A magyar animációs filmeken belül külön csoportot képeznek Jankovics Marcell nagyívű mozifilmjei, amelyek a magyar kultúra évszázados mese- és mondavilágának és ikonográfiájának egyedi átiratai. Ezek közül is markánsan kiemelkedik két első egész estés mozifilmje, melyek révén rendezőjük örökre beírta magát az egyetemes filmtörténet nagykönyvébe. A János vitéz (1973) és a Fehérlófia (1981) egyedi módon stilizált műremekek, amelyek a szerzői filmekre jellemző szimbolikus figuraalkotást és mozgatási stílust, valamint a dramaturgia sorvezetője mentén átalakuló, vibráló színvilágot alkalmaznak. Jankovics Marcell 1971-ben, 30 évesen kapott lehetőséget arra, hogy megrendezze első egész estés rajzfilmjét, a János vitézt (1973), amelyet egyben a magyar animációsfilm-gyártás történetének is az első egész estés filmjeként tartunk számon. A János vitéz közönségbarát produkciónak számít, amely a mindenki által ismert elbeszélő költeményen alapul, cselekményvezetése lineáris, betétdalait pedig a korszak kedvelt könnyűzenei énekese, Delhusa Gjon énekelte. Azonban Jankovics második nagyfilmjében, az ornamentális eredetmítoszként definiálható Fehérlófiában (1981) már radikálisan szakított a hagyományos képábrázolási, hangszerelési és elbeszélői módozatokkal. Absztrakt, kísérleti animációkat idéző képi megoldásai és ezoterikus hangkulisszája révén a Fehérlófia igazi áttörés volt az animációsfilm világtörténetében.

Közönségtalálkozó:
09.05.19.30 Szent István tér