A bűvös szék – Karinthy Ferenc születésnapjára #24

...

„A maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket” – az elhíresült mondás Karinthy Ferenc helyét jelölte ki a mindig zajos, a családi viharoktól és drámáktól sem mentes családban. Karinthy Frigyes Böhm Arankával kötött második házasságába ugyanis már mindketten hoztak egy-egy fiúgyermeket; Cini (ahogy két féltestvér bátyja a „Cini-cini hegedű”-ről elnevezte) pedig közös gyermekükként született. Egész életét és pályafutását meghatározta a tény és az elvárás, hogy ő Karinthy Frigyes fia; a saját út és a hagyaték dilemmája, az apai erőtér vonzása és taszítása, mérkőzés az apai zsenialitással.

„Nekem egy halott volt […] a vetélytárs, eszménykép vagy példakép, magasra tett léc, vagy akárhogyan is nevezzük.”

Regényei, novellái mellett a forgatókönyvírás is komoly szerepet játszott az életében: neki köszönhetjük többek között a – saját regénye alapján íródott – Budapesti tavasz-t, az 1957-ben készült, majd a főszereplő, Mensáros László ’56-os szerepvállalása miatt betiltott Bolond áprilist (eredtileg Bárányfelhők címen futott), valamint a Fábri Zoltán rendezte Gyertek el a névnapomra! című filmet (Házszentelő).

Első filmes munkájában Karinthy Frigyes a Bűvös szék című egyfelvonásosát Gertler Viktorral közösen ültették át filmre. (Az 1954-ben készült rövidfilmmel kapcsolatos néhány korabeli szép kiadványt, kisnyomtatványt és más dokumentumot a fenti galériában lehet végiglapozni.)

Maga az eredeti darab nagy sikernek örvendett; 1916-ban játszották először Bárdos Artúr rendezésében a Modern Színpadon (később Belvárosi Színház), többször felújították, fordításban Európa több nagyvárosában tűzték műsorra. A „bűvös szék” olyannyira szállóigévé vált, hogy azok számára is, aki nem ismerik az eredeti darabot, vagy nem látták a filmet, a „beleül a bűvös székbe” kifejezés egyértelműen az önkéntelenül kimondott igazság szinonimája.

Népszerűségét jelzi, hogy a bemutató huszadik évfordulójára külön cikk jelent meg az író tollából (Színházi Élet 1934. 52. sz. 138-141. p.). Ebből megtudhatjuk, hogy Molnár Ferenc már a színházi változatnál „önmaga ellen elkövetett bűnnel vádolta” Karinthyt, mondván ilyen eredeti és jó témát egyfelvonásosban kótyavetyélt el; míg háromfelvonásos darabbal világsikere lehetett volna, sok pénzt kereshetett volna. Karinthy érvelése azonban helyesnek bizonyult, dramaturgiai szempontból az egyfelvonásos jobban illett a szatírához. Szerencsére a filmváltozatnál is megmaradtak a rövid, burleszkszerű ábrázolásnál; igen nagy sikerrel is vetítették a mozik. A korszak kimagasló színészeinek – Balázs Samu, Uray Tivadar, Mányai Lajos, Sennyei Vera, Feleki Kamill – önfeledt játéka kacagtatta a nézőket.

Karinthy Ferenc 1956-ban (fotó: Keleti Éva)

A jó kritika és a siker másik indoka mindenképpen a film alaphelyzetének időtállósága. A szatíra alapötlete önmagáért beszél: egy államtitkár szobájába a többször visszautasított, lángeszű feltaláló becsempészi a bűvös karosszéket, amelynek az a sajátossága, hogy aki beleül, óhatatlanul igazat mond, elfeledkezik a kötelező képmutatásról, legbensőbb titkait és érzelmeit mondja el. Ebből azután a legnagyobb bonyodalmak kerekednek; míg végül a néző levonhatja a tanulságot – ha az igazság és az őszinteség valamilyen okból felülkerekedik, menten felborul az egész társadalmi rend.

Az eredeti darab a századforduló polgári viszonyainak tart görbe tükröt, a filmben a háttérbe becsempészett Horthy-szobor a két világháború közötti társadalomra utal. Maga Karinthy Ferenc egy korabeli cikkében Vergiliust idézi: „a rossz időkről, ha már elmúltak, jó emlékezni”. 1954-ben azonban a nézők önfeledt nevetése minden bizonnyal ugyanannyira szólt a jelennek, mint a „népellenes bürokratáknak és az élősdi kapitalista kizsákmányolóknak”, a maró gúnnyal megjelenített társadalomrajz általános emberi gyarlóságot ábrázol. Gertler Viktort olyannyira foglalkoztatta az igazság-hazugság moralitása, hogy egy hosszabb, egészestés játékfilmben (Dollárpapa, 1956) is központi témájává tette.

Karinthy Ferenc sokáig küzdött az apai örökséggel, a „Karinthy Frigyes fia” bélyeggel. „Mi valósult meg gyermekkori álmaiból?” – tette fel a kérdést a Tolnai Világlapja újságírója 1936-ban Karinthy Frigyesnek, majd ötven évvel később az Ezredvég hasábjain megismételték Ferencnek. Apja válaszára reagálva – továbbadhatja álmait és a fiai álmodnak helyette – Cini a következőket válaszolta:
„Nem ismertem apámnak ezt a válaszát, megtisztelő és nyomasztó. Azt érzem belőle, mintha a stafétabotot kezembe nyomta volna, mivel én vagyok az egyetlen élő gyermeke. Az ő szellemességével nem tudok vetekedni. Ami személyemet illeti, gyerekkori álmaim, ha ugyan jókora késéssel is, jobbára megvalósultak. Azt csinálom, abból élek, amihez kedvem van. Független vagyok, már amennyire ebben a világban független lehet egy író.”

Takács Rita

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem