Miről szól?

Egy budapesti bérház falára az ötágú csillag árnyéka vetül. A szűk lépcsőházában bútorszállítók küszködnek egy túlméretezett szekrénnyel. Rendőrök csöngetnek a lakásokba. A gangról valaki leveti magát. Egy kisfiú kitartóan focizik az udvaron. A ház belső udvarán, a lépcsőházban, a függőfolyosón és a lakásokban megjelenő magányos emberekből kirajzolódik az 1980-as évek szocialista Magyarországának városi tablója és nyomasztó közérzete.

Miért különleges?

A fekete-fehér filmet a magyar „rendszerváltó animáció” néven is szokták emlegetni. A demokratikus átalakulást előkészítő, oroszul „glasztnoszty”-nak nevezett korszakban készült, amikor a közélet és a kultúra területén erősödni kezdett a véleménynyilvánítás szabadsága. A málladozó pesti bérház kiút nélküli belső tere több nemzedék közös történelmének allegorikus helyszínét jeleníti meg.

A tér- és időbeli bezártságot sugallja a záróképen megjelenő Penrose-lépcsőn, azaz az önmagába Moebius-szalagként visszatérő lépcsőfokokon végtelenítve pattogó focilabda is.

A bérház szürreális, a háromdimenziós valóságban megépíthetetlen struktúrája

Hogyan készült?

A plakáttervező-képzőművész Orosz István az évtized elején készített Álomfejtő című filmjének városi párfilmjeként írta meg a Vigyázat, lépcső! forgatókönyvét. A szintén a szürke szocializmus nyomasztó korhangulatát ábrázoló Álomfejtő élőszereplős felvételeket is tartalmazó áldokumentumfilm volt, amely egy férfi lidérces, groteszk lázálmát, benne a téeszesített magyar vidék jellegzetes széteső helyszíneit, elcsigázott arcait jelenítette meg.

A Vigyázat, lépcső!-ben ugyan élőfilmes részletek nincsenek, néhány filmbéli alak animációs mozgatásához azonban rotoszkóp technikát is használtak a naturálisabb, valóságközelibb hatás érdekében. A bérház szürreális, a háromdimenziós valóságban megépíthetetlen struktúrája Orosz István optikai illúziókra, téri lehetetlenségekre épülő grafikáit és többdimenziós festményeit is felidézik, melyek rokonságban állnak a paradox ábrázolásairól híres holland grafikus, M.C. Escher munkáival.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az egykori Iparművészeti Főiskolán 1975-ben plakáttervező-grafikusként diplomázó Orosz Istvánnak a hetvenes, nyolcvanas években készült munkái (Csönd, 1977; A sótartó felé, 1979; Álomfejtő, 1981; Ah, Amerika! 1984) a korszak mozdulatlanságba süppedő perspektívátlanságát megjelenítő lírai hangulatú fikciós rövidfilmek és szociográfiai (ál)dokumentumfilmek. A rendszerváltozás előtti magyar játékfilmek közül az 1989-es Vigyázat, lépcső! Szabó István Tűzoltó utca 25. (1973) című allegorikus filmjével rokonítható, amely szintén egy pesti belvárosi háztömbön és annak lakóin keresztül álomszerűen és allegorikus stilizációval jeleníti meg a 20. század történelmét.

Emlékezetes jelenet

A filmben egymást érik a rendszerváltozás előtti szocialista Magyarország történelmére vonatkozó képi és hangi utalások. Az éles filmi vágások helyett szokatlanul alakulnak egymásba a jelenetek, szürreálisan változnak meg formák. Ez a morfózisos animáció és a Cserepes Károly zeneszerző által megalkotott sűrű szövetű hangi montázs köti össze az eltérő idejű történések láncolatát és teremt kibogozhatatlan kapcsolatot a bérházat lakó emberek és az összetorlódó hétköznapok közt.

A legabszurdabb, fizikai megjelenése miatt legbizarrabb, ugyanakkor történelmileg legkonkrétabb utalás az 1956-os forradalom leverésekor bevetett szovjet tank látványa, amelynek ágaskodó lövegcsöve egy perverz férfi ballonkabátja alól türemkedik elő. A szűk bérház udvarát szinte szétfeszítő, csövét fényszóróként körbe-körbe forgató tank oly erős szimbólumnak bizonyult, hogy a 2002-ben megnyitott Terror Háza Múzeum földszinti installációjában is fölhasználták.

A hangsávon a szovjet katonák kedvelt hangszere, a szájharmonika dominál, mellette munkásmozgalmi dalok és néprádiós hírek hallatszanak, majd a kemény diktatúra csengőfrászos időszakát idéző éles kapucsengő visszhangzik a bérházi lépcsőház falai közt.

A rendező

Orosz István (fotó: MTVA/Oláh Tibor)

Tudtad?
Orosz István plakáttervezőként is ismert. A Vigyázat, lépcső!-vel egy időben került utcákra híres rendszerváltó plakátja, a „Tovarisi konyec!” („Elvtársak, vége!”), amelyen a megszálló szovjet hadsereg egy hájas tarkójú tisztjét rajzolta le hátulról.