A zene a kezdetektől szerves része a filmművészetnek. A Zenebolondban Georges Méliès hat példányban sokszorosította, s hangjegyekké változtatta a fejét egy partitúrában. A Gaumont-Petersen-Poulsen eljárás Victor Gille-t örökítette meg, amint Chopin első, Fisz-dúr noktürnjét játszotta. Jean Epstein és a Synchro-ciné a mozi, a költészet és a zene szimbiózisát helyezték előtérbe. Albert Pierru animációval vegyítette a zenét, a két műfaj találkozási pontja a ritmus volt. François Reichenbach hipnotizált közönséget filmezett, Jean-Daniel Pollet a tánc verejtékét, a koreográfus Alberto Spadolini pedig a cigány kultúra előtt tisztelgett zenéjében és táncaiban.
Ez a nyolc film a Cinémathèque française gyűjteményéből származik, s többségük védett és restaurált.