Michael Nyman nem csupán zeneszerzőként tekint magára, hanem filmesként is – kifejezett szándéka, hogy budapesti látogatása során a közönség ebben a szerepében is megismerhesse. Sikereit kétségtelenül a Zongoralecke alapozta meg, amelyért a legjobb eredeti filmzenének járó Gloden Globe-díjra jelölték 1994-ben. Azt, hogy a neve Peter Greenaway filmjeivel forrt egybe, egyszerre tekinti áldásnak és átoknak. Egy nagyon érdekes sztorit is tartogat arról, hogyan keveredett 1965-ben teljesen véletlenül Budapestre.

Előadó: Michael Nyman
Moderátor: Michael Loebenstein

Időpont: 2019. szeptember 10. kedd, 16.30-18.00
Helyszín: Uránia Nemzeti Filmszínház (1088 Budapest, Rákóczi út 21.)

A program a Budapesti Klasszikus Film Maraton és a Magyar Nemzeti Filmalap – Fast Forward Program együttműködésében jön létre.

A Zongoralecke a beszélgetést követően, 18.30 órától az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében tekinthető meg.

Michael Nyman 
A brit komponista kétségkívül egyike a legnépszerűbb, legbátrabban kísérletező zeneszerzőknek. Életműve a saját együttesének írott daraboktól a szimfonikus zenekaroknak, kórusoknak, vonósnégyeseknek szerzett kompozíciókig terjed, emellett karmesterként, zongoristaként, íróként, filmrendezőként, zenetörténészként és fotósként is számon tartják. A filmrajongók elsősorban a Zongoralecke és Peter Greenaway alkotásainak állandó zeneszerzőjeként ismerhetik, aki A rajzoló szerződésétől a Prospero könyvein át A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című filmig számos alkalommal szolgáltatta a zenét a rendező vízióihoz. Emellett Michael Winterbottom Csodaországa, a Gattaca is az ő dallamaival hódította meg a világot. Újabban a kései húszas évek némafilmjeihez szerez zenét, és önálló filmalkotóként is kísérletezik.

Michael Loebenstein
A bécsi Osztrák Filmmúzeum igazgatója és a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségének (FIAF) főtitkára. A filmmúzeum Kutatási és Oktatási Osztályának alapítója, amelynek vezetője is volt 2004 és 2011 között, később Ausztráliában igazgatta a Nemzeti Film- és Hangarchívumot egészen 2016-ig. A kilencvenes évek vége óta dolgozik kutatóként és kurátorként a filmarchiválás, a filmtörténet, a digitális kultúra és örökség különböző területein. Újságíróként, szerkesztőként és könyvszerzőként is a kortárs filmtörténetírás és filmkritika meghatározó alakja.