Levelek, ha újra találkoznak – Gaál István és André Libik

Szekfü András |

Gaál István két, 1957-es levelét André Libik, a címzett ajándékozta bő egy éve a Filmarchívumnak. Gaál hagyatékából most előkerült a levelezés másik oldala: Libik négy levele Gaálnak. A „sötét strici” írja a „büdös k…nak”, és viszont, szeretettel.

Gaál István 

A forradalom utáni év két Gaál István-levelét már ismertettük itt a honlapon. Most azonban előttünk van (a Gaál hagyatékban) négy másik levél is, melyeket Libik András (később: André Libik) írt barátjának. Ez már egy levelezés, melyből kirajzolódik a két nagyon fiatal filmes akkori személyisége és barátságuk. Nem a teljes levelezés: néhány levél még most is hiányzik az 1957-es levélváltásból, talán végleg. De így is összeáll a kép.

Amikor még csak a két Gaál levél került elő, ezt írtam: „Gaál István csipkelődő levelei bemutatják párizsi barátjának a fiatal generáció akkori álmait, és a sivárabb valóságot.” Most, hogy a levelezés kiegészült négy Libik levéllel, kiderül, hogy nemcsak Gaál volt ’csipkelődő’ – a két fiatalember egész kapcsolata az egymás szeretetteljes ugratására, csepülésére épült.

A Libik levelek sokkal több álmot, meg nem valósult projektet tartalmaznak, mint a Gaáltól érkező visszafogottabb levelek.

A leveleket az alábbi galériában lehet megnézni:

Szerzőjük, Libik André ma (90-hez közeledve) Nagykovácsiban él. Kérdésemre elmondta, hogy a leveleiben említett tervek szinte mindegyike kudarcot vallott, sőt volt néhány, amely csak az ő vágyálmaiban létezett. Azt is elmondta, hogy a levélben említett (forgató)könyvek többnyire csak néhány oldalas filmnovellák voltak, egy-két átütőnek szánt ötletre építve. Például az Egy igazi milliomos című szinopszis szerint egy nő két baráttal él: az idős, gazdag eltartja, a fiatal szegénybe viszont szerelmes. Azonban a gazdag tönkremegy, a szegény meggazdagodik.

Libik András

Libik Párizsban egy francia ismerősre próbált támaszkodni, akit előző évben, 1956 nyarán Budapesten ismert meg. Jean-Daniel Daninos az első francia filmhéten járt Magyarországon, és rögtön koprodukciós szerződést írt alá egy közös filmről, melyet ő Máriássy Félixszel együtt rendezett volna. Daninos „rettenetesen sötét, link alak, de jó fiú”, írta róla Libik ’57 tavaszán. Pénze egyáltalán nem volt, a koprodukcióból sem lett semmi. Mégis, amikor Libik emigránsként Párizsba érkezett, ez a budapesti ismeretség volt a filmipari szalmaszál, melybe kapaszkodhatott. (Amint olvassuk, Radványi Gézát is megkereste Szőts István ajánlólevelével, de Radványi maga is nehezen talált finanszírozót filmterveihez.)

Az 1957. március 22-i levélben Libik „2-3 hétre” Párizsba hívja barátját. „Azt hiszem, hogy az útlevél- és vízumkérdést nem lesz nehéz elintézni” – írja. Nem volt ez naivitás, hogy a levert forradalom után könnyű lesz útlevelet kapni Gaálnak? – kérdeztem most Libik Andrétól. Szerinte nem, ugyanis a levert forradalom utáni zavaros hónapokban még nem szigorodott vissza a rendszer. Május 3-án azonban már így ír Gaálnak: „Mit gondolsz, ha egy itteni filmcégtől kapnál meghívást, … ki tudnál jönni néhány hétre?” Válaszában Gaál „szívfájdító meghívásnak” nevezi Libik sorait, hiszen se forintja, se dollárja nincsen. Részletesen leírja, hogy főiskolás társai hogyan próbáltak meg ösztöndíjakat szerezni, addig sikertelenül. (1958-as diplomázása után Gaálnak sikerült ösztöndíjjal Rómába kijutnia.)

André Libik levele Gaál Istvánhoz, 1957.06.02. 

Június 2-i levelében Libik beszámol a Két vallomás című Keleti Márton film Cannes-i bukásáról. „A Körhintá-val vetették össze, mondván, hogy amilyen eredeti amaz, olyan sablonos emez.” Leírja vágyait az Egy igazi milliomos-sal kapcsolatban, ha az elindul, talán tud barátjának is munkát szerezni a produkcióban. „Ösztöndíjra itt ne számíts se Te, se a többiek. Reménytelen dolog ma már.” A ’ma már’ kitétel arra vonatkozhat, hogy elmúlt az a lelkesedés, amivel a nyugatra menekült magyar fiatalokat a forradalom után ott fogadták.

Az utolsó most előkerült Libik levél 1957. október 7-i keltezésű. „Nyáron akadt egy kis munka, kapaszkodj meg, operatőrként dolgoztam egy hétig a tengerparton. Tilda Thamar világhírű filmsztárt forgattam, ahogy anyaszült meztelenül jön ki a tengerből.” Milyen furcsa – míg a levelek többi filmes projektje vagy meghiúsult, vagy eleve álom volt, ez a hihetetlenül hangzó epizód valóban megtörtént.

André Libik ezen kívül alig kapott Párizsban filmszakmai munkát. Egy hirdetés alapján megpályázott egy állást a Nigériai (!) Információs Minisztériumban, elnyerte, és ő lett a Filmosztály vezetője. Csak három év múlva tért vissza Európába.

 

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem