Rendező: Michael Curtiz
Forgatókönyvíró: John Wexley, Warren Duff, Rowland Brown
Operatőr: Sol Polito
Zene: Max Steiner
Szereplők: James Cagney, Pat O’Brien, Humphrey Bogart, Ann Sheridan, George Bancroft, Billy Halop
Gyártó cég: Warner Brothers

Két fiú fut a vonatok közt üldözőik elől, majd egy vagonban találnak menedéket, de itt is felfedezik őket. A rendőrök elől menekülve egyikük majdnem a vonat alá esik, de társa kimenti, ám így mindeketten időt vesztenek. Akit a rendőrök utolérnek, a fiatalkorúak börtönébe kerül, abból, akinek sikerült a szökés: pap lesz. Így kezdődik Michael Curtiz filmje: majd egy láthatóan stúdióban felépített városban folytatódik, ahol dixilandet közvetít egy autó, hatalmas hangszórókkal, majd a dixie átvált templomi zenébe. A gengszterek és pap világa keveredik. Az Angels with Dirty Faces a '30-as évek moralizáló gengszter film, vagyis nem csak az erőszakos jelenetek teszik emlékeztessé, nem elsősorban Humphrey Bogart figurája, hanem az, ahogy feltesz fontos erkölcsi kérdéseket. Szerethető maradhat-e James Cagney gengszter figurája? Szabad-e hőssé válnia? Lehet-e minta a fiatalok számára? James Cagney a gengsztersztorik elsőszámú sztárja volt, Orson Welles az mondta róla, hogy „ő volt a legnagyobb színész, aki valaha a kamera előtt feltűnt.” Az erkölcsi kérdések az ő figurája miatt igazán élesek. Nem a számos hasonló filmben feltűnő „Dead End Kids” csoport miatt. Ezek a tinédzser fiúk 1937 és 1939 között hét filmben játszottak, amelyek közül a legjobbakban általában szegény utcagyerekek voltak, akiket a gengszterré válás fenyeget, de valahogy mindig sikerül a jó úton maradniuk.