Vigyázat, lépcső!

Egy pesti bérház labirintusos tere egy korszak mozgalmi daloktól visszhangzó és tankokkal bevett történelmének allegorikus helyszínévé válik.

fekete-fehér magyar animációs film, 1989, rendező: Orosz István

operatőr: Bacsó Zoltán, 6 perc

Felújítás: HD felújított

DVD

Miről szól?

Egy budapesti bérház falára az ötágú csillag árnyéka vetül. A szűk lépcsőházában bútorszállítók küszködnek egy túlméretezett szekrénnyel. Rendőrök csöngetnek a lakásokba. A gangról valaki leveti magát. Egy kisfiú kitartóan focizik az udvaron. A ház belső udvarán, a lépcsőházban, a függőfolyosón és a lakásokban megjelenő magányos emberekből kirajzolódik az 1980-as évek szocialista Magyarországának városi tablója és nyomasztó közérzete.

A teljes filmet itt lehet megnézni: 

Miért különleges?

A fekete-fehér filmet a magyar „rendszerváltó animáció” néven is szokták emlegetni. A demokratikus átalakulást előkészítő, oroszul „glasztnoszty”-nak nevezett korszakban készült, amikor a közélet és a kultúra területén erősödni kezdett a véleménynyilvánítás szabadsága. A málladozó pesti bérház kiút nélküli belső tere több nemzedék közös történelmének allegorikus helyszínét jeleníti meg.

A belső terek labirintusa, a bútorszállítók tévelygése, a lépcsőfokok monotonitása mind a kiúttalanság jelképei.

A tér- és időbeli bezártságot sugallja a záróképen megjelenő Penrose-lépcsőn, azaz az önmagába Moebius-szalagként visszatérő lépcsőfokokon végtelenítve pattogó focilabda is.

Hogyan készült?

A plakáttervező-képzőművész Orosz István az évtized elején készített Álomfejtő című filmjének városi párfilmjeként írta meg a Vigyázat lépcső! forgatókönyvét. A szintén a szürke szocializmus nyomasztó korhangulatát ábrázoló Álomfejtő élőszereplős felvételeket is tartalmazó áldokumentumfilm volt, amely egy férfi lidérces, groteszk lázálmát, benne a téeszesített magyar vidék jellegzetes széteső helyszíneit, elcsigázott arcait jelenítette meg. A Vigyázat lépcső!-ben ugyan élőfilmes részletek nincsenek, néhány filmbéli alak animációs mozgatásához azonban rotoszkóp technikát is használtak a naturálisabb, valóságközelibb hatás érdekében. A bérház szürreális, a háromdimenziós valóságban megépíthetetlen struktúrája Orosz István optikai illúziókra, téri lehetetlenségekre épülő grafikáit és többdimenziós festményeit is felidézik, melyek rokonságban állnak a paradox ábrázolásairól híres holland grafikus, M.C. Escher munkáival.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az egykori Iparművészeti Főiskolán 1975-ben plakáttervező-grafikusként diplomázó Orosz Istvánnak a 70-es, 80-as években készült munkái (Csönd, 1977; A sótartó felé, 1979; Álomfejtő, 1981; Ah, Amerika! 1984) a korszak mozdulatlanságba süppedő perspektívátlanságát megjelenítő lírai hangulatú fikciós rövidfilmek és szociográfiai (ál)dokumentumfilmek. A rendszerváltozás előtti magyar játékfilmek közül az 1989-es Vigyázat lépcső! Szabó István Tűzoltó utca 25. (1973) című allegorikus filmjével rokonítható, amely szintén egy pesti belvárosi háztömbön és annak lakóin keresztül álomszerűen és allegorikus stilizációval jeleníti meg a 20. század történelmét.

Erre figyelj!

A filmben egymást érik a rendszerváltozás előtti szocialista Magyarország történelmére vonatkozó képi és hangi utalások. Az éles filmi vágások helyett szokatlanul alakulnak egymásba a jelenetek, szürreálisan változnak meg formák. Ez a morfózisos animáció és a Cserepes Károly zeneszerző által megalkotott sűrű szövetű hangi montázs köti össze az eltérő idejű történések láncolatát és teremt kibogozhatatlan kapcsolatot a bérházat lakó emberek és az összetorlódó hétköznapok közt.

A legabszurdabb, fizikai megjelenése miatt legbizarrabb, ugyanakkor történelmileg legkonkrétabb utalás az 1956-os forradalom leverésekor bevetett szovjet tank látványa, amelynek ágaskodó lövegcsöve egy perverz férfi ballonkabátja alól türemkedik elő. A szűk bérház udvarát szinte szétfeszítő, csövét fényszóróként körbe-körbe forgató tank oly erős szimbólumnak bizonyult, hogy a 2002-ben megnyitott Terror Háza Múzeum földszinti installációjában is fölhasználták.

A hangsávon a szovjet katonák kedvelt hangszere, a szájharmonika visítása dominál, mellette munkásmozgalmi dalok és néprádiós hírek hallatszanak, majd a kemény diktatúra csengőfrászos időszakát idéző éles kapucsengő visszhangzik a bérházi lépcsőház visszhangos falai közt.

A rendező

Orosz István (MTI Fotó: Czimbal Gyula)

Tudtad?

Orosz István plakáttervezőként is ismert. A Vigyázat lépcső!-vel egy időben került utcákra