Gaál István 

A forradalom utáni év két Gaál István-levelét már ismertettük itt a honlapon. Most azonban előttünk van (a Gaál hagyatékban) négy másik levél is, melyeket Libik András (később: André Libik) írt barátjának. Ez már egy levelezés, melyből kirajzolódik a két nagyon fiatal filmes akkori személyisége és barátságuk. Nem a teljes levelezés: néhány levél még most is hiányzik az 1957-es levélváltásból, talán végleg. De így is összeáll a kép.

Amikor még csak a két Gaál levél került elő, ezt írtam: „Gaál István csipkelődő levelei bemutatják párizsi barátjának a fiatal generáció akkori álmait, és a sivárabb valóságot.” Most, hogy a levelezés kiegészült négy Libik levéllel, kiderül, hogy nemcsak Gaál volt ’csipkelődő’ – a két fiatalember egész kapcsolata az egymás szeretetteljes ugratására, csepülésére épült.

A Libik levelek sokkal több álmot, meg nem valósult projektet tartalmaznak, mint a Gaáltól érkező visszafogottabb levelek.

A leveleket az alábbi galériában lehet megnézni:

Szerzőjük, Libik André ma (90-hez közeledve) Nagykovácsiban él. Kérdésemre elmondta, hogy a leveleiben említett tervek szinte mindegyike kudarcot vallott, sőt volt néhány, amely csak az ő vágyálmaiban létezett. Azt is elmondta, hogy a levélben említett (forgató)könyvek többnyire csak néhány oldalas filmnovellák voltak, egy-két átütőnek szánt ötletre építve. Például az Egy igazi milliomos című szinopszis szerint egy nő két baráttal él: az idős, gazdag eltartja, a fiatal szegénybe viszont szerelmes. Azonban a gazdag tönkremegy, a szegény meggazdagodik.

Libik András

Libik Párizsban egy francia ismerősre próbált támaszkodni, akit előző évben, 1956 nyarán Budapesten ismert meg. Jean-Daniel Daninos az első francia filmhéten járt Magyarországon, és rögtön koprodukciós szerződést írt alá egy közös filmről, melyet ő Máriássy Félixszel együtt rendezett volna. Daninos „rettenetesen sötét, link alak, de jó fiú”, írta róla Libik ’57 tavaszán. Pénze egyáltalán nem volt, a koprodukcióból sem lett semmi. Mégis, amikor Libik emigránsként Párizsba érkezett, ez a budapesti ismeretség volt a filmipari szalmaszál, melybe kapaszkodhatott. (Amint olvassuk, Radványi Gézát is megkereste Szőts István ajánlólevelével, de Radványi maga is nehezen talált finanszírozót filmterveihez.)

Az 1957. március 22-i levélben Libik „2-3 hétre” Párizsba hívja barátját. „Azt hiszem, hogy az útlevél- és vízumkérdést nem lesz nehéz elintézni” – írja. Nem volt ez naivitás, hogy a levert forradalom után könnyű lesz útlevelet kapni Gaálnak? – kérdeztem most Libik Andrétól. Szerinte nem, ugyanis a levert forradalom utáni zavaros hónapokban még nem szigorodott vissza a rendszer. Május 3-án azonban már így ír Gaálnak: „Mit gondolsz, ha egy itteni filmcégtől kapnál meghívást, … ki tudnál jönni néhány hétre?” Válaszában Gaál „szívfájdító meghívásnak” nevezi Libik sorait, hiszen se forintja, se dollárja nincsen. Részletesen leírja, hogy főiskolás társai hogyan próbáltak meg ösztöndíjakat szerezni, addig sikertelenül. (1958-as diplomázása után Gaálnak sikerült ösztöndíjjal Rómába kijutnia.)

André Libik levele Gaál Istvánhoz, 1957.06.02. 

Június 2-i levelében Libik beszámol a Két vallomás című Keleti Márton film Cannes-i bukásáról. „A Körhintá-val vetették össze, mondván, hogy amilyen eredeti amaz, olyan sablonos emez.” Leírja vágyait az Egy igazi milliomos-sal kapcsolatban, ha az elindul, talán tud barátjának is munkát szerezni a produkcióban. „Ösztöndíjra itt ne számíts se Te, se a többiek. Reménytelen dolog ma már.” A ’ma már’ kitétel arra vonatkozhat, hogy elmúlt az a lelkesedés, amivel a nyugatra menekült magyar fiatalokat a forradalom után ott fogadták.

Az utolsó most előkerült Libik levél 1957. október 7-i keltezésű. „Nyáron akadt egy kis munka, kapaszkodj meg, operatőrként dolgoztam egy hétig a tengerparton. Tilda Thamar világhírű filmsztárt forgattam, ahogy anyaszült meztelenül jön ki a tengerből.” Milyen furcsa – míg a levelek többi filmes projektje vagy meghiúsult, vagy eleve álom volt, ez a hihetetlenül hangzó epizód valóban megtörtént.

André Libik ezen kívül alig kapott Párizsban filmszakmai munkát. Egy hirdetés alapján megpályázott egy állást a Nigériai (!) Információs Minisztériumban, elnyerte, és ő lett a Filmosztály vezetője. Csak három év múlva tért vissza Európába.