Kertész Mihály sosem látott fotóalbuma

Balogh Gyöngyi |

A 40 fotót tartalmazó albumot, amelyet valószínűleg a Warner Bros. Stúdió készített Kertész Mihály (Michael Curtiz) számára, 2019-ben a rendező unokahúga, a Kaliforniában élő Linda Goldfarb ajándékozta a Filmarchívumnak.

A 23x26 cm-es album több ritka, még sehol sem publikált felvételt is tartalmaz: bécsi, berlini és hollywoodi forgatásokon készült werkfotókat, portrékat, családi körben és társasági eseményeken készült felvételeket. A legkorábbi kép 1914-ben, a legkésőbbi 1949-ben készült. Megörökítik Kertész 1931-es hazalátogatását éppúgy, mint a Warner Bros. vezetőjének, Jack Warnernek 1937-es budapesti útját is.  

"Egyetlen más rendező műveit sem nézik ilyen szertartásosan. Az amerikaiak ma is a Fehér karácsonnyal (White Christhmas) ünneplik a karácsonyt, a Yankee Doodle Dandyt nézik a függetlenség napján, és a szerelmet a Casablanca nézése közben találják meg" – írja Kertész Mihályról szóló részletes életrajzi művében Alan K. Rode, a neves amerikai filmtörténész. "Egészben vagy részben 181 filmet rendezett – folytatja a szerző a könyv előszavában –, termékenysége meghaladta John Fordét és George Cukor, Victor Fleming és Howard Hawks életművét együttvéve. […] Kertész volt a szerzői film ellentéte. A Warner Brothersnél töltött példátlan évek során rendezett kalandfilmet, westernt, musicalt, háborús filmet, történelmi drámát, románcot, horrorfilmet, könnyfakasztó történetet, melodrámát, vígjátékot, látványos filmet és noirt. Egyetlen rendező neve sem fonódott össze ilyen szorosan egy filmstúdióéval.  […] A mozi úttörőjeként a korai némafilmes, kézzel hajtott kamerák használatáról zökkenő nélkül tért át a hangosfilm eszközeire, ő rendezte az első olyan Warner Brothers-filmet, ahol a szereplők beszéltek. Vezető szerepet vitt a két szín, majd három szín Technicolor-technikában, ő rendezte az első filmet, amelyet VistaVisionnel készítettek. Bár Kertész értékes píárfogásként használta nyelvi hiányosságait, nem érezte, hogy különösen rosszul beszélne angolul. 'Minden magyarok közül, ami híres, én beszélem a legjobb angolt' – jelentette ki egyszer."

Kertész Mihály 1886-ban született Budapesten. A magyar filmrendezők első generációjának kiemelkedő alakja volt, Dániában, Kolozsváron, Budapesten és Berlinben is forgatott, már mintegy 60 film volt a háta mögött, amikor 1926-ban Jack Warner hívására amerikába emigrált, és a Warner Bros. Stúdió munkatársa lett. Hollywoodi karrierje során több mint 100 filmet készített, kosztümös kalandfilmeket (Captain Blood), film noirokat (Mildred Pierce), musicalt, drámát és vígjátékot egyaránt. 

Leghíresebb alkotása a filmtörténet talán legszebb háborús melodrámája, a Casablanca, amely 1943-ban megkapta a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv Oscar-díját, és máig minden idők legjobb amerikai filmjei között tartják számon. 

A Filmarchívum régóta foglalkozik Kertész Mihály örökségének ápolásával, Magyarországon készült mintegy 40 filmjének felkutatásával, megmentésével, felújításával. Éppen ezért nagy öröm számunkra, hogy 2019-ben egy személyes tárgya, a fotóalbuma került a gyűjteményünkbe, amelyet Linda Goldfarb, Kertész Mihály egyik húgának az unokája adományozott a Filmarchívumnak. Őt kérdeztük a család és az album kalandos történetéről.

Milyen rokoni kapcsolat van Ön és Kertész Mihály között?

A nagymamám Kertész Mihály egyik húga volt. A Kaminer (Kertész) családban heten voltak testvérek: Michael (Mihály), Gábor, David (akit a családban Dezsőnek is hívtak), Lajos, Regina, Kornélia és a nagymamám, Margit. Michael után először a dédnagymamám érkezett az Egyesült Államokba, akit Michael a zsidóüldözés elől hozatott ki Hollywoodba, 1939-ben. Őt hamarosan követte Gábor és David. Margit, Lajos, Regina és Kornélia azonban Magyarországon maradtak. A nagymamámat 1944-ben deportálták, a férje Auschwitzban halt meg. Ő és lánya, Kató túlélték a holokausztot. Apám, Manhart Lóránd már a háború alatt is Strassbourgban tanult, onnan hajózott át 1941-ben az Egyesült Államokba. A nagymamám a háború után követte, a nagynéném, Kató a férjével és két lányával pedig csak évek múltán jöttek utánuk. 

Önnek bizonyára személyes emlékei is vannak Kertész Mihályról?

Igen, gyermekkoromban néhányszor találkoztam vele Hollywoodban. Nagy háza volt személyzettel. Emlékszem a feleségére, Bess Meredith Lucas-ra is. Michael megkérdezte tőlem, hogy nem akarok-e szerepelni az egyik filmjében, de a szüleim visszaemlékezése szerint én határozott nemmel válaszoltam. Egy alkalommal náluk ebédeltünk, és bennem gyerekként az hagyott mély nyomot, hogy még a sült csirkén is papír dekoráció volt. Lenyűgözött az asztallap alatti titkos gomb is, amivel a személyzetet lehetett hívni. A ház egy dombtetőn állt, egy nagy úszómedencével, egy hosszú autóút végén. Talán Encino-ban volt, de ebben nem vagyok biztos. 

Hogy került Önhöz a fotóalbum?

Az album Kertész Mihályé volt, talán a Warner Bros. Stúdió készítette a számára, később került a szüleimhez. Az apám néhány évvel ezelőtt kereste elő és adta át nekem, amikor a lányom elhatározta, hogy színésznő lesz Hollywoodban. 2004-ben és 2005-ben Emilie Odeile néven valóban szerepelt néhány filmben, de azóta elhagyta a színészi pályát. Viszont az album nálunk maradt.

Az album jónéhány ritka felvételt tartalmaz, amelyeket bármelyik amerikai filmes gyűjtemény örömmel fogadott volna. Miért ajándékozta mégis a magyar filmarchívumnak?

Miután apám elhunyt, úgy gondoltam, hogy az albumnak olyan helyre kell kerülnie, ahol megbecsülik. Magyar barátnőm, Rados Ági volt az, aki megtalálta előbb Topolánszky Tamás Yvant, akinek nagybátyámról szóló Curtiz című filmje elnyerte a 42. Montréali Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. Tamás mesélt nekem a filmjéről, én pedig neki az albumról. Először neki ígértem az albumot, de amikor kapcsolatba kerültem az Archívummal, úgy gondoltam, hogy ott jobb helye lesz.

Ön már Amerikában született, mégis folyékonyan és akcentus nélkül beszél magyarul. Hogyan tanulta meg ilyen jól a nyelvet?

Igen, Kaliforniában születtem és egész életemben ott éltem. Harminc évig San Franciscóban dolgoztam egy ügyvédi irodában, jelenleg St. Helenában élek a férjemmel, ahol van egy borászatunk. De szüleim és a nagymamám születésemtől fogva magyarul beszéltek hozzám, ennek köszönhető, hogy jól beszélem a nyelvet.

Linda Goldfarb

Járt már Magyarországon?

A férjemmel az elmúlt év júliusában voltunk először Magyarországon. Gyönyörű ország... Budapesten és a Balatonnál jártunk.

Reméljük, hogy ezentúl gyakrabban jönnek Magyarországra. Nagyon köszönjük az albumot, mely a fotótárunk gyűjteményének értékes darabja lesz. 

Nagyon boldog vagyok, hogy örülnek a nagybátyám, Kertész Mihály fennmaradt fotóinak. Bárcsak élne még a nagymamám és az apám, és látnák, hogy az emlékét ennyire nagy becsben tartják.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem