Felkészítés a film megtekintésére

A cím értelmezése“ eldorado (spanyol) = bearanyozott paradicsomi hely, varázsosan szép hely, az arany és drágakövek mesebeli országa. Ma tágabb értelemben a gondtalan jólét országa. (...) A spanyol hódítók a 16. században sokáig keresték a mai Kolumbia területén a legendás El Dorado király országát, ahol minden csupa arany meg drágakő. A hiedelem alapja a csibcsa indiánok szokása volt, hogy a trónra lépő fejedelem testét aranyporral borították be. (...)”
/Forrás: Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára/

Közmondások, szólások a pénzről/aranyról 

• Ki korán kel, aranyat lel. 
• Nem minden arany, ami fénylik. 
• Rokont és pénzt nem lehet rejtegetni. 
• Aki megveti a pénzt, végül élősködni fog a barátain. 
• A gazdag pénzzel, a szegény ésszel megy előre. 

A film szerzőjéről

Az Eldorádó című filmet Bereményi Géza írta és rendezte nem sokkal a rendszerváltás előtt, 1988-ban. A főszereplő, Monori Sándor kereskedő alakját Bereményi Géza a saját nagyapjáról mintázta, aki meghatározó szerepet játszott az életében. A néhány emlékfoszlány, ami a főcím előtt látható a szerző-rendező nagyanyjához köthető. Ő az, akinek az álmában feltűnnek a háborús emlékek, miközben megálmodja unokája születését.

„Valahogy azzal kezdtem, hogy először egyedül voltam a világon, és aztán fölém hajolt valaki. A nagyanyám tisztába tett. Ez volt az első emlékképem.”

Bereményit 6 éves koráig a nagyszülei nevelték, és saját bevallása szerint addig tartott a boldog gyermekkora. A közelmúltban jelent meg önéletrajzi könyve A magyar Copperfield, ahol a filmben is megjelenített korszak mélyebb és teljesebb leírását is olvashatjuk. Én vagyok a magyar Copperfield.
Interjú Bereményi Gézával (hanganyag: Bereményi Géza: én vagyok a magyar Copperfield - Infostart.hu

Történelmi háttér

A film megtekintése előtt a tanulók kisebb csoportokban rövid PPT-t készítenek az alábbi témákban (választhatnak is, vagy kis cetliken húzza ki ki-ki a maga témáját): 

• Magyarország a 2. világháború után
• Az 50-es évek Magyarországa
• Az 1956-os forradalom
• A 80-as évek Magyarországa, rendszerváltás

Minden csoportnak figyelnie kell arra, hogy a PPT minimum 5, maximum 8 diából állhat, és a diákon csak néhány kulcsszó legyen a képek mellett. A maximum 3 perces kiselőadások után játsszanak le egy jellegzetes slágert is az adott korból (vagy inkább csak részletet, ne legyen több egy-másfél percnél), és legyen lehetőség a hallott kiselőadás közös megbeszélésére, a felmerülő kérdések tisztázására. Fontos, hogy ezek a kiselőadások csak ráhangolások a témára, illetve abban van szerepük, hogy a film "kontextusba" kerüljön. Az esetleges tévedések korrigálása persze fontos, de ne vegyük el a diákok kedvét a PPT/előadásmód leminősítésével, viszont emeljünk ki minden pozitívumot. Akár lehet lehetőség is kapcsolódó tantárgyakból (pl. magyar nyelv és irodalom, történelem, vizuális kultúra) jó jegy/ "plusz pont" szerzésére. (Semmiképp se szankcionáljuk, ha kevésbé sikerül jól a feladat megoldása.) 

• Tippeljétek meg, melyik dal melyik felvázolt korszakhoz kapcsolódik! 
  Karády Katalin: Katyúsa
  Cseh Tamás, Bereményi Géza: Corvin köziek
  Cseh Tamás, Bereményi Géza: Születtem Magyarországon 

Irányított beszélgetés "családi legendákról", a történelem alakulásának és a kisember sorsának összefonódásáról

Ha a pedagógusnak van saját "sztorija" a családjából, mely kapcsolódik az előzőekben megidézett korszakok valamelyikéhez, mesélhet ő is a diákoknak. Nagyon hatásos lehet, ha van valami kézzel fogható "tárgyi emlék" is (fénykép, használati tárgy stb.), amit az előadó magával hoz a beszélgetésre. (Ha a diákok nem szívesen osztják meg ezeket a családi történeketek "nagy közönség előtt", sor kerülhet erre is kisebb csoportokban, utána a "bátrabb" tanulók elmesélhetnek az egész osztálynak egy-egy különösen érdekesnek ítélt "legendát", névvel vagy akár név nélkül is.) 

Feladatok a film megtekintése után 

Ki mondja? Milyen alkalomból? Mit gondoltok az egyes idézetek tartalmáról? 

• Kiraboltak titeket? Oroszok? Németek? – Civilek.
• Tombolni könnyű. Most az ész jön. A pénz… az lesz az erőszak! Az észnek az ereje, az a pénz!
• Most nem az érték a fontos. Az ár a fontos.
• Ma már csak rongy. Nem lehet vele semmit sem elintézni. A kapcsolatok… az ismeretség, az igen! Azzal elérheti az ember azt, amit akar.
• Maga nem érti ezt a világot. Nem is lesz utódja. A jövő nem a magáé.
• Ne feltünősködj az iskolában! Tanulj, hogy ne vegyenek észre! Meglátod, az összes hőbörgő osztálytársad rosszul végzi.

(Forrás: Eldorádó · Film · Snitt)

A film főhőse „A főszereplő – a szerzőt idézve – nomád, pogány, ázsiai ember, aki az uralmat, a hatalmat, a gazdagságot, az erőszakot ismeri legjobban az életben. Az életfölösleg bálványait imádja. Tettei fő mozgatórugójának az utódnemzést, az utódnevelést tartja. A családja, a kísérete – amely a békében dísz, a harcban védelem – a klánvezérség a legfontosabb a számra. Ő a meghatározója a filmnek, ő a főhős. Mindvégig róla szól a film, az ő normái szerint játszódik le minden. Miközben írtam, és forgatás közben sem értékeltem soha. Értékelődik ő magától is. Más minőség szerint él, mint a többiek. Az Eldorádó egyik legfontosabb hatóanyaga a barbárság – Olvasmányaimból és a saját életemből is nagyon jól ismerem. És folytatódik ez a barbár, kegyetlen történet, amely mindig is jellemző volt itt, Magyarországon, ahol majdnem minden élet a büszkeség letörésének története.”
(Interjú Bereményi Gézával, Filmkultúra, 1989/1.)

Tartalmi feldolgozás filmrészletekkel

Bereményi Géza szerint a film forgatókönyve több apró novellából épül fel. Ez a történet például legteljesebben a főszereplő üzleteire fűzhető fel. (530) 53 magyar film -- Bereményi Géza: Eldorádó -- vendég: Bereményi Géza filmrendező - YouTube.

Üzlet a betörőkkel (5:37–8:53)

(piaci képek…… Bözsi adjál nekem pénzt, lovat veszek)

Monori standját éjjel feltörték, „Sanyi bácsi” utána jár a dolognak. A jelenet elején piaci képek villannak fel, és a lóvásárral zárul.Mi bizonyítja Monori tekintélyét a Tarzannal folytatott párbeszédben? Vajon miért olyan megrendíthetetlenül magabiztos? 

Üzletelés a gyerek apjával (27:00–30:25)

(Lovaskocsi a kórház előtt……Azért, hogy ne jöjjön többé vissza, azért)

A kisbabát kihozzák a kórházból. A nagyapa büszke rá, hiszen itt a fiúutód. A vejét az előző este bordélyba vitte, és nem ébresztette fel, hogy a gyerekért menjenek. Megvesztegeti a kincsekkel. Pontosan tudja, hogy Tibor nem fog lakást venni a pénzből. A nők véleménye nem számít. Rózsika átlátja a helyzetet: a férje azt akarja, hogy Tibor többé ne jöjjön vissza. (Nem is jön, ameddig nincs pénzre szüksége.) Mi a véleményetek Monoriról a jelenet alapján? Vajon mi motiválja a tettét? 

Az almaüzlet (30:47–35:25)

(Mi van, Gombacsik, a fiadat keresed?...Mostantól  senkinek a szemébe nem nézel, értetted?)

Gombacsik látszólag kitűnő üzletet ajánl Monorinak, de ő már egy más világ, már értékrend képviselője. A kommunisták meg akarják szüntetni a piac törvényeit, az üzletelést bűnténynek tartják. A hatalma, tekintélye tudatában lévő „örök győztes” hirtelen kiszolgáltatottá válik. Figyeljétek meg, hogyan változik Monori arckifejezése, testtartása az egymást követő jelenetekben!Hogyan viselkedik a tárgyalóteremben? Mivel sikerül a büszkeségét letörni végül? Milyen következtetésre jut az átélt események hatására?

Üzlet az autótulajdonossal – perlekedés Istennel (38:48-41:23)

(Nézze, Sanyi bácsi….Majd meglátjuk, majd meglátjuk)

Ha szépen nem megy, Monori erőszakkal éri el, hogy a beteg gyereket beszállítsák a kórházba. útközben szembekerül a feleségével, aki az Istenben keres vígaszt és reményt, nem tudja elfogadni férje erőszakosságát, istenkáromló viselkedését. Mit gondoltok az autótulajdonos elutasító viselkedéséről? Hogyan éri el Monori, hogy a gyerek mégis eljusson a kórházba? Mi a véleményetek a házaspár vitájáról? Kit igazolnak kettejük közül a későbbi események?   

Üzlet a halállal (47.06 -52.37)

(Jönnek, Sanyi bácsi……..diadalmas bevonulás a lovaskocsival)

Bármilyen hihetetlen, ez a dolog valóban megtörtént Bereményivel, a nagyapja hasonló módon perelte őt vissza a haláltól. Nem hajlandó elfogadni, hogy a gyereket, aki az ővé (az ő tulajdona, az ő utódja) elragadja a halál.Milyen határokon lép át Monori az unokája megmentése érdekében? Milyen szerepet játszott az arany a történtekben?Mit gondoltok Monoriról ezek után? 

Üzlet a lánnyal (1:00–1:04)

(Csókolom…. Micsoda világ ez! Megmondjam? Nem kell!)

Karácsonyi hangulat, vendégek az asztal körül. Marika bejelenti, hogy megkérték a kezét, és magukhoz akarja venni a fiát. Monori ellenzi, hogy az unokája (az ő utódja és örököse) nevelőapja „az akasztott ember fia” legyen. Marika ellenérvei között szerepel, hogy az apja is üldözött lehet, és amikor rádöbben, hogy mi az apa gyenge pontja, megzsarolja. Milyen a kapcsolat apa és lánya között? Hogyan vélekedik Monori a nőkről? Mivel és miért sikerül Marikának megzsarolnia őt? A jövő nem a magáé…

A csapos véleménye (1:06–1:09)

(Zsúfolt kocsma…A jövő nem a magáé, hanem az enyém )

Monori feladta, az alkoholba menekül. Az unokája hiába hívja haza. Nem tud belenyugodni abba, hogy nem az ő forgatókönyve szerinte mennek a dolgok. Inkább füllent, azt állítja a kisfiúnak, hogy egyenesen ő akarta, hogy elvigyék. A csapos ebben a kulcsjelenetben röviden összefoglalja neki hanyatlásának történetét: hogyan lett a piac mindenki által tisztelt és csodált királyából vesztes. (Ezt a jelenetet követi a ló agyonverése)Mi minden változott meg Monori életében, környezetében? Mi bizonyítja azt, hogy már nem ura a helyzetnek?A csapos szavai a rendszerváltás előtti években igazak lehettek. Szerintetek ma is érvényesek? Tudna-e szerintetek napjainkban érvényesülni egy Monori típusú ember? Miért igen, illetve miért nem? 

Üzlet a halállal 2. (1:32–1:36)

(Állj meg……..Mondjon már valamit)

„Az Eldorádó története 1956 októberében ér véget. A film hőse, a nagyapa vakbélgyulladással haldoklik, a földön kuporog, hátát egy kórházi folyosó csempés falának támasztja. Mellette arany tömbök: szó szerint egy "zsák arany" - akár a mesében. A kórházban apokaliptikus felfordulás: sebesült civilek és katonák, dacosan dolgozó orvosok, futkosó ápolónők. A nagyapa nem képes beindítani az egyszerű üzletet: aranyat adna egy közönséges vakbélműtétért. Az alig tizenéves unoka kezébe nyom tehát aranytömböt: hozzon segítséget. Az unoka dolgavégezetlenül tér vissza: "Melyik orvosnak?" Idegesen csúsztatja vissza a sárgásan csillogó téglát a halott nagyapa tenyerébe. Csinálja ő, aki mindenre képes.” (Forrás: Hirsch Tibor, Filmkultúra, 1989/2)

A következő generáció már nem örökli az elődök erejét.Születtem MagyarországonHallgassátok meg újra Bereményi Géza Születtem Magyarországon című dalát, Cseh Tamás előadásában! Beszéljétek meg, milyen párhuzamok fedezhetők fel a dalban megszólaló "öreg" és Monori Sándor között! Minél kiélezettebb egy történelmi, politikai helyzet, minél mélyebb egy válság, annál inkább kiéleződnek a különbségek, mind a generációk, mind az egyének között. Azonban (legalább viszonylagos) "békeidőben" is foglalkoztatják az embereket a korszakok közötti különbségek, a világ változása, az egyes generációk sajátos élményei és értékei. Napjainkban a közösségi oldalakon terjednek olyan írások, melyek arról számolnak be, hogy „bezzeg mi, 70-es/80-as/90-es években születettek” mennyire mások voltunk, mint a „mai fiatalok”. Természetesen a „mai fiatalok” (vagy akár az idősek) lesajnálása és a “Bezzeg a mi időnkben”-toposz nagyon sokszor közhelyes és mindig torzítja, leegyszerűsíti a valóságot, ám azt jól mutatja, hogy ez a téma nem hagyja hidegen az emberek többségét. A következő szövegrészletek a Facebookon találhatók: „Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi, hollywoodi, mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt, még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyakfestékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédönk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. (...)

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük, kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdökben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mc donalds-on edzödött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyböl nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
(Forrás: http://www.mezotur.com/2005/02/hosok-vagyunk-mind-akik-1980-elott-szulettunk/)

1956 a filmben (1:23:00–1:24:53)
'56-os emlékek Cseh Tamás, Bereményi Géza: Corvin köziek (A szerző 10 éves a fiorradalom idején, a gyermeki rácsodálkozást és a hős nagyfiú iránt csodálatot idézi fel  a vers)

(Itt vannak oroszok….pokrócot és vizet)

Jellegzetes gangos pesti bérház. A házmester kolompol, ha bejelenteni valója van. A szovjet csapatok bevonultak, lövik a város. az utcán tankok. A pesti fiatalok egy része fegyverek a kezében harcol ellenük.  A lakók még élénken emlékeznek a háború szörnyűségeire, a félelmük indokolt. A fiatalokat fűti a forradalmi hév.Mit gondoltok a fiatalokról és a lakókról? Az adott helyzetben Ti mit tettetek volna?

Forradalmár: Ide figyeljen, maga!
Lakó: Igen.
Forradalmár: Igen, maga! Tudja, hogy ki halt meg nekem az előbb? És még hányan közülük? Tudja, hogy hányan halnak meg most, hogy magának le ne égjen a pofájáról a bőr, mer magyar?
Lakó: Nem érdekel! Csináljon másokból áldozati bárányt! Menjen ki az utcára! Ott legyen hős! Menjen neki a tanknak máshol!
Forradalmár: Nem te fogsz meghalni, te szerencsétlen! Mert te bebújhatsz az óvóhelyedre megint, aztán kibújhatsz megint, aztán pofázhatsz megint! Hanem mi, mi fogunk meghalni! Érted? És vedd tudomásul, hogy én akkor is jobban járok mint te, mert én előbb mint te, és nem úgy, mint egy kukac! Mert te sírni fogsz, amikor elővesznek téged! Mert elő fognak venni, ne félj! És azt csinálnak veled megint, amit akarnak! Mert téged senki sem fog megvédeni, mert senki sem lesz az ilyenekkel kegyes! Nehogy azt hidd! Csak kussolni fogtok mindig és lapítani! Nem lesz ilyen nagy pofátok, ha mi megdöglünk!

Amennyiben megmozgatja a téma a csoportot (osztályt), vitát is lehet szervezni a téma köré. Lehetséges tételmondatok: 

 „Az embernek kötelessége fellépni minden igazságtalan, elnyomó hatalom ellen.”

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Babits Mihály)

„Az hétköznapi ember a saját és a közvetlen hozzátartozói életéért felelős, felesleges politikába belefolyni, egy egész nemzetért áldozatokat hozni

„Esélytelen küzdelemben nem szabad részt venni.” 

 Bereményi egy már említett interjúban beszél az '56-ról szóló forgatás emlékeiről is. Az interjú lényegesen később: 2014-ben készült. Érdemes megnézni, meghallgatni.

Ajánlások a feldolgozás zárásához

Értékvesztés, pénz, kapcsolatok, generációkOlvassátok el Murai András film-ismertetőjének részletét! Kiolvasható belőle, mi adta Monori Sándor “hatalmát”, és hogyan sodorta el őt végül a változó világ és a történelem. „Bereményi Gézának kivételes tehetsége van az emlékezetes, erős karakterek teremtéséhez, amely második rendezésében is megmutatkozik. A film középpontjában Monori Sanyi bácsi, a Teleki téri piac királya áll, Eperjes Károly egyik legjobb filmes alakításában. (A kereskedő figuráját a rendező-forgatókönyvíró saját nagyapjáról mintázta.) Monori ellentmondásos figura. „Az arany, ami ember és ember között különbséget tesz” életfilozófiája szerint minden emberi és társadalmi kapcsolat csak az üzlet szemszögéből nyer értelmet. A piac törvényeiben hisz, ahol a rátermettség, az ügyeskedés, a harácsolás a megélhetés záloga. Öntörvényű, akaratos „vadember”, mindent megszerez, amit kinéz magának. Uralkodik családján, istenfélő feleségén, lányától és vejétől megveszi a fiukat, hogy ő nevelhesse. Később kénytelen ismét üzletelni lányával, aki saját módszerét fordítja apja ellen: úgy szerzi vissza gyermekét, hogy megzsarolja, feljelenti arany rejtegetése miatt. Egész lénye az életakarásról szól, a küzdésről és túlélésről. Talpra áll azután is, mikor az ávósók elverik, konokul küzd a politikai sorscsapással, azonban a kommunista diktatúra fokozatosan megtöri a szabad kereskedelem törvényeit, s az új rendszerben nem tudja többé üzleteit megkötni. “Most a pénz lesz az erőszak” – biztatja magát Monori ’45 után, de az ötvenes évekre az arany értékét veszti, Sanyi bácsi hatalma is egyre csökken, s nem akarja tudomásul venni az új idők szavát, amelyet a kocsma csaposa fogalmaz meg: nem a pénz, hanem a kapcsolatok számítanak.”A pénz értékének csökkenése napjainkban is meghatározó folyamat, ezt hívjuk inflációnak. De a filmben természetesen nemcsak ilyen “kézzel fogható” értékekről illetve értékvesztésről van szó - fontos témája a családi, emberi kapcsolatok alakulása, az aktuális rendszerhez való alkalmazkodás vagy épp ellenállás kérdése is. Az egyik legnagyobb kontraszt Monori Sándor és unokája, Imre között mutatkozik meg, mely nyilvánvalóan szimbolikus. Monori Sándor képes megmenteni unokája életét, ám ez visszafelé már nem működik, mintegy az “új generáció” “életképtelenségét” hangsúlyozva. Minél kiélezettebb egy történelmi, politikai helyzet, minél mélyebb egy válság, annál élesebben kijönnek a különbségek, mind a generációk, mind az egyének között. Azonban (legalább viszonylagos) “békeidőben” is foglalkoztatják az embereket a korszakok közötti különbségek, a világ változása, az egyes generációk sajátos élményei és értékei. Napjainkban a közösségi oldalakon időről időre terjednek olyan írások, melyek arról számolnak be, hogy “bezzeg mi, 70-es/80-as/90-es években születettek” mennyire mások voltunk, mint a “mai fiatalok”. Természetesen a “mai fiatalok” (vagy akár az idősek) lesajnálása és a “Bezzeg a mi időnkben”-toposz nagyon sokszor közhelyes és mindig torzítja, leegyszerűsíti a valóságot, ám azt jól mutatja, hogy ez a téma nem hagyja hidegen az emberek többségét.