Miről szól?

Az önálló mesékből álló sorozat a gazdag magyar népmesekincsből válogat. Műfajukat tekintve vannak köztük állatmesék, varázs-, táltos- és tündérmesék, legendák, bolondos és csalimesék, Mátyás király mesék. A szimbolikus fogalmazásmódon keresztül a népmesék az egyetemes világ rendjét, mitikus szerkezetét képezik le, e sorozat a meséknek ezt a jelentésgazdagságát az animáció stilizáló eszközeivel adja vissza úgy, hogy közben nem vész ki belőlük a mesék ízessége, pajzán humora. A Magyar népmesék visszatérő alakjai az éteri szépségű lány, a napkorong hajáról felismerhető talpraesett legkisebb fiú és a kerekded formájú öreg királyok.

Miért különleges?

A mesék grafikai megvalósításában központi szerepet kap annak a tájegységnek a jellegzetes motívumkincse, ahonnan a mese felhasznált változata származik. A kalotaszegi, székely, palóc, matyó, dunántúli stb. népművészetre jellemző varrottasokról, szőttesekről, szűrökről, fafaragásokról, festett bútorokról származó minták a háttérelemeket, tárgyi világot, enteriőröket díszítő textúrákban jelennek meg.

Izgalmas képi megoldás a Mátyás királyról szóló mesékben a Corvinák illuminált keretezésével létrehozott osztott képmező (Eb, aki a kanalát meg nem eszi, 1977; A bíró okos lánya, 1979); vagy a Balaton-felvidéki pásztorok faragásaikat idéző állatmese, A kis kakas és a sövény (2002), amely végletesen stilizált figuráival és belső keretezésével a sorozat látványkoncepciójának legrendhagyóbb, a klasszikus rajzfilmes sémáktól legelrugaszkodottabb példáját nyújtja.

A történetek klasszikus mesekincsünkből valók, egyedül a Méhek a vonaton (1978) című epizód lóg ki közülük kortárs közegével.

A meséket a Magyar Televízió gyermekeknek szóló sorozatként finanszírozta, de ahogy a népmesék esetében általában lenni szokott, ezek a mesék sem kizárólag a legkisebb korosztálynak szólnak. Több mese (A bíró okos lánya, A királykisasszony jegyei, 1979; A székely asszony és az ördög, 1984) áttételesen láttatott szexuális tartalma, pajzánsága miatt vált népszerűvé a felnőttek körében is.

A népi díszítőművészetet felhasználó sajátos animációs nyelvet a filmalkotók szerzői stílusa is kiegészíti, markánsan kiemelkednek a sorozatban kezdetektől dolgozó Horváth Mária rendező kedvesen bumfordi figurái, vagy a Molnár Péter és Hegedűs László festőművészek által tervezett képzőművészeti igényű hátterek.

Hogyan készült?

A sorozat ötletgazdája Mikulás Ferenc, a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének vezetője volt. A Magyar népmesék eredeti célkitűzése, hogy megőrződjön és a fiatal nemzedék számára közérthető, mégis hiteles módon elérhetővé váljon a néphagyomány szellemi kincse. A sorozat készítése során végig fontos szempont volt, hogy eredeti népmeséket és ne feldolgozásokat használják fel. Az autentikus mesék kiválasztásában a Magyar Tudományos Akadémia néprajzkutató csoportja működött közre, akik eredeti gyűjtésekből dolgoztak. A hagyományos folklórmintázatok tervezéséhez Malonyai Dezső A magyar nép művészete (1907–1922) című ötkötetes gyűjteményét használták forrásként.

A sorozat első rendezője, forgatókönyvírója és tervezője, később vezető rendezője és szakértője Jankovics Marcell volt. Jankovics ebben az időben kezdett el publikációkat közölni és tudományos előadásokat tartani a népmesék és mondák archaikus jelképrendszeréről. A mesék rajzfilmre történő formai és tartalmi adaptációját és ezen elgondolások technikai megvalósítását tekintve az 1977-ben tervezett sorozat Jankovics számára egyfajta átvezetést jelentett a János vitéz és a Fehérlófia között.

A széria készítése során arra is történt kísérlet, hogy megőrizzék a magyar nyelv archaikus szépségét. Ennek köszönhető, hogy az első évadban készült epizódok közt hivatásos népi mesemondók előadásában is hallunk meséket (Hrotkó Károly – A kismalac és a farkasok; A szállást érő róka; Kóka Rozália – A só). Ám mivel a mesemondók dikciója – közönség nélkül – kevésbé bizonyult átütő erejűnek, a mesék narrációjára a későbbiekben szinkronizálásban gyakorlott színészeket kértek fel. A Magyar népmesék jellegzetes stílusú és orgánumú mesemondója Szabó Gyula, ám ő csak az 1984-es 3. évadtól vált a sorozat kizárólagos alkotótársává. Az első epizódok stáblistáján még olyan nevek tűntek fel, mint Avar István, Bánffy György, Bánhidi László, Molnár Piroska, Patkós Irma vagy Tolnay Klári. A sorozat akusztikai megformáltságában a zenei autentikusság is kiemelt szerepet kapott: a magyar népzenei hagyományokra építő Kaláka együttes hangszerelte valamennyi epizódot, akik nemcsak a zenei dallamokat, de a zajokat és zörejeket is instrumentálisan állították elő.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Magyar népmesék a Pannónia Stúdió kecskeméti műtermének legfontosabb produkciója. A stúdió védjegyévé vált széria az 1964 és 1977 között gyártott 120 részes Gusztáv után a magyar animációs film legtöbb epizódot számláló sorozata. Gyártási idejét tekintve a stúdió leghosszabb ideig tartó vállalkozása: a nyolc évad 1977 és 2011 között készült.

A magyar animációsfilm-alkotók gyakorta fordultak a magyar népmesekincshez inspirációért. Macskássy Gyula olyan népmese-feldolgozásai, mint az államosított filmgyártás első rajzfilmje, A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951) vagy a Két bors ökröcske (1955) filmtörténeti mérföldkőnek tekinthetők. Jankovics Marcell életművének két legsikeresebb egész estés produkciója, az első hazai egész estés rajzfilm, a János vitéz (1973), majd a Fehérlófia (1981) is folklorisztikus alapokra épülnek.

A sorozat indulását segítette, hogy a 70-es években virágzott a magyar folklór iránti érdeklődés a fiatalok körében: 1969-ben indult a Magyar Televízió népzenei tehetségkutatója (Röpülj, páva!), 1972-ben pedig a „magyar hippimozgalomként” is elkeresztelt táncház-mozgalom. Kecskeméten országos viszonylatban is kiemelt jelentőségű a népművészeti örökség szisztematikus megőrzése.

A Magyar népmesék sorozat nemzetközileg is fontos karriert futott be. Azon túl, hogy eddig közel 40 országban sugározták, az online videómegosztóra feltöltött epizódok legtöbb külföldi megtekintője távol-keleti. A közönségsikeren túl a Magyar népmesék kreatív ösztönzést jelent a kortárs animációsok számára is.

Erre figyelj!

A sorozat furulyaszóval madáréneket imitáló emlékezetes főcímének látványában a virág- és levélmintás, népi díszítő hímzések köszönnek vissza. Az ágról ágra szálló énekesmadarat, akinek a csőréből előkacskaringóznak az indák, Arany János Rege a csodaszarvasról című szép költeményének kezdősora ihlette: „Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra.”