ös beszámolója szerint „Három fiatal, jókedvű grafikus …, meg egy fiatal operatőr: Kaulich Lajos álltak össze, hogy megcsinálják az első magyar színes filmet.” A Diana-gyár megbízásából készült 80 méteres kis reklámfilm három hónap alatt készült el. A munkát nehezítette, hogy Magyarországon még nem volt lehetőség a színes nyersanyag előhívására, ezért azt előbb Bécsbe, majd később Berlinbe kellett kiküldeni. 

Macskássy Gyula rajzfilmről szóló írásában művészeti stílustörekvéseit a Disney-filmek szentimentalizált realizmusától elszakadó, a modern művészeten (Picasso, Steinberg és Matisse) alapuló formanyelvként jellemzi.A Macskássy-műterem első fennmaradt színes reklámfilmje a Boldog király kincse, melyet a Nikotex dohánytermékek népszerűsítésére készítettek. A filmben már minden, a stúdió későbbi alkotásaira is jellemző egyéni stílusjegy megtalálható: a reklámfilmek egyedi címet kaptak, a tartalom célratörő és világos, a történetvezetés egy szálon futó, az eladni kívánt áruk a szórakoztató történetek csattanójaként jelentek meg.

Halász János 1936-ban – egyfajta referenciamunkaként – kétperces trükkfilmtesztet készített Liszt Ferenc Magyar rapszódiájára; melynek továbbfejlesztett változatától a brit piacra való betörést remélték. A munkálatokba – az éppen a Coloritonban egy Tungsram-reklámfilm animálásában részt vevő – Hajdú Imre (Jean Image) is bekapcsolódott. A forgatókönyv teljes átdolgozása után az eredeti elképzelésből csak Liszt zenéjét tartották meg, a történet a Jancsi és Juliska adaptációjaként készült el; az új film pedig a Muzsikus (Music Man) címet kapta. Bár a várt anyagi siker elmaradt, a Muzsikussal Halászék az első brit technicolor-rajzfilmet készítették el. Az eredetileg a budapesti Coloriton leányvállalataként alapított British Colour Cartoon Films Limited így nem volt hosszú életű, viszont Halász itt ismerte meg későbbi feleségét, a tehetséges animátort, Joy Batchelort, akivel megalapították saját rajzfilm-stúdiójukat. A Halas & Batchelor Cartoon Films az 1954-es Állatfarmmal megalkotta az első egész estés brit animációt.

A budapesti Coloriton Halász kiválásával szűnt meg; a műterem fennállásának öt évében negyvenkét reklámfilmet készítettek, valamint játékfilmes betétek, illetve előzetesek elkészítésére is vállalkoztak. A Macskássy körül csoportosuló műhely azonban inkább tekinthető egy folytonosságában megszakított, rövid életű animációs stúdiónak. Az államosításig előbb Macskássy–Szénásy Film, majd Macskássy és Társai Filmként – változó szereplőkkel és társakkal –, de mindvégig kísérletezve, technikailag folyamatosan fejlődve alkották reklámfilmjeiket.