Az együttműködés határai
Claude Lanzmann Cannes-ban 2013-ban, Budapesten most bemutatott filmjének közvetlen tétje nem kicsi: bátor ember, vagy aljas áruló volt Benjamin Murmelstein, a theresienstadti „mintaláger” zsidótanácsának utolsó vezetője. Közvetett tétje ennél is nagyobb: helytálló-e a Hannah Arendt-i „banális gonosz”-ról szóló elmélet.
Hétköznapok és háborúk – avagy mit nézzünk meg a Verzión?
Bár az emberi jogi dokumentumfilm fesztivál programjában nézőbarát gesztussal bekarikázott felkiáltójelek hívják föl a figyelmet a különösen felkavaró képeket tartalmazó alkotásokra, érdemes kimozdulni a komfortzónánkból.
Lenyűgöző kutyák és leningrádi köd
A Berlinale harmadik napjáig a játékfilmek versenymezőnyében egyetlen tökéletes alkotást találtunk. A Kutyák szigete (Isle of Dogs) újabb bizonyítéka Wes Anderson „fékezhetetlen agyvelejének”, amit a Berlinale mindig is maximálisan értékelt.
Kőniger Miklós (1943–2018)
A Berlinben élő Kőniger Miklós színész, rendező, gyűjtő, filmrajongó a Filmarchívum fesztiváljainak lelkes támogatója volt.
Az Ufa – egy márka története
A berlini Deutsche Kinemathek múzeum látványos kiállításon mutatja be a 100 éves Ufa történetét. A patinás német filmvállalat sorsa a német filmkészítés és média változásait is jól tükrözi, és indirekt módon azt is megmutatja, mennyire pénzigényes ipar a filmgyártás.
Szabad és független filmek két hete (Párizs)
A Cinémathèque française 2018. március 28. és május 3. között levetíti az első, az 1969-es Rendezők Kéthetén bemutatott filmeket. A programban két magyar alkotás szerepel: Mészáros Márta Holdudvara és Jancsó Miklós Sirokkója.
Citizen Cannes – Gilles Jacob, a legkevésbé sem szürke eminenciás
A 2014-ben a Cannes-i Filmfesztivál elnökeként leköszönt Gilles Jacob talán a legnépszerűbb francia filmes személyiség. Életútja a megbízható hivatalnok és az elkötelezett filmrajongó kettősségét egyesíti.
Nehéz-e elhagyni a sminkszobát?
A második Budapesti Klasszikus Film Maraton alkalmából Budapestre látogatott napjaink egyik legtitokzatosabb színésznője. Claudia Cardinale két filmje, A párduc és a Volt egyszer egy Vadnyugat előtt mondott bevezetőt, az Aria Hotelben pedig sajtótájékoztatót tartott.
A hallgatás stratégiái és a botlatókövek
Az elveszett nagypapa című film mondható formába önti a mondhatatlant, a lehetetlenre vállalkozva szívós aprómunkával próbálja kideríteni egy család történetét – az eredmény olyan virtuális botlatókő, amely reményt adhat a hasonló emlékezetmunkák elvégzéséhez.
Túl a nosztalgián
A Volt egyszer egy téka igazi ritkaság a magyar dokumentumfilmes palettán: könnyeden személyes, azonnal behúz. Búcsú-dokunak, nosztalgiafilmnek készült, s mert életteli viszonyt alakít ki a nézővel, annak is működésben mutatja meg a téka-hangulatot, aki sosem járt náluk.
Hogyan készül a dokumentumfilm?
Az idei BIDF nem pusztán tematikailag, de a filmkészítési gyakorlatot tekintve is széles spektrumon mozgó alkotásokat mutat be. Óhatatlanul is eszünkbe jut egyes művek láttán a dokukkal kapcsolatos egyik legizgalmasabb kérdés: milyen módszer lehetett az, amelynek révén egyáltalán létrejöhettek.
Isteni kegyelem, Öndög, kedves idegenek
Ozon meglepő, az Öndög lefegyverző, az idegenek meg rendesek (vagy nem) – olyan indítás volt, ami kis túlzással leképezi a Berlinale hivatalos versenymezőnye jó részét.
Fojtogató Afrika, felszabadító gospel
A Forum és a Panorama szekció dokumentumfilmjei a fesztivál játékfilmes versenymezőnyének fontos kiegészítői. A Berlinale idén a nők jelenlétét erősíti, s ez a keret kiemeli a nem kifejezetten ilyen céllal készült alkotások hasonló mondandóját is.
Azért a minőség (legyen) az úr
A Berlinalén az amúgy teljesen jogos törekvés visszaüthet: a nők fesztiváljelenlétét erősíteni kívánó szándék egyfelől versenybe emelt arra nem megfelelő műveket, másfelől a téma túltolása ellenállást eredményezhet. A Petrunija nem tökéletes alkotás, de jó film, amely a militánsra formált keretben feltehetően kevesebbet mutat.
Kamaszok férfiszerepben
A Gomorra írójának regényéből készített Piranják a legveszélyeztetettebbekre irányítja a figyelmet: a nagyon szegény gyerekekre. A maffia ugyanis egyre fiatalabbakat épít be soraiba, és nem csak Olaszországban, hanem Dél-Afrikában vagy Latin-Amerikában is.
Zsebkendő a kézben – Amazing Grace
A kópia megőrizte koncertfelvétel bensőségesen, lelkesen, és – nem ellentmondás – profin csodálatos. A filmtekercsek története csak a végén nevezhető profinak, de ugyancsakcsodaszámba megy.
Koncentrált, tiszta figyelem
„Az átlagos filmrajongónak, s magamat is ebbe a csoportba sorolom, Az ige olyan film, amelybe nehéz belépni. De ha már benne vagy, lehetetlen szabadulnod.” (Roger Ebert)
Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.
