Tudósítások a filmszakmáról a levert forradalom után – Lajta Andor öt levele

Szekfü András |

André Libik filmrendező a közelmúltban a Filmarchívumnak ajándékozott 13 levelet, melyeket 1957-58-ban filmes barátaitól, köztük Lajta Andortól kapott. A filmújságíró, szerkesztő, filmtörténész, archivátor Lajta levelei a filmszakma állapotáról tudósítanak, 1957-58-ban, a levert forradalom után, intim megvilágításban.

Lajta Andor öt levele került most archívumunk birtokába. Az első levél 1957. március 27-én, az utolsó 1958. február 14-én kelt. A címzett André Libik rendező, producer. A levelezés idején Libik András 25-26 éves volt, Párizsban élt, ahová az ′56-os magyar forradalom leverése után menekült. Korábban vegyésznek tanult, majd rövid ideig járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.

Lajta Andor (1891-1962) filmújságíróként kezdte pályáját. 1919-től 1948-ig (!) szerkesztette a Filmművészeti Évkönyvet, 1928-tól 1938-ig pedig a Filmkultúra című színvonalas szaklapot is. Nem volt szerencséje a diktatúrákkal: a Filmkultúrát a zsidótörvények kapcsán tiltották be, őt magát a nyilasok 1944-ben kis híjján megölték, a Filmművészeti Évkönyvet pedig a kommunista hatalomátvétel miatt nem adhatta ki tovább. A hazai filmarchiválás megalapítójaként tiszteljük, élete utolsó aktív éveit a veszélyeztetett filmörökség megmentésének és megőrzésének szentelte.

Lajta Andor életéről részletesebben itt lehet olvasni

Az idős Lajta Andor és a Főiskolás Filmgyártó Csoport tagjai (egyenzubbonyban) Balázs Béla sírjánál, 1949. májusában (forrás: NFI)

Lajta első levelét a Párizsba érkezett Libik Andrásnak címezte, kelt 1957. március 24. „Nálunk otthon a szokásos letörtség és gond, de főleg undor és utálat minden iránt. A hideg telet átvészeltük, a melegebb hallban könyveim között, és ez némileg enyhítette fájdalmamat. Az ablakokat még decemberben megcsináltatta a Hunnia [filmgyár], de nem költöztünk vissza a két szobába, mert lehetetlenség volt átfűteni, ezért maradtunk a hallban, ahol kevesebb szén kellett naponta.” – Így foglalja össze a levert forradalom utáni hangulatot, melyben keveredik a lelki elkeseredés a gyakorlati nehézségekkel. Mivel a Rákosi korszakban általános volt a Nyugatra küldött levelek felbontása az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) által, Lajta az új viszonyok között is óvatosan fogalmaz, kerüli a közvetlen politikai témákat.

Beszámol a szervezeti és személyi újdonságokról: „Megalakult a Színháztudományi és Filmtudományi Intézet vagy hetven emberrel. Bennünket, mármint a Filmarchívumot beolvasztottak oda, a Hunnia kiadott bennünket, és most mint alárendelt semmi szerepelünk a Hont-féle hatalmas „intézetben”. (…) A Filmarchívum-rész osztályvezetője Kertész Pali! Jó gyerek, szeretek vele dolgozni, sőt miatta maradtam meg én is az archívumban, különben én is ki akartam lépni, és otthagyni az egész Frauenwirtschaftot, mert annyi a nő ott, hogy az kétségbeejtő: többek között Somogyi Magda, Bíró Ivette, Gyöngyössy Sári, meg a Hont környezetéből egy csomó nő… Valóságos kupleráj… De elfut a méreg, és nem mondhatok mást. Valószínűleg elkerülünk Pasarétről is, mert a Hont és a Filmgyár között irtózatos háború dúl, és az utóbbi mindent elkövet Hont megbuktatására. Vajon ki lesz a győztes ebben a kommunista contra kommunista-harcban?” Amint ez később kiderül, a csúnyán szexista megfogalmazás mögött főképpen Lajta szakmai kifogásai rejlenek: a felsorolt hölgyek laikusok, vagy kezdők. (Bíró Yvette csak később vált szakmai tekintéllyé.)

A könyvkiadásról Lajta optimistán ír: „Egyébként készül az Új Filmlexikon, magam is dolgozom benne. Könyvem kézirata a Művelt Népnél van már, amelyet most Bibliothecának neveznek. A kézirat gépelve közel 800 oldal, ehhez jön 64 oldal kép. Pánczél lektorálja most. A Te Sadoulodat dr. Szávai [Nándor] fordítja, aki a Chaplinen is dolgozott olyan rosszul, én lektorálom. Kertész még nem készült el teljesen a Balázs-könyvvel, ígéri Gizinek, hogy rövidesen meglesz!” Ma már tudjuk, hogy a Filmlexikon sok évvel később jelent csak meg, Lajta kézirata pedig máig sem. Libik távozása előtt lefordította Balázs Béla két filmkönyvét (A látható ember, A film szelleme) németből. Kertész Pál ezt a fordítást szerkesztette, majd a kötet 1958-ban meg is jelent, de a fordító neve nélkül! Mivel a fordító, Libik András disszidált, egyszerűen lehagyták a nevét. Hatvan évig nem volt ismert, ki fordította magyarra a két alapművet. A Balázs-könyvek fordítása után 1956 nyarán Libik megkapta Georges Sadoul filmtörténetét is fordításra, megkezdte a munkát, de már nem tudta befejezni. Erre utal a „Te Sadoulod” kifejezés.


