János vitéz

 

A látványvilágában erősen szimbolikus, a pop-artot a népi díszítőművészettel és a szecesszióval keverő rajzfilm az első egész estés magyar animáció.

színes magyar animációs film, 1973, rendező: Jankovics Marcell

író: Petőfi Sándor, forgatókönyvíró: Jankovics Marcell, Szabó Sipos Tamás, Szoboszlay Péter, tervező: Jankovics Marcell, Richly Zsolt, operatőr: Bacsó Zoltán, Csepela Attila, Henrik Irén, Kassai Klári, Nagy Csaba, zene: Gyulai Gaál János, szinkronhangok: Cserhalmi György, Nagy Anikó, Pártos Erzsi, 80 perc, felújítás: 4K restaurált

A film adatlapja a Filmkeresőn

A teljes film elérhető itt (a Videotóriumon csak oktatási intézmények számára):

 

Miről szól?

Kalandos tündérmese, amelyben a címszereplő főhős egy falusi juhászbojtárból lett daliás huszár, akinek temérdek evilági hőstettet kell végrehajtania és túlvilági próbatételt kell kiállnia, hogy viszontagságos világjáró útja végén fiatalon elhunyt szerelmével, Iluskával újra találkozhasson Tündérországban.

Miért különleges?

Ez volt az első egész estés magyar rajzfilm. Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára készült. A film látványvilágában a szecesszió, a pop art, valamint a magyar népi díszítőművészet sajátos ötvözete. A folklór ornamentális formai jegyeiből is következik, hogy a két főhős, Jancsi és Iluska képi ábrázolásmódja jelképes: például arcuk elnagyolt, maszkszerű. Jancsi testének szabálytalan arányai szintén jelentéshordozók. Hősiességét hangsúlyozza, hogy anatómiai megjelenítése torz, mintha alulnézetből látnánk: felsőteste sokkal kisebbnek tűnik, mint széltében és hosszában is megnyújtott lábai, melyeken a film során bejárja a földkerekséget. Mintha mindig két lábbal a földön járna, miközben folyton az égbolt felé törekedne, és feje egy lenne az égitestek közül. A főszereplő alaki megformáltsága a mesék időtlen jelrendszerébe is illeszkedik, miszerint a mesebeli hősök „naphéroszokként” a Napot személyesítik meg. A film cselekménye speciális színdramaturgia mentén bontakozik ki, színvilágát összesen 600 színből állították össze (a film színtervezője Richly Zsolt volt). A lilás kék és a zöldes sárga árnyalatokból álló hideg színpaletta, valamint a narancs és a magenta különböző tónusaiból összeálló meleg színskála a szereplők érzelmi–lelki változásait követi le, erősítik fel.

Mintha mindig két lábbal a földön járna

Hogyan készült?

Az ismert elbeszélő költeményt adaptáló filmet 1973. május 1-én mutatták be a hazai mozik, gyártása 22 hónapig tartott. A film forgatókönyvét, valamint mozdulattervezői munkálatait is három–három alkotó jegyzi: előbbi a Jankovics Marcell–Szabó Sipos Tamás–Szoboszlay Péter trió szerzeménye, míg a főszereplők „színészi játéka”, azaz mozdulattervezése Jankovics Marcell mellett Nepp József és Ternovszky Béla nevét és keze munkáját dicséri. A kísérőzenét Gyulai Gaál János szerezte, az eredeti elbeszélő költemény leíró részei ugyan nem hangzanak el, csupán annak párbeszédeit dramatizálták, azonban több jelenetben is átkötő funkciót kap egy-egy Romhányi József által írt dal, amely a kor feltörekvő könnyűzenei énekese, Delhusa Gjon hangján csendül fel.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A film moziba kerülése idején is még csak 32 éves Jankovics Marcell életművének első olyan darabja, amelyben a magyar kultúra évszázados értékeit ülteti át rajzfilmre. Példátlanul népszerű volt a hazai filmszínházakban, 

több mint másfél millióan váltottak rá jegyet bemutatása évében.

A János vitéz volt a Pannónia Filmgyár klasszikus magyar irodalmi művek egész estés animációs adaptációinak nyitódarabja is. Kápráztatóan színes képi világa és a szimbolikus tartományokon keresztül vezető, road movie-szerű cselekménye miatt a filmet gyakran állítják párhuzamba a János vitéz előtt pár évvel, 1968-ban berobbant kultikus Beatles-animációval, a rajzfilmes esztétikát megújító Sárga tengeralattjáró című filmmel, amelyet Heinz Edelmann nyugat-német tervezőgrafikus és George Dunning kanadai animációsfilm-rendező készített.


Egy emlékezetes jelenet


A János vitéz nyitójelenete felsorolását adja a filmet végigkísérő fantasztikus elemeknek, a mikro- és makrokozmosz egyesülésének, mely során a földi és a túlvilági, horizontális és vertikális létsíkok találkoznak, valamint megjelenik a Jankovics-féle egész estések sajátos, ornamentális animációs stílusának több eleme is. A patakparton megejtett pásztoróra kozmikus násztánccá alakul a pillanat tört része alatt. Jancsi mintha egy varázsköpönyeget vonna maga és mátkája köré, amikor hatalmas szűrét magukra teríti, és elemelkednek a földről. A cifraszűr virághímzése a Magyar népmesék sorozat főcímének ikonikus indázó animációját idéző módon megelevenedik. Előbb táncra perdül a virágos rét, majd lassú, dinamikus hullámzásba kezd a dombvidék is. A látványos természeti képsorok egy ponton átadják a helyüket a kozmikus dimenzióknak, és a vibráló, tüzes napkitörések közepette csókolózó galambpár mandalaszerű vad körtáncba kezd. A harmonikus szimfonikus zenei kísérettel előadott euforikus körforgást vérfagyasztó vércsevijjogások törik meg, amelyek előrevetítik az ifjú pár képen is megjelenő drámáját: a földi világban együtt töltött rövid idillt az alvilágba való alámerülés és az égi paradicsomban bekövetkező átlényegült újraegyesülés követi.

Ezt is nézd meg!

Kapcsolódó filmhíradó

Olvass tovább!

MMA Lexikon
Zalán Vince: Miért játszik velünk? Beszélgetés Jankovics Marcellel. Filmvilág, 1992/9, 24-27.
Bársony Éva: Művészet vagy biznisz? Beszélgetés rajzfilmrendezőkkel. Filmvilág, 1984/8, 4-10.
Kemény György: Centik helyett mérce, Az animáció esélyei. Filmvilág, 1984/8, 2-3.

A rendező

Jankovics Marcell (forrás: NFI)

Tudtad?

A film amerikai forgalmazási jogát 1973-ban megvette a Hanna-Barbera stúdió. Ugyan a János vitéz moziforgalmazásba sosem került, az 1986–1987 között a stúdió HBTV című televíziós videoklip-összeállításában tűnt fel. A country-rockot játszó Poco zenekar Crazy Love című dalához készített videoklipben a János vitéz összeollózott jelenetei láthatók.

Plakát

Tervező: Bakos István (forrás: NFI)