Miről szól?

1944 karácsonya Budapesten. A szovjet csapatok közelednek, két magyar katonaszökevény tart a városba. Zoltán az elhagyott családi lakásban húzná meg magát, de a rokonait találja a helyszínen. Itt próbálja átvészelni a nyilasok uralmát a zsidó származású Jutka is. A két fiatal szinte azonnal egymásba szeret. Míg a férfi szeretné túlélni az ostromot, a katonatársa, Gozsó a partizánokhoz csatlakozik. Mikor Jutkát elfogják, Zoltán is kénytelen cselekedni.

Mitől különleges?

A Budapesti tavasz a hétköznapi emberek sorsain keresztül ragadja meg a háború borzalmait. Az utca embere, a bérház lakóközössége különféle stratégiákkal próbálja átvészelni az ostromot. A néző szinte az orrában érzi a por és korom szagát, a pince dohos levegőjét. A film életszerűen dokumentálja az ostrom mindennapjait, az arcok tablóvá állnak össze. Az egyéni drámák és az erős környezetábrázolás izgalmas, néhol kifejezetten akciódús cselekménnyel egészülnek ki. A szembenálló felek elkeseredett harcot vívnak a romok között, miközben a főhős a szerelmét próbálja megmenteni. A rendező Máriássy Félix pontos arányérzékkel tartja egyben a különféle szálakat és minőségeket, filmje egyszerre drámai és reményteli. A magyar zsidóság szörnyű tragédiája sokáig tabunak számított a hazai közbeszédben. 1989 előtt csak kevés játékfilm foglalkozott a holokauszttal. A Budapesti tavasz nemcsak elsőként ábrázolta a témát, de az a néhány perc örökre emlékezetes marad.

Az a néhány perc örökre emlékezetes marad.

Hogyan készült?

A Budapesti tavasz a felszabadulás tizedik évfordulójára készült. A korabeli kultúrpolitika eredetileg egy nagyobb szabású, epikus filmmel kívánt ünnepelni. A zártkörű pályázaton a zsűri nagy viták után mégis Karinthy Ferenc művét választotta. Az azonos című regény a történelmi események magánéleti vonatkozásait domborítja ki. Máriássy Félix és a forgatókönyvet jegyző Thurzó Gábor számos ponton módosították a cselekményt. Elhagyták a háború utáni részeket, a főszereplő és az illegális kommunista csapat hősiességére pedig jelentősen ráerősítettek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Rákosi-korszak merev sematizusa után a Budapesti tavasz fontos elmozdulást jelentett. A Vörös Hadsereg egyoldalúan pozitív ábrázolása és a szocialista embertípus visszafogott ünneplése jelzik ugyan a kijelölt politikai irányvonalat, a heroizmus helyett azonban az emberi drámák kerülnek a középpontba. A filmet jól fogadta a közönség, a korabeli sajtó az ábrázolás hitelességét és az olasz neorealizmus hatásait üdvözölte. 1968-ban az Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége budapesti konferenciáján a résztvevők az 1945 után készült legjobb magyar filmek, a Budapesti Tizenkettő közé választották. A Budapesti tavasz nemcsak a korszak egyik emblematikus alkotása, de a magyar történelmi emlékezet szempontjából kiemelt fontosságú darab.

Egy emlékezetes jelenet 

Zoltán kiszabadul a nyilasok fogságából, de a szerelmét már nem tudja megmenteni. A Dunához rohan, de ott csak az elhagyott cipőket találja. A rövid jelenet a magyar filmtörténet egyik legmegrázóbb képsora. A rakparton sorakozó cipők és a nyomokat eltüntető szennyes víz a magyar holokauszt úttörő, mai napig érvényes vizuális reprezentációja. A drámai képek a nem láthatóval ragadják meg az ábrázolhatatlant.

A rendező

Máriássy Félix  (MTI Fotó: Zinner Erzsébet)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

Az egyik legmegrázóbb holokauszt emlékművet, amely 2005-ben készült Cipők a Duna-parton címmel, ez a film ihlette. A bronz cipők modelljei ténylegesen a forgatáson használt darabok voltak.

Can Togay, Pauer Gyula: Cipők a Duna-parton (forrás: Wikipédia)