A konferencia fõ célja azon problematika és komplexitás elemzése, amit a világ filmvetítési gyakorlatában bevezetett számos hangrendszer, valamint azok eredetihez hű helyreállítása vetnek föl.

A filmvetítés története és fejlődése rendkívül összetett. Jelen előadásunkban azzal a technológiai összetettséggel nézünk szembe, amelyet a vetítések fejlődése és gyors változásai eredményeztek. Ezek hasonló gyorsasággal okozták a hangot lejátszó eszközök elavulását is. Ez azt is jelenti, hogy az alkotásokat egyre nehezebb újranézni, eredeti formájukban újra felfedezni! Jelenleg nem kevesebb, mint 101 különböző, a gyártásban bevezetett felvételi és hangvisszaadási rendszert tartunk nyilván, s melyekből kópiák találhatók a világ filmarchívumaiban! Vegyük csak például a Dolby rendszerek fejlődését: 23 különbözőt azonosítottunk. Ez azt jelenti, hogy soha nem fogunk olyan 1979-es filmet találni, aminek eredeti volna a hangja, mert a mostani berendezéseket nem úgy alakították ki, hogy egy 1979-ben kódolt Dolby hangot képesek legyenek lejátszani. Fölvetődik a kérdés, mit tegyünk, hogyan állítsuk vissza a hangot abban az eredeti formájában, ahogyan a rendezők és a gyártók szerették volna?

Jean-Pierre Verscheure
A Mons-i (Belgium) Centre d’études et de recherches részét képező Cinevolution Studio elnöke. Jean-Pierre Verscheure 1952-ben, Brüsszelben született. A mozit a szélesvásznú, 70 mm-es film, a Technicolor és a térhatású hangzás idején fedezte fel, jóval a számos Dolby rendszer előtt. A mozielőadás, a film mint látványosság fejlődésének ebben a gazdag és dinamikus időszakában döntött úgy, hogy a 7. művészet történetének archeológiai módszerekkel történő tanulmányozásának szenteli magát. Kutatásának folytatása és kiterjesztése érdekében úgy döntött, gyűjteni fogja a régebbi korok tecnikai berendezéseit, amelyek lehetővé teszik a művek eredeti formájukban történő felfedezését. 1977 óta a brüsszeli Institut National Supérieur des Arts du Spectacle (INSAS) tanára.1994-ben a megalapította a filmművészet fejlődésével foglalkozó oktatási és kutatóközpontot, a Cinevolution-t. Tevékenysége jelentősége miatt csakhamar számos filmarchívumi kurzust vezetett, konferenciákon vett részt szerte a világon Lausanne-tól Mexikóvárosig, Párizstól Montevideo-ig, Bolognától Tokióig, Lisszabontól Hanoiig, Amszterdamtól Luxemburgig. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Több nemzetközi szövetség (SMPTE, Cinerama International Society, SBC), valamint a Cinémathèque française tudományos tanácsának tagja.

Több mint ötven év kutatási eredményeire alapozva fiával, Laurent Verscheure hangmérnökkel hangrestauráló központot alapított. Intézményük különlegessége abban rejlik, hogy nyolcvannál is több eredeti hangrendszert képesek olvasni, lehallgatni és restaurálni.