színes magyar játékfilm, 2002, rendező: Pálfi György

forgatókönyvíró: Pálfi György, operatőr: Pohárnok Gergely, főszereplők: Nagy Ferenc, Pethő István, Nagy Edit, Fábián Ádám, Nagy Csaba, Kovács István, 81 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Felújítás: SD digitális maszter

Miről szól?

Közelebbről meg nem határozott magyar falu idilli képei váltják egymást. Egy bácsika kiül a háza elé, csuklik a padon. A kocsmában isznak és tekéznek a férjek, az asszonyok a varrodában dolgoznak. Egy nénike virágot szed a mezőn. A szántóföldeken aratnak, a búzából liszt lesz, majd abból nokedlit gyúr a városiakat váró mama. A helyi rendőrnek lassan szemet szúr, hogy a férfiak egészsége hirtelen megromlott. A faluban szaporodnak a halottak.

Mitől különleges?

Pálfi György bemutatkozó játékfilmjéből szinte teljesen hiányzik az emberi beszéd. A Hukkle sajátos életképekkel és különféle hangokkal, zörejekkel meséli a dermesztő történetet. Nem némafilmről van ugyan szó, a párbeszédek hiánya mégis a képekre és zajokra irányítja a néző figyelmét. A hosszú, gondosan kidolgozott beállítások, a szabadabb asszociációra építő vágások izgalmas kirakósként tálalják a sztorit.

A szavak hiánya, a kihagyások és ugrások a bűnügyek borzongató világát, a népballadák sűrű csendjét idézik.

A sötét tónusokat a rendező hol a szemet gyönyörködtető vizuális megoldásokkal, hol ironikus viccekkel oldja. A természeti világ hangsúlyos jelenléte mélyíti és árnyalja a látottakat. Az állatok mintha az emberek megfelelői lennének, az emberi világ eseményei mögött az élet szakadatlan körforgása bukkan fel. A Hukkle nyitott a különféle értelmezési lehetőségek számára. A felmutatott darabkákat a néző rakosgatja egymás mellé, rajta múlik, mit, hogyan és hova illeszt. A folyamatos rácsodálkozást, a vizuális információk feldolgozását a film szabályos ritmusa segíti. A címet ihlető csukló bácsi visszatérő alakja központi útjelző ebben a csábítóan titokzatos, egyszerre vonzó és félelmetes univerzumban.

Hogyan készült?

Pálfi György egy évet töltött a forgatás helyszínén. A filmben a Tolna megyei Ozora lakói tűnnek fel, profi színészek csak néhány rövid jelenetben szerepelnek. A történet valós esetekből merít, az alföldi és tiszazugi mérgezéses bűncselekmény-sorozatokból indul ki. A Hukkle címet a rendező szándéka szerint csuklással egybekötve kell kimondani.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A kétezres évek elején induló új rendezőgeneráció tagjai egyéni hangvételű filmekkel mutatkoztak be. A Hukkle ezek között is az egyik legkülönlegesebb. Pálfi György a filmtörténet letűnt nagy korszakához, a némafilmekhez nyúl vissza, miközben a krimi műfaji alapszabályait is tiszteletben tartja. Bár a dokumentarizmus és a természetfilm hazai hagyományaiból is merít, a végeredmény tudatos alkotói vízióról és alapos tervezésről árulkodik. A Hukkle elnyerte a 33. Magyar Filmszemle legjobb első filmjének járó díjat, és számos nemzetközi fesztiválon sikert aratott.


Egy emlékezetes jelenet

Egy gólyát követve a falu fölé szállunk, a madár szemszögéből látjuk a tájat. A film ekkor váratlanul elszakad, s a következő jelenetbe egy filmszalagokból készült függönyön keresztül lépünk be. Nem sokat időzünk a kocsmapultnál és a tekepályán, hamarosan egy disznót követünk. A Hukkle a film őserejét, a képek és a vágás hatáselemeit mozgósítva különös univerzumot épít a néző köré. Itt minden audiovizuális elemnek fontos szerepe van, a mozaikot nekünk kell kiraknunk. A rejtvényfejtés izgalmát a humor ellenpontozza.

A rendező

Pálfi György a 2003-as Filmszemlén (MTI Fotó: Sándor Katalin)
Adatlapja a Filmkeresőn

Tudtad?

A rendező főiskolai osztályfőnöke, Simó Sándor ragaszkodott ahhoz, hogy a hallgatók „így jöttem” filmekkel diplomázzanak, Pálfi ötletei azonban túl bonyolultnak és költségesnek bizonyultak, így a Hukkle című, eredetileg kisjátékfilmnek készülő munkájával diplomázott. Az „így jöttem” film tervét tovább fejlesztette, így készült el második nagyjátékfilmje, a Taxidermia. 

Plakát