A középkorú Lajta Andor – Nem volt szerencséje a diktatúrákkal (forrás: NFI)

„A Hunniában élénk az élet. Elkészült majdnem a Nagyrozsdási eset Kalmár [László] rendezésében, forgatják Pasaréten a Csigalépcsőt Bán Frici rendezésében, Gertler [Viktor] kedden kezdi a Láz című filmet, és rövidesen negyedik is sorra kerül. Ellenben Keleti Marci új filmje, a Két vallomás meglepően jó és érdekes. Az Özönvíz [előtt], A holnap már késő és sok más vegyüléke, de magyar, gellérthegyi miliőben, és nagyon érdekesen, izgalmasan, és sok új ötlettel. A filmnek nagy a sikere.” – számol be Lajta a filmgyári újdonságokról. Nem sokkal később a Nagyrozsdási eset-et betiltották, és csak majd harminc évvel később lehetett megnézni. Egy hónappal későbbi, második levelében a folytatásról is beszámol: „Több filmmel baj van, most betiltották az Eltüsszentett birodalmat, nem jön ki a Csodacsatár, a Hajnóczy-film [A császár parancsára] és a Keserű igazság. A Hunniában nagy csoport-harcok, intrikák folynak, és ez felőröl mindent.”

Több levélen át pedzegeti Lajta azt a gondolatot, hogy ők ketten, Libik Párizsban és ő Pesten, szerény jutalékok fejében filmkereskedelmi ügynöki tervékenységet is folytathatnának. Ez azonban álom maradt. Kéri viszont Libiket, hogy vegyen neki friss filmtémájú könyveket, és küldje meg a színvonalas francia filmfolyóiratok néhány példányát.

1958. január 19-i, negyedik levelében Lajta hosszabban ír a filmarchívum helyzetéről. „Nos, azt kérdezed, hogy mi újság a Filmarchívumban? Nehéz erre felelni. Amióta a forradalom után a Hunnia kiadta kezéből az Archívumot és átadta Hontéknak, azóta nagyon megváltozott ott a helyzet. (…) Hont [Ferenc] felállított egy Színháztudományi és Filmtudományi Intézetet, amelynek személyzeti összlétszáma körülbelül 80 ember, és ide tartozik a Filmarchívum is, amely azonban elvesztette eddigi jelentőségét és rendeltetését, és egyszerű filmraktárrá süllyedt. Ez a filmraktár látja el az Intézet filmműsorát a volt Ady mozi számára, amelyet most Filmmúzeumnak neveznek. Itt régi külföldi és magyar filmeket játszanak. Az archiválás nálunk már másodrendű ügy. Az 1956-os és 1957-es híradókat még csak nem is archiváltam, csak itt-ott jutok vágóasztalhoz, mert ez állandóan kell a filmműsorok céljaira.

A Filmarchívum vezetője Szőnyi Ferencné, akit Te a Filmfőosztályról ismersz. Beosztottak Csonka Mária, Steinbergerné, aki a Hunniában volt évekig, Zsigmondi Boriska, akit R. G. [Radványi Géza] nagyon jól ismer, Molnár István, a Magyar Filmhíradó volt főszerkesztője, akit más miatt helyeztek ide, és még két nő, akiket Te nem ismersz, és utolsónak hagytam magamat. Ezenkívül 4–5 technikai dolgozó. Itt dolgozott a múlt hétig Kovács Ferenc is, akit valószínűleg ismersz, mert a Főiskolára járt, és az Encyklopédiának volt a munkatársa. Az Intézet központja a Vorosilov út 89. alatt székel, a volt diákszállóban. Itt ütötte fel főhadiszállását Hont Ferenc és a hozzá közel álló klikkje. Itt dolgoznak Magyarország filmtörténészei: Malonyai Dezsőné és Bíró Ivette (aki a forradalom előtt a Hunnia dramaturgiáján dolgozott). Ők képviselték Magyarországot mint filmtörténészek a Filmtörténészek Nemzetközi Kongresszusán Párizsban. A Színháztörténeti Múzeum megmaradt, ellenben megszűnt a Kertész utcai könyvtár és lektorátus, mert ez bevonult a Vorosilov-úti központba. Állítólag mi is kimegyünk ide a Stefániára, de hogy ezt hogyan oldják meg, ezt ebben a pillanatban nem tudom. Lehetséges, hogyha ez megtörténik, nyugdíjaztatom magam…”

A párizsi magyar részvételre ötödik levelében (1958. február 4.) is visszatér. „És most jut eszembe az a szereplés, amelyet Hont, Bíró Ivette és Malonyai Dezsőné Párizsban produkáltak, amikor ők képviselték a magyar filmtörténész-gárdát. Kérdelek, Andriskám, milyen filmtörténeti munkával lepte meg a világot Hont, Bíró Ivette és Malonyainé. Hát lehet ott Párizsban minden ellenőrzés nélkül így szerepelni és tündökölni?” Ebben a levélben részletezi könyv- és folyóirat kéréseit is: „Andriskám, nagyon kérlek, légy szíves küldd el nekem sürgősen az Image et Son című lap 100. számát. Ez a szám Chaplinről szól, és tudod, hogy minden Chaplin-könyvet, brosúrát, pamfletet gyűjtök. Ha a Szajna-parton találsz olcsó Chaplin-apróságokat, küldd el nekem, minden ellenértéket itt kifizetek Édesapádnak vagy Magda hozzátartozóinak. És ha már itt tartok a kérésnél, szigorú megfizetés ellenében szerezd be nekem az Éditions Universitaires-nél megjelent [Jean] Mitry-féle könyvek eddigi 5-6 számát. Az első [John] Fordról szól, a II. is, a III. [Vittorio de] Sicaról, a 4. Eizensteinről és az 5. Chaplinről. Az ellenértéket itt kifizetem, csak írd meg, kérlek, hogy mennyi ez az ellenérték.” Az újra bezáruló vasfüggöny mögött, az internet előtti világban, telefonálási lehetőség nélkül, levélcenzúra mellett Lajta pontosan tudta, hogy mik a párizsi színvonalas filmes könyvújdonságok. Bár az újságosnál nyugati lapok nem voltak kaphatók, munkahelyén hozzáfért ezekhez.

Lajta Andor és az emigrált Libik András/André levelezése ezzel megszakadt. Libik André, aki már negyedszázada újra Magyarországon él, kérdésemre elmondta, hogy ebben az időben megpályázott egy afrikai (!) filmes ajánlatot, megnyerte, és elutazott brit gyarmati filmes tisztviselőnek Nigériába. Ezzel jó időre megszakadt levelező kapcsolata legtöbb hazai rokonával és barátjával. Lajta Andor pedig, röviddel nyugdíjba vonulása után, 1962-ben meghalt. Most előkerült öt levele gazdagítja tudásunkat a levert forradalom utáni két év filmszakmai helyzetéről.

A levelek teljes szövege alább olvasható:

Letöltés

Budapest, 1957. március 24.

Kedves Andris,

hosszú hónapokig tartó várakozás után végre megkaptam első értesítésedet Magadról és családodról. Senkitől sem kaptam semmiféle felvilágosítást arra vonatkozóan, hogy merre jártok, merre éltek. Mindig bíztam tudásodban, rátermettségedben, és bíztam abban is, hogy végeredményben eljutsz arra a parnasszusi magaslatra, amelyre eljutni kell. Örülök, hogy Párizsban vagy, ott belekerülsz a filmélet központjába, és már nemsokára a francia lapokban olvashatom, hogy „Le realisateur André Libik”. Ehhez őszinte szívből sok-sok szerencsét kívánunk mindketten. Mindig az volt az igyekezetem itthon, hogy amennyire lehet, én is segítselek valahová, bár tudtam, hogy tehetséged és tudásod maga is elsodor a megfelelő helyre. És íme itt a párizsi kártya, amelynek módfelett örültünk, és felkiáltottunk: Végre! Enfin! Életjel a jó fiúról. Tudom, nem volt könnyű az út odáig, télen, hidegben, kisgyerekkel, gondok közepette, de az Isten megsegített, és a kis Magduskából egyszer majd Mlle Madelein lesz!

Érdeklődöl, hogy mi újság itt? Nálunk otthon a szokásos letörtség és gond, de főleg undor és utálat minden iránt. A hideg telet átvészeltük, a melegebb hallban könyveim között, és ez némileg enyhítette fájdalmamat. Az ablakokat még decemberben megcsináltatta a Hunnia, de nem költöztünk vissza a két szobába, mert lehetetlenség volt átfűteni, ezért maradtunk a hallban, ahol kevesebb szén kellett naponta.

Körülöttem sok az újság. Megalakult a Színháztudományi és Filmtudományi Intézet vagy hetven emberrel. Bennünket, mármint a Filmarchívumot beolvasztottak oda, a Hunnia kiadott bennünket, és most mint alárendelt semmi szerepelünk a Hont-féle hatalmas „intézetben”. Pártos kilépett, Renner Bruxellesbe vándorol a közeli napokban, a régiek közül egyedül az Apponyiné és én maradtunk, meg a Csóka, ha őt is szabad réginek nevezni. Most jön a java, Andriskám. A Filmarchívum-rész osztályvezetője Kertész Pali! Jó gyerek, szeretek vele dolgozni, sőt miatta maradtam meg én is az archívumban, különben én is ki akartam lépni, és otthagyni az egész Frauenwirtschaftot, mert annyi a nő ott, hogy az kétségbeejtő: többek között Somogyi Magda, Bíró Ivette, Gyöngyössy Sári, meg a Hont környezetéből egy csomó nő… Valóságos kupleráj… (Magduska bocsássa meg a csúnya szót!). De elfut a méreg, és nem mondhatok mást. Én meg kénytelen vagyok ebben az együttesben részt venni, igaz, hogy csak nagyon mérsékelten és korlátozottan… Valószínűleg elkerülünk Pasarétről is, mert a Hont és a Filmgyár között irtózatos háború dúl, és az utóbbi mindent elkövet Hont megbuktatására. Vajon ki lesz a győztes ebben a kommunista contra kommunista-harcban?

Egyébként készül az Új Filmlexikon, magam is dolgozom benne. Könyvem kézirata a Művelt Népnél van már, amelyet most Bibliothecának neveznek. A kézirat gépelve közel 800 oldal, ehhez jön 64 oldal kép. Pánczél lektorálja most. A Te Sadoulodat dr. Szávai [Nándor] fordítja, aki a Chaplinen is dolgozott olyan rosszul, én lektorálom. Kertész még nem készült el teljesen a Balázs-könyvvel, ígéri Gizinek, hogy rövidesen meglesz! Ennyi közeli ismerőseinkről. A Film-főigazgatóság ingoványos, gyönge terület. Vezető nincsen. A Te Elek barátodnak állítólag kifelé áll a rúdja, de hogy mi lesz, nem tudja senki sem. A minisztérium egyébként megszűnt: Művelődésügyi Minisztériumnak nevezik most, és benne van a régi oktatásügyi is.

Távolabbiakról? Emlékszel Takács Karcsira, a film-fanra? Most Hollywoodban van. Podmaniczky még Bécsben, Rodriguez a feleségével szintén künn van, Debreczeni Feri is kiment a fiújával, Szabó Pistával [Szabó István filoperatőr.]. A szomszédságból úgyszólván mindenki elment, a Napsugárban csak a Neuwaldékkal ülünk árván, elhagyatottan. Egyébként a régiek közül mindenki a helyén, Bányásztól a Sanyin keresztül a Révészig, mintha mi sem történt volna. Filmlap nincsen, színházi újság sem, Irodalmi Újság sem, helyette megjelent eléggé jó tartalommal az Élet és Irodalom című lap. Az utcák viszonylag gyorsan helyrejöttek, mindenütt építkeznek, dolgoznak a házak és a lakások helyreállításán, és bár nagyon sok lakás kiürült, mégis még mindig nagy a lakáshiány. Nagyon sok zsidó család ment el és megy el állandóan.

Bizonyára hallod a rádiót, és abból mindent megtudsz. Selmeczi a helyén van, Solymossi is. Két rádióelőadásom lesz, az egyik állandó jellegű: Régi filmek albuma címmel, több filmből hozok mindig énekszámokat és érdekesebb párbeszédeket. Pénteken lesz az elsőnek a hangfelvétele, és hiszem, hogy áprilisban elő is adják már.

A Hunniában élénk az élet. Elkészült majdnem a Nagyrozsdási eset Kalmár [László] rendezésében, forgatják Pasaréten a Csigalépcsőt Bán Frici rendezésében, Gertler [Viktor] kedden kezdi a Láz című filmet, és rövidesen negyedik is sorra kerül. Ellenben Keleti Marci új filmje, a Két vallomás meglepően jó és érdekes. Az Özönvíz [előtt], A holnap már késő és sok más vegyüléke, de magyar, gellérthegyi miliőben, és nagyon érdekesen, izgalmasan, és sok új ötlettel. A filmnek nagy a sikere.

Köszönöm, Andriskám, a felajánlott segítséget. Nem kérek semmit, csak ha a Szajna-parton sétálsz, és van Nálad fölösleges néhány sous-d, vegyél nekem filmkönyveket, küldd el azokat. Hálás leszek mindenkor.

De mindenképpen nagyon leköteleznél, ha küldenél nekem az Image et sen című lapot, esetleg visszamenően az elejéig nagyon-nagyon régre. A mostani szám lehet kb. 105–110. A lap nagyon jó, és főleg az életrajzokat használhatom. Mondom: csak ha nem okozna neked nehézséget. Mondd meg a szerkesztőnek, küldesse nekem „szeretetadományként”, majd csinálok a lapnak propagandát itt (bár nem lehet rá előfizetni, tudod), de mégis kérem m. J. Chevaliert, tegye meg nekem ezt a szívességet.

A család hála Istennek jól van. A Pici ma ünnepli első születésnapját, együtt vagyunk nálunk mindannyian, ez az egyetlen örömünk, és ezért nem megyünk el, mert ha meg kell halni, megdöglünk itt, és magunkba fojtok sok-sok elkeseredést és megaláztatást. „Életre ítélve”, mondaná valaki, hát kb. így vagyunk, Andriskám.

A feleségemnek is hagyok egy kis helyet. Titeket (mindhármatokat) őszinte szívből sok-sok szeretettel köszöntelek, és üdvözöllek, új életedhez nagyon sok sikert kívánok, természetesen egészséget és boldogulást, és Picikének pedig szép fejlődést és egészséget. Magdikát is csókolom. Téged pedig szeretettel ölellek a régi barátsággal:

Bandi

Írjál gyakran és sokat, híreket az ottani filmmagyarokról!

Drága Magdikám és Andris,

már-már nehezteltünk Rátok a hosszú hallgatásért, végre megjött az első életjel. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ezen a remek helyen kötöttetek ki, és főleg annak, hogy jól vagytok. Talán megadja a jó Isten, hogy egyszer, ha átmeneti időre is, de oda kerülhetünk. Magunkról: Bandi mindent megírt, vagyunk, élünk, sajnos legjobb barátaink java elment a világ minden tájára. Remélem, most már nyugalmasabb lesz az életünk. Magdikám, nagyon sokat gondolunk Rátok, és gyakran emlegetünk. Továbbra is a legjobbakat kívánjuk, és sok szeretettel ölellek Mindhármatokat:

Ellus

Letöltés

Budapest, 1957. április 24.

Drága Andriskám,

március 31-iki k. levelednek, amely április 8-án jutott el hozzám (tehát elég gyorsan!), nagyon örültem, és főleg a kedvező – legalábbis relatív kedvező – híreidnek. Hát bizony nehéz új országban gyökeret ereszteni, de hát fiatal vagy, tehetséges, lelkes és fáradhatatlan ember, minden bizonnyal megtalálod az utat a boldogság felé. Ott a kis Család, ezért is kell és érdemes harcolni, azután az a bizonyos légkör, a rendesebb emberek stb. …. ez mind hozzájárul ahhoz, hogy az ember sokkal előbb jut révbe, amint azt gondolja.

Mi már – mi öregek – nehezen szoknánk meg az idegent, de az ember hetven felé nehézkesebb, a test már nem olyan fürge, könnyebben meggörnyed a sok futás miatt. Valamikor 1914-ben én is fiatalon, 23 éves koromban elölről kezdtem az életet, és minden szépen ment volna, hogyha nem jön közbe 1914, 1933, illetve 1949, és sok más, ami azóta lezajlott. De ne filozofáljunk, Andriskám, már csak a furgont várom, és vége mindennek.

A Bonjour la chance miatt szóltam a Hungárónál. A legnagyobb meglepetésemre közölte velem Szilágyi Bandi, hogy a filmet Párizsban látta, beszélt is veled, rossz, gyönge, nem veszik át. Így kár olyan filmet leopcionálni, amelyet esetleg nem vásárolnak meg. Valamikor ez nem volt probléma. Ha nem vásárolta meg az egyik cég, hát ott volt a másik, de valaki mindig akadt horogra. Ma más a helyzet. Egykéz, ez pedig sokat jelent!

Természetesen szívesen és örömmel továbbítom a Hungárónál ajánlataidat, csak küldjél nekem minél több ajánlatot, de mindjárt ármegjelöléssel, mert hiszen ez a fontos, és nem kell azután ide-oda írogatni, míg az ember a választ az árra vonatkozóan megadhatja. Tehát: cím, tartalom, siker és ár. Ezek nagyjában a főkellékek, és egyszerre közöld velem ezeket az adatokat. Persze boldogan csinálom a dolgot, sőt, ha valamelyik cég közölné a Hungaróval, hogy engem bízott meg a képviseletével, azt hiszem, az megy is. De csak cég teheti ezt meg.
Andriskám, talán már tudod, hogy a Hunniában Bányász eltávozott, és helyébe Darvas József került. Helyettese a HDF-től egy ottani osztályvezető. Révész Miklós lett a főigazgató, Elek és Tárnok egyelőre ott maradtak. Egyébként a Főig. nem sokat ér, nagyon passzív „vállalat”. Több filmmel baj van, most betiltották az Eltüsszentett birodalmat, nem jön ki a Csodacsatár, a Hajnóczy-film [A császár parancsára] és a Keserű igazság. A Hunniában nagy csoport-harcok, intrikák folynak, és ez felőröl mindent. Révész, Keleti és Töröcsik Mari utaznak ma vagy holnap Cannes-ba, de megy Dósai és Palócz Éva is, de nem hivatalos minőségben, hanem csak mint a Hungaro kiküldöttei. Iványi nincsen már a Hungárónál, a Színház és Mozi talán újból megindul, ahogy papíros lesz elegendő. Most apró hírecskéket írogatok a Pesti Műsornak, az újból megjelent műsorlapnak. Ha vannak híreid régi barátainkról, írd meg, hol vannak, mit csinálnak, miken dolgoznak, a lapot majd küldöm. T.i. a helyzet az, hogy sok rosszat mondanak a künnt lévő barátainkról, hogy így meg úgy, azért jó volna, hogyha hiteles híreket kaphatnék, és azokat majd megírom, legalább a Pesti Műsorban, ahonnan azután át szokták venni a híreket.

Nálunk a Film(sz)archívumban minden a régi. Pali igyekszik mindent rendbe szedni, nagyon szorgalmas, tehetséges ember, de hát a dilettantizmussal szemben ő is tehetetlen lesz. Andriskám, tudd meg, hogy a La naissance du Cinema című, 1946-ban elkészült, illetve megjelent francia film magyar kísérőbeszéddel, dubnegatívban kapható-e? Nekünk megmaradtak a pozitívek, ezek azonban már régen tönkrementek, alig vetíthetjük, de hiányosak is, hiszen a Mafirtnál annak idején nem tudták, hogy mit vágnak ki, ezért kellene a teljes hosszúságú dubneg. Ha módodban állna megszerezni, küldjél ajánlatot közvetlenül erre a címre: Színháztudományi és Filmtudományi Intézet Filmarchívuma, Pasaréti út 122. alá, és közöld egyben, hogy a dubneg, vagy dubpoz. (lavendel) mennyibe kerülnek francia frankban, talán meg lehet a dolgot oldani, mert nagyon kell. Esetleg kölcsöndíj ellenében is jöhetne a lav., amiről mi itt lehúznánk a dubnegatívot, de csak magyar kísérőbeszéddel, amilyen az itt lévő. A kísérőbeszéd hangja a Francia Világhíradó ismert magyar hangja. (Névleg nem tudom, ki az.)
Ha más ilyen filmtörténeti filmet tudnál szerezni, tegyél ezekre vonatkozóan is ajánlatot. Az ár legyen mindenkor bruttó, a jutalékodat ne említsd meg, itt a legjobb a bruttó ár, avec moi.

Pánczél Lajos már lektorálta a könyvemet, azt hiszem, májusban kezdik a szedést. A Sadoultra augusztusra kért haladékot dr. Szávai [Nándor], [Kertész] Pali meg nem készült el a Balázs-zsal, úgyhogy esélyeim vannak arra, hogy még karácsonytájban megjelenik a könyvem. Lesz benne 64 oldal régi képanyag!

Gizike jól van, köszöni az üdvözletet, nem haragszik, miért is haragudna. A Művelt Nép könyvkiadó vállalat új neve: Bibliotheca, a címe a régi.

Köszönöm [Radványi] Géza üdvözletét, szívélyesen üdvözlöm én is, ugyancsak Debrecenit. Mondd meg neki, „ők” is hozzánk tartoznak a Színház és Filmtudományihoz, de helyileg megmaradtak.

Nagyjából ezek a híreim. Feleségem, hála Istennek, szerencsésen átesett a sérvoperáción (októberi haszon), most lábadozik. Ezen a héten lemegy Mátrafüredre két hétre pihenni, mert az elmúlt hónapok eseményei alaposan megviselték. Képzelheted, ablakok nélkül hetekig, itt benn a hallban laktunk. Igaz viszont, jó meleg volt itt.

Hát, Andriskám, zárom soraimat, és nagyon örülnék, hogyha bokros teendőid ellenére is gyakrabban írnál.

Mégis: ha mással nem, velem fenntarthatod az összeköttetést, man kann nie wissen… hátha még kellek. Igaz-e, kiskomám?

Csókoljunk mindketten Magduskát, a kicsi apróságot, remélem, jól van, és Táged sok szeretettel ölelünk és üdvözlünk mindketten:

[aláírás: Lajta Andor]

Letöltés

Budapest, 1957. június 8.

Drága Andriskám,

tudod, hogy megy az nálam: csak szombaton vagy vasárnap levelezek, egész héten robotolok, mint egy állat. Közben a jobb lábamon ideggyulladást kaptam, feküdtem is öt napig, és így csak ma vettem magamnak annyi időt, hogy egy csomó levelet írjak.

Tehát válaszolok április 30-iki k. leveledre, és előbb elnézést kérek, amiért késtem a válaszolással.

A Naissance du Cinema nekünk, a Filmarchívumnak és a honvédségnek kellene kizárólag szakmai és filmklubi előadások céljára, nyilvános előadásra nem kerül sor. Nem is volna senki, aki játszaná.

Ma vetítjük ezekben a körökben azt a régi kópiát, amit a Mafirt még annak idején vásárolt. Ez azonban már tönkrement, és ma már alig tudjuk vetíteni. Egyedül a honvédségnek maradt egy elfogadható kópiája, és ezt mutatjuk be a filmklubi előadásokon, amikor én tartom az előadást a film születéséről és keletkezéséről. A vállalat nyugodtan adhatja a Színháztudományi és Filmtudományi Intézetnek, ha majd azok hivatalosan fordulnak Hozzád, illetve – és helyesebben – az érdekelt vállalathoz. Végeredményben Honték a vállalathoz fordulhatnak, és nem egy magánszemélyhez. Igaz! Ez itt nem úgy van, mint ott!

Nekünk kellene vagy egy teljes dubnegatív, amelyről mi itt lehúznánk több kópiát, vagy egy lavendel – amelyet kölcsön kapnánk –, és arról készítenénk itt dubnegatívot. A feltétel, hogy magyar nyelvű kísérőszöveggel ellátott dubnegatívet vagy lavendelt kapjunk, és ha lehet, annak az egy mondatnak a kijavításával, hogy nem a „film 50 éves születése alkalmával stb.”, hanem kijavítva a „film 60 éves születésnapja stb.” A jogdíj legyen nagyon alacsony, mert a Filmtudományi Intézet nem fizethet sokat; esetleg valaki ajánlja fel nekünk a filmet díjmentesen, talán akad ilyen jóember! Esetleg cserefilm ellenében. Ha kell, Banovits [sic!] egyik-másik rövidfilmje ellenében. Hát erről egyelőre nekem privátim, azután a többit majd hivatalosan.

Sajnálom, hogy még nem alakult ki véglegesen a filmhelyzeted. Bízom azonban ügyességedben és tehetségedben, és hamarosan a francia film ismert alakjává válsz!

Egy-két hazai filmhírem: A Hunniából elküldték dr. Katona Jenőt, Teuchert Jóskát, Gurisatti könyvelőt, Sőrés Imrét és még néhány jelentéktelen embert. Ellenben visszavették Lénárdot és szerződéses alapon Bacsót. Tervbe vettek további elbocsájtásokat, ezeket azonban leállították. A Főigazgatóságon elment Elek barátod, aki a Mokép főkönyvelője lett. Helyére Kondor István került, aki már volt egyszer a filmszakmában. Az emberek egymást fúrják, egymás ellen ágálnak, senkinek nincsen nyugta, békessége. Film, Színház, Muzsika címen új lap jelenik meg, eléggé gyenge tartalommal és kiállításban. A gyártás azonban elég élénk. Most 5–6 film készül egyszerre: Gertler: Láz, Szemes Mihály: Dani, Máriássy Félix: Külvárosi legenda, Ranódy új filmje, Bán: Csigalépcső, Farkas Zoltán: Gerolsteini kaland, Fábry: Bárányfelhők [Bolond április] stb. Sajnos 5–6 filmet le kellett állítani, ezek most kikerülnek hozzánk a pasaréti temetőbe, a Filmarchívumba. Keleti Márton a Cocinorral magyar–francia koprodukciót készít elő Rigó Jancsi életéből. Ezen a téren nem volna baj, de nagy a színészhiány. A mai lapok közlik, hogy 13 színész működését letiltották. Ez súlyos vesztesége a magyar színpadnak és filmnek. A Filmlexikon munkálatai serényen folynak, talán elkészül karácsonyra. Kertész Pali már nincsen a Filmarchívumban, hanem magasabb beosztást kapott: A Színháztudományi és Filmtudományi Intézet filmrészlegének lett a vezetője, a színházi részleg vezetője dr. Székely György, míg az ELNÖK: HONT Ferenc. Az Archívum vezetője Szőnyi Ferencné, az a bájos asszony, aki legutóbb a Főigazgatóságon dolgozott. Mi most a raktár színvonalára estünk vissza, már lapokat sem kapunk, azok most mind belekerülnek a Dorottya-utcába, az ún. Központba. Ez a helyzet egyelőre kedvező számomra, mert több időm jut saját munkáim elvégzésére. Aber nicht für die Dauer! [Azonban nem tartósan!]

Aligha hinném, hogy a Hungarofilm egyelőre vásárolhat külföldi filmet, hiszen ő maga nem exportál semmit, így még csak önellátó sem.

A Főiskola is végzett, barátaid, most bekerülnek a műtermekbe. A 10 helyes elsőéves filmoperatőri évfolyamra 500 fiú és leány jelentkezett!

Ennyit per ma! Azt hiszem, nincsen sokkal több esemény a részedre.

Andriskám, igaz szívből kívánom Neked, hogy mielőbb megtaláljad a legteljesebb boldogulásod útját, és örülnék, hogyha mielőbb igen kedvező híreket hallnék [sic!] felőled.

Add át legszívélyesebb üdvözletünket Magdinak, kívánunk neki is minden jót, és sok szerencsét a pici felneveléséhez. Remélem, a kicsike már nagy dáma, hiszen a mi kis unokánk is kezd legénykévé fejlődni.

Üdvözlöm Radványit, Székely Pistát, aki most, mint hallom, Bécsben volt, és ha akartok valamit a magyar lapokban, nevezetesen a Pesti Műsorban magatokról íratni, közöljétek velem a vonatkozó hírt vagy híreket.

Remélem, kapok rövidesen tőled ismét életjelt, és főleg a filmtörténeti filmre vonatkozó magánértesítésedet várom nagy érdeklődéssel, hogy azután megírhassátok a hivatalos ajánlatot.

Mindketten sok-sok szeretettel üdvözlünk, és minden jót kívánunk továbbra is a régi barátsággal:

[aláírás: Lajta Andor]

Letöltés



Budapest, 1958. január 19.

Kedves Andriskám,

nincsen még félórája, hogy 14-ikéről keltezett müncheni leveledet megkaptam, és máris válaszolok rá. Én ugyanis hónapok óta Tőled egy sor írást nem kaptam, sőt Karácsony után én írtam Neked egy nagyon rövid levelet még párizsi címedre, amelyben Neked és k. családodnak boldog új esztendőt kívántam. Nos, most, hogy a bajor fővárosból kapok tőled írást, nagyon meglepődtem, de egyben nagyon megörültem.

Örülök, hogy jól vagy, de nem írsz egy sort sem a családodról. Hol vannak Magdáék, Párizsban vagy Veled, Münchenben, hogy van a picike? A mi kisfiunk már szépen fejlődött, beszél, értelmes fiatalember. Mucika meg leérettségizett, minden héten többször jár ki hozzám az Archívumba, és nézi a régi filmeket, amelyeket eddig nem ismert. Lehetséges, hogy rövidesen behozom a Hunniába, ahol majd két magyar–orosz koprodukció készül. A gyerek tudniillik tud oroszul, és így minden bizonnyal használhatják majd.

Nos, azt kérdezed, hogy mi újság a Filmarchívumban? Nehéz erre felelni. Amióta a forradalom után a Hunnia kiadta kezéből az Archívumot és átadta Hontéknak, azóta nagyon megváltozott ott a helyzet. Tudod, és erre emlékszel, amiatt a Tardos miatt „vittem” el az Archívumot Honthoz, akinek azt mondottam, hogy a Színháztörténeti Múzeum és a (leendő) Filmtörténeti Múzeum és Filmarchívum összeillenek. Ehelyett mi történt? Az, hogy Hont felállított egy Színháztudományi és Filmtudományi Intézetet, amelynek személyzeti összlétszáma körülbelül 80 ember, és ide tartozik a Filmarchívum is, amely azonban elvesztette eddigi jelentőségét és rendeltetését, és egyszerű filmraktárrá süllyedt. Ez a filmraktár látja el az Intézet filmműsorát a volt Ady mozi számára, amelyet most Filmmúzeumnak neveznek. Itt régi külföldi és magyar filmeket játszanak. Az archiválás nálunk már másodrendű ügy. Az 1956-os és 1957-es híradókat még csak nem is archiváltam, csak itt-ott jutok vágóasztalhoz, mert ez állandóan kell a filmműsorok céljaira. A Filmarchívum vezetője Szőnyi Ferencné, akit Te a Filmfőosztályról ismersz. Beosztottak Csonka Mária, Steinbergerné, aki a Hunniában volt évekig, Zsigmondi Boriska, akit R. G. [Radványi Géza] nagyon jól ismer, Molnár István, a Magyar Filmhíradó volt főszerkesztője, akit más miatt helyeztek ide, és még két nő, akiket Te nem ismersz, és utolsónak hagytam magamat. Ezenkívül 4–5 technikai dolgozó. Itt dolgozott a múlt hétig Kovács Ferenc is, akit valószínűleg ismersz, mert a Főiskolára járt, és az Encyklopédiának volt a munkatársa. Az Intézet központja a Vorosilov út 89. alatt székel, a volt diákszállóban. Itt ütötte fel főhadiszállását Hont Ferenc és a hozzá közel álló klikkje. Itt dolgoznak Magyarország filmtörténészei: Malonyai Dezsőné és Bíró Ivette (aki a forradalom előtt a Hunnia dramaturgiáján dolgozott). Ők képviselték Magyarországot mint filmtörténészek a Filmtörténészek Nemzetközi Kongresszusán Párizsban. A Színháztörténeti Múzeum megmaradt, ellenben megszűnt a Kertész utcai könyvtár és lektorátus, mert ez bevonult a Vorosilov-úti központba. Állítólag mi is kimegyünk ide a Stefániára, de hogy ezt hogyan oldják meg, ezt ebben a pillanatban nem tudom. Lehetséges, hogyha ez megtörténik, nyugdíjaztatom magam…

Kertész Pál és Zsigmondi Boriska a gyártási osztályon dolgoznak. Hogy ez micsoda, nem tudom. Általában az egész amolyan Potemkin-ügy, mindenki mulat rajtuk, mert „sajtófogadások”, cikkek, hangulatos bevezetések álcázzák a komoly munkát. Ehhez azonban semmi közöm, mert tény, hogy mi, régiek, nagyon meguntuk és megutáltuk az egészet. Pártos Jóska még a forradalom után nyugdíjaztatta magát, mert nem bírta a dilettáns dolgokat, már-már úgy volt, hogy én is követem, de meggondoltam magam, és egyelőre bosszúsággal és fájdalommal nézem, hogy teszik tönkre nyolcéves munkámat. Renner Gentben él, Brüsszel mellett, és nagyon jó a sora. Állítólag francia–belga filmet tervez Badallal és Molnár Tiborral. Ajánld mindkettőt [Radványi] Géza figyelmébe.

Sajtó? A régi Színház és Mozi helyett megjelenik a Film, Színház, Muzsika című lap, ez sem sokkal jobb, mint szürke elődje. Újból megjelenik, de csak mint száraz műsorlap a Pesti Műsor című lap. Három, illetve az Esti Hírlappal együtt négy a napilapok száma. Hétköznap gyöngék.

A magyar filmek legutóbb rettenetesen rossz kritikát kaptak, egyedük az Éjfélkor című filmet dicsérték, amely valóban jó. Két film a dobozban maradt. Egy év óta Darvas József író, volt miniszter az igazgató. Most az a hír terjedt el, hogy [Radványi] Géza haza akar jönni, és koprodukciós filmet/ket akar rendezni. Kérdeztetem, vajon igaz-e? Szőts Pista augusztusban lement Velencébe azzal a filmjével, amelynek címe Melyiket a kilenc közül, és most úgy hírlik, hogy két évig nem jön haza, és Olaszországban marad. Veled együtt sokan mentek el: Podmaniczky, Rodriguez, Dienes a Szinkrontól stb. Nem tudom, mi van velük, mert nem írnak, és így semmit sem hallok felőlük.

Pásztorné sokszor érdeklődött utánad, nem tudtam neki mit felelni, mert legalább szeptember óta nem kaptam Tőled írást. Ebben a pillanatban Prágában tartózkodik, majdnem az egész Bibliotheca Prágába utazott.

A könyvem természetesen még nem jelent meg. Most ígérik a második negyedévre. Állítólag nincsen papír. A Filmlexikon is talán az év végére megjelenik. A Balázs-könyvről sem tudok semmit, ellenben Szávai úr több ízben kapott halasztást, úgyhogy az az érzésem, hogy a Sadoul sem jelenik meg egyhamar. Általában borzalmasak az állapotok kiadói téren. A Táncsics kiadó (volt Népszava) tavaly március óta rágódik két füzeten, amelyek közül az egyiket Bajomi Lázár [Endre] írta, a másikat én. (Eközben elvesztette aktualitását.) Sok a hazugság, sok az üres ígérgetés, és közben nem történik semmi.

A házat közben visszakaptuk, most el akarjuk adni, mert megundorodtam a „háztulajdonosi” mivoltomtól. Legszívesebben Zürichben élnék, és ott dolgoznék.

Müncheni címet tudnék adni, de hiszen [Radványi] Géza is ugyanazokat ismeri, akiket én ajánlhatnék. Egyre minden esetben felhívom figyelmedet: Szlatinay Sándor dr.-ra, aki végtelenül becsületes, tisztességes, korrekt ember. Sokszor üdvözlöm, és szeretettel üdvözlöm családját is. Címe: Eduard Schmidt Strasse 3. Ajánlom még mint nagyon kedves barátomat Radványi Gézát is, címe: Theresien-str. 102. Szintén üdvözlöm. (Fanyar humor, mi, Andriskám?)

Pillanatnyilag ezekről a dolgokról írhatok. Vigyázok minden szavamra, minden betűmre. Hiszen tudod… Senkiről sem írok, jót meg nem írhatok. Egyénileg, úgy „oberflächlich” jól érzem magam, mert 3000 forintot keresek, mert ebből legalább főzni tudunk, de ruházkodni már nem, de még mindig jobb, mint régebben, ellenben a Filmarchívum tönkretétele és általában az állapotok súlyos lelki undort és fájdalmat okoznak nekem, és ezért fizikailag sem érzem magam jól. Bánt sok minden, és nagyon szeretnék elmenni. Ahol megbecsülnek, ahol jobban hallgatnának rám, itt nincsen értelme a becsületes munkaakarásnak.

Most köszönöm Neked, Andriskám, újévi kívánságaidat. Én már megtettem a magamét, amikor a rue Artoisra írtam, de kétszer is szívesen „wünscholok”. Hát minden jót, és sok szerencsét továbbra is. Sok-sok szeretettel üdvözöllek kedves családoddal együtt, a régi barátsággal, híved:

Bandi


Letöltés

Budapest, 1958. február 14.

Drága Andriskám,

köszönöm január 27-iki k. leveledet, és annak a tartalmának, főleg annak a résznek, amely különösképp Reád vonatkozott, nagyon örültem. Nagy öröm számomra, hogy abban a „nehéz” városban, amely annyira gyűlöli az idegeneket, méltóképen elhelyezkedtél. Nagy szó, és nagy dolog. Igaz, hogy ott, ahol a szabadság a fődolog, ott ez tisztességes ember részéről valójában könnyen megy. Ha itt is olyan lehetőség volna, én sem maradnék kétezer forintos állásban Hont úrnál, hanem, mint réges-régen mindig, önálló lennék, mert lelkületemhez ez jobban illik. Mert hidd meg nekem, hogy rendkívül nehéz egy ilyen deszpota-jellemű, cezaromániában szenvedő ember bűvkörében élni és „dolgozni”. Amellett hazug, és nagyképű.

És most jut eszembe az a szereplés, amelyet Hont, Bíró Ivette és Malonyai Dezsőné Párizsban produkáltak, amikor ők képviselték a magyar filmtörténész-gárdát. Kérdelek, Andriskám, milyen filmtörténeti munkával lepte meg a világot Hont, Bíró Ivette és Malonyainé. Hát lehet ott Párizsban minden ellenőrzés nélkül így szerepelni és tündökölni?
És ezzel kapcsolatban nagyon megkérnélek, Andriskám, légy szíves, intézd el FIAF-nál [Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége], hogy az elmúlt két év Bulletinjeit és a jövőbeni Bulletineket megkaphassam. Ma elzártak minden elől, ide a Pasarétre semmi sem jön, minden ki a Stefánia útra, ott van a Színháztudományi és Filmtudományi Intézet „központja”, Honttal az élen. Mégis érdekelnének a FIAF-fal kapcsolatos ügyek, bár a Tardos-féle gazság óta kikapcsoltak erről a területről. Ezt ne említsd m. Langloisnak, nehogy megírja Hontnak, hogy én miket írok róla. Érdekelne, Andriskám, a Filmtörténészek közgyűléséről, kongresszusáról esetleg kiadott Bulletin, ezt is kérem. Kérem m. Langloist, jegyezze elő a címemet, és küldesse nekem. Köszönet Neki és Neked!

Gratulálok a Ferenczy-féle megállapodáshoz. Nem tudom, mit jelent az, bekapcsolódni. Szívesen és örömmel vállalnék bármilyen bekapcsolódást, ha az nem ütközik itteni törvényekbe, rendeletekbe. Ha számomra nyugodt megélhetést jelentenek, akkor szívesen mennék nyugdíjba, hogy ennek szentelhessem munkásságomat és szabadidőmet. Hát írjál nekem erről részletesebben, Andriskám, és kérem Ferenczy Józsefet, akit ismeretlenül üdvözlök, hogy kimerítően informáljatok, miről van szó: vállalom színdarabok, könyvek, forgatókönyvek és irodalmi művek közvetítését, persze mindenkor a Szerzői Jogvédő Iroda útján és hozzájárulásával, mert másképpen ez nem megy. Tudósításokat nem küldök, filmmel nem foglalkoznék. Csak ami még a relatív szabadsággal megy, könnyedén, zavartalanul, és csak olyan intézménnyel kerülnék össze, mint például a Szerzői Jogvédő Iroda. Várom tehát szíves értesítésedet.

Andriskám, nagyon kérlek, légy szíves küldd el nekem sürgősen az Image et Son című lap 100. számát. Ez a szám Chaplinről szól, és tudod, hogy minden Chaplin-könyvet, brosúrát, pamfletet gyűjtök. Ha a Szajna-parton találsz olcsó Chaplin-apróságokat, küldd el nekem, minden ellenértéket itt kifizetek Édesapádnak vagy Magda hozzátartozóinak. És ha már itt tartok a kérésnél, szigorú megfizetés ellenében szerezd be nekem az Éditions Universitaires-nél megjelent [Jean] Mitry-féle könyvek eddigi 5-6 számát. Az első [John] Fordról szól, a II. is, a III. [Vittorio de] Sicaról, a 4. Eizensteinről és az 5. Chaplinről. Az ellenértéket itt kifizetem, csak írd meg, kérlek, hogy mennyi ez az ellenérték. Vagy ha Ferenczynek kellene valamit beszerezni (könyvet stb.), akkor a munkadíj ellenében kérném ezeket a könyveket!

Talán lehet valamit csinálni!

[Radványi] Géza filmjéről olvastam a külföldi lapokban, Renner már régen írt, de remélem, sikerül a terve. Szőtsöt üdvözlöm, ha valami kell lenni, a rendelkezésére állok.

Mára én is befejezem, Andriskám, sok szerencsét kívánok Nektek további életetekhez, egészséget, nyugalmat és boldogságot.

Feleségemmel együtt sokszor üdvözlünk és ölelünk:

Bandi

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem