Ünnepi hangulat a magyar filmben

Elsőre talán nem is gondolnánk, milyen sok magyar filmben láthatunk karácsonyi jelenetet.

A karácsony a filmekben jellemzően nem vallási ünnepként, inkább hagyományként jelenik meg: a hétköznapok egyhangúságát megtörve segít a szereplőknek egy lépés távolságból nézni életükre. Más esetekben a karácsony meghittsége ellentétben áll a mindennapok drámaiságával, az otthon melegét nélkülözni kénytelen szereplők számára a hiányérzetet erősíti fel.

1. Szőts István: Emberek a havason (1941)

A film zárójelenetében az erdélyi havasok favágói karácsony napján összegyűlnek és a jászol mellett énekelnek – így várják Gergő (Ferency Péterke) érkezését. Gergő gyerekkora tragédiák sora. Feldúlják otthonát, elveszti a szüleit, kiszolgáltatott, gyógyíthatatlanul megsebzett élet vár rá. Ebben a kilátástalan szomorúságban ad reményt a karácsonyi jelenet. A bámulatosan keretezett, lírai kép hátterében Szőts István szeretett erdélyi tájának behavazott részlete, középen Gergő, körülette pedig az övéi, a havasi emberek, akik a legnehezebb körülmények között is összetartanak, ha kell, szülők helyett szülei lesznek a kisfiúnak.



2. Máriássy Félix: Budapesti tavasz (1955)

A hátországban a háború ellenére is szükség van az ünnep látszatára. Bár a betlehemesek csak pénzt akarnak gyűjteni, az utcai árus csillagszóró kínálása pedig hamisan cseng a frontról hazatérő katonák (Gábor Miklós, Molnár Tibor) fülében, a karácsony mégiscsak lehetőség a hazatérésre. A két szökött katona, a nyilasok elől bujkáló lány, és az idős házaspár véletlenül találkoznak egy budapesti lakásban, és bár nem ismerik egymást, az ünnep felülírja az idegenséget, az idős nő (Mezey Mária) dalra fakad, a fiatal lány (Gordon Zsuzsa) pedig szinte gyermekien befészkeli magát az ágyba. A békesség azonban csak pillanatnyi, az 1944-es karácsony meghittségét bombák zaja töri meg, tragikus események közelednek.



3. Ranódy László: Árvácska (1976)

A kis Csöre (Czinkóczi Zsuzsa) édesanyja meghalt, édesapja ismeretlen. Nehéz sorsát a lányt befogadó Szennyesék (Szirtes Ádám, Moór Marianna) sem könnyítik meg, kegyetlenül bánnak vele. Még karácsony napján sem enyhülnek meg az árva iránt, bár barátaikkal lucullusi lakomát ülnek, a kislányt nem engedik a gazdagon terített asztal közelébe. A karácsonyt a magányos, szenvedő gyermek szemszögéből ridegnek látjuk – míg a többiek boldogan vigadnak, ő házból kizárva, egyedül imádkozik, hogy sorsa jobbra forduljon.



4. Gothár Péter: Ajándék ez a nap (1979)

Nem egyszerű a bujkáló szeretők élete. Irén (Esztergályos Cecília) a házas Attilával (Hetényi Pál) esik szerelembe, Attilának azonban az ünnepet a családjával kell töltenie. Nekik csak egy koccintás jut, de mivel karácsony van, a pincér gyorsan kitessékeli a keserű párt a vendéglőből. Az ajándékozást kénytelenek a kocsiban megejteni, Irén egy sállal lepi meg Attilát, ami bár nem túl személyes, több, mint amit a férfi adni tud a nőnek. Sálat ajándékozni a Nemes Rózsa (Martonffy Emil, 1943) óta visszatérő geg a magyar filmben. Ezután Irén meglátogatja az apja előző barátnőjét, Margit nénit (Temessy Hédi). Az, hogy a nő a szeretet ünnepét nem a szerelmével, de még csak nem is az ál-férjével tölti, erős, kiábrándult állítás az emberi kapcsolatokról.



5. Szabó István: Bizalom (1980)

Ebben a filmben is idegenek énekelnek a karácsonyfa körül. Bár Kata (Bánsági Ildikó) és János (Andorai Péter) nem ismerik egymás múltját, a háziak előtt pedig még saját személyiségüket sem vállalhatják, az ünnep, az ajándékozás nem maradhat el. A szűkösség ellenére kedveskednek egymásnak sállal, konzervvel, kabáttal. A házinéni Kata és János alibi története szerint úgy tudja, hogy a pár vidéken bujkáló gyermekük miatt szomorú, róla kérdezi Katát – a hazugság kényszere szívszorító a szeretet perceiben.



6. Macskássy Kati: Ünnepeink (1981)

„Ajándékokat kapok és otthon jókat főznek.” A karácsony a gyerekek szemszögéből fantasztikus időszaka az évnek – nincs tanítás, minden az ajándékokról, a finom ételekről, az örömteli családi pillanatokról szól. A nemzeti és állami ünnepek viszont ezzel szemben unalmasak és érthetetlenek, kötelező az iskolában lenni, hosszú ünnepségeken álldogálni, melyek feleslegességét semmi sem bizonyítja jobban, mint a gyerekekben kavargó kusza történelmi tények és félreértett ideológiák.



7. Gothár Péter: Megáll az idő (1982)

„Az élet mit hoz, kérded, mert azt hiszed, félek.” A film epilógusában a szerető és a családapa, a két régi barát találkoznak. Ez nem is történhetne máshol, mint a karácsonyfa alatt, a hétköznapokból kiszakított emelkedettségben. A szereplők elérzékenyülnek, dalra fakadnak a viszontlátás keltette érzésektől, a jelenet pedig a Megáll az idő sajátosan groteszk hangulatába fordul át. A családi „idill” az anyával (Kakassy Ágnes) válik teljessé, a karácsonyfa alatt ő is dalra fakad, csoportképet alkotva a két férfival.



8. Erdőss Pál: Adj király katonát (1982)

Megjött a Jézuska – magnót be, közös éneklés, ajándékosztás. A ceremónia bár ódivatúnak tűnhet, Jutkának korábban nem volt lehetősége megtapasztalni a családi ünnepeket, ugyanis árvaházban nőtt fel. Csillogó szemekkel nézi az ünnepi szertartást, ami számára egyfajta beavatás is egyben. Szerelme szülei elfogadják, sőt, a közös ünneplés szeretetük jele. A felhőtlen jókedv szinte kihívja maga ellen a sorsot, de arra, ami ez után következik, ebben a jelenetben még semmiképp sem számítunk... 



9. Bereményi Géza: Eldorádó (1988)

Nagy sokaság gyűlik össze Monoriéknál karácsony napján, Monori Sándort (Eperjes Károly) az asztalfőn látjuk, legszűkebb családja körében – a neki járó tisztelet látszólag ezúttal sem marad el. Azonban kisvártatva világossá válik, hogy az ünnep legkevésbé sem felhőtlen, Monori pedig már nem képes olyan magabiztos családfőként fellépni, ahogy azt korábban tette. Ebben a jelenetben lassan meginog a biztonság, amit felépített maga körül, majd a film végére teljesen széthullik az élete, aranyával már nem tarthatja össze családját, és nem mentheti meg saját magát sem.



10. Enyedi Ildikó: Az én XX. századom (1988)

A karácsony felidézte bőség és meghittség jó eszköz a rendezők kezében a szükség, nyomor ábrázolására. A prológusban Enyedi A kis gyufaárus lányt árva ikrekre cseréli, Dóra és Lili egy emberként álmodják magukat édesanyjuk mellé. A rendező a történet segítségével vezeti be a film mesei jellegét, amit a bibliai utalások tesznek teljesebbé, mint a semmiből megjelenő szamár vagy a kompozíció, melyben anyjukkal (később az ikreket alakító Dorota Segda) látjuk a lányokat. A testvérpár története persze nem végződik tragédiával, mint Andersen meséjében, a lányokat álmukban megmenti – vagy elrabolja – két ismeretlen férfi. Elválnak egymástól, mintha csak egy ember szakadna két részre.

Babos Anna

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem