Virágvasárnap

Gyöngyössy Imre megtörtént eseményeken alapuló filmballadája a kisemmizettek és a hatalom szembenállásának költői allegóriája.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1969, rendező: Gyöngyössy Imre

forgatókönyvíró: Gyöngyössy Imre, dramaturg: Bacsó Péter, operatőr: Szécsényi Ferenc, vágó: Morell Mihály, zeneszerző: Sárosi Bálint, főszereplők: Sztankay István, Tóth Benedek, Hegedűs Erzsi, Iványi József, Máriáss József, Koncz Gábor, 78 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Az 1918–19-ben játszódó, megtörtént eseten alapuló film főszereplője egy testvérpár. A keresztényi őskommunizmust hirdető Simon pap (František Velecký) békés eszközökkel szeretné felemelni a nincsteleneket – azt kéri a püspökségtől, hogy földjeik egy részét bocsássák a nép rendelkezésére –, és ezzel az egyházi és világi hatalmak haragját is kivívja. Testvére, Urenus tanító (Tóth Benedek) radikálisabb eszközökkel küzd a Tanácsköztársaságért, amely egy időre meg is valósul, de utána visszatérnek a csendőrök és a Prónay-különítményesek, hogy leszámoljanak a testvérpárral és híveikkel.

Mitől különleges?

Gyöngyössy Imre első játékfilmje történelmi témája ellenére is mélyen személyes alkotás. A magyar új hullám egyik meghatározó alakjának számító rendező gyerekkora jelentős részét falusi környezetben töltötte, tanulmányait Pannonhalmán, a bencéseknél folytatta, később börtönbe került, ahol kényszermunkára fogták. Világszemléletét, művészi érdeklődését a népi hagyományok, a vallási neveltetés és a hatalom önkényével való szembesülés formálták, és ezek a tapasztalatok, élmények a Virágvasárnapban is tetten érhetőek.

A film világa a történelmi szituáció konkrétsága ellenére is allegorikus. Gyöngyössy nem könnyíti meg a nézők dolgát, az 1918–19-es események ismerete nélkül nehezen lehet eligazodni a folyamatosan változó politikai viszonyok közt, de éppen a tisztánlátás hiánya – lehetetlensége? – miatt mutat túl a Virágvasárnap a Tanácsköztársaság kontextusán. Simon és Urenus vitája a forradalomhoz vezető módszerekről – emlékezetes pillanat, amikor a pacifista káplán a győzelmet követően elégetteti a felkelők fegyvereit –

máskor és máshol is aktuális lehetne, ahogy a kisemmizettek és a hatalom szembenállása is örök toposz.

A Virágvasárnap képi világa is erősen stilizált, Szécsényi Ferenc kontrasztos fekete-fehér felvételein az erősen megvilágított arcok festményszerűen ugranak ki a sötét háttérből, máshol pedig a feketébe öltözött szereplők alakjait emeli ki az egynemű, világos háttér. Akárcsak Jancsónál, a tömeg itt is együtt, hol szabadon, hol geometriai alakzatokba rendeződve mozog, a kompozíciók közt pedig vannak olyanok, amelyek – hasonlóan a rendező első rövidfilmjéhez, a Férfiarcképhez – Bruegel népies festészetét, Az utolsó vacsora motívumát és egyéb bibliai témájú képzőművészeti alkotásokat idéznek meg.

Máskor és máshol is aktuális lehetne

Hogyan készült?

A Virágvasárnap a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulója alkalmából, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulói számára kiírt pályázati felhívás nyomán született meg. A rendezőben az ötlet még az ötvenes években fogalmazódott meg, amikor Tolna megyében, anyaggyűjtés közben, találkozott a „komenista Simon pap”-ról szóló népballadával, amelyben szerepelt egy Urénusz nevű tanító is. A két valós személy, Simon József marcali pap és barátja, Krénusz János tanító életútja alapján 1958-ban megírta a forgatókönyvet, ekkor még tanára, Máriássy Félix számára. Tíz évvel később, első játékfilmjére készülve, újra elővette a témát, és teljesen átírta a történetet, az események rekonstruálása helyett immár a népballadák szellemében.

A hatvan napig tartó forgatás 1968 utolsó harmadában zajlott, főként a szabadban, a Bodrog környékén, a Velencei-tónál, illetve Tinnye és Zsámbék közelében. A statisztériát a helyiek közül toborozta a stáb, a rendező későbbi nyilatkozata szerint a legnagyobb élményt számára a velük való találkozás jelentette: „Olyan vidéken forgattunk, ahol még élénken él a faluk és tanyák lakóiban a kollektív játék öröme, s szerencsére sikerült rátapintanom ősi játékösztöneikre. Ezek az emberek még ma is az esküvőkön, temetéseken előre meghatározott, körvonalazott szerepet, magatartást vállalnak magukra. És ez a bennük élő játékkészség, remélem, különös, sajátos dramaturgiai hangulatot ad a film egyes jeleneteinek.”

Simon pap szerepét a rendező Frantisek Veleckýre bízta – a szlovák színész később Jancsó Miklós, Kardos Ferenc és Szinetár Miklós filmjeiben is feltűnt –, Urenust pedig az a Tóth Benedek formálta meg, aki a Virágvasárnap után felhagyott a színészettel, és visszatért a mikrobiológusi hivatásához. A film forgatókönyvét Gyöngyössyvel közösen Bacsó Péter írta, az egyik díszlettervező pedig Huszárik Zoltán volt.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Gyöngyössy egyéni hangú alkotóként a saját útját járta, a Virágvasárnap ugyanakkor beilleszthető a magyar film közéleti érdeklődésű, népi motívumokat és szimbolikus fogalmazásmódot használó hagyományába, amelyet olyan kortársak képviseltek, mint Jancsó Miklós, Kósa Ferenc, Sára Sándor és Gaál István. A Virágvasárnap emellett Pier Paolo Pasolini filmjeivel is mutat némi szellemi és esztétikai rokonságot. Témáját, stílusát illetően hatott a szintén a Tanácsköztársaság idején játszódó, Jancsó-féle Égi bárányra (1970), illetve a kommunista eszmékkel szimpatizáló szerzetest középpontba állító Töredékre (2007), amelynek a forgatókönyve még a hetvenes évek elején született. A Virágvasárnap az 1970-es Magyar Játékfilmszemlén fődíjat és forgatókönyvírói díjat nyert, utóbbit a Feldobott kővel megosztva.


Egy emlékezetes jelenet 

A Tanácsköztársaság bukása után Simon felkeresi a megtorlásokat irányító francia tisztet (Philippe March) és magyar helyettesét (Gelley Kornél), hogy lebeszélje őket a további vérontásokról. Látva, milyen bestiális élvezettel kínozzák a foglyaikat, ez a reménye szertefoszlik. A magyar tiszt egy különösen kegyetlen módját találta ki a fizikai és lelki terrornak. Az elfogott szerencsétlenek életét szó szerint a sorstársaik kezébe adja egy sajátos emberkísérlet keretében. A gondosan megtervezett kompozíciót az teszi igazán szürreálissá, hogy a morbid élet-halál játéknak alávetett emberek szoborként vannak megdermedve. Simon is beáll közéjük, hogy osztozzon a terhükben – ezúttal nem csak szimbolikusan.

A rendező

Gyöngyössy Imre az In memoriam Gyöngyössy Imre című 1996-os portréfilm plakátján (forrás: NFI)

Plakát

Tervező: Lakner László (forrás: NFI)

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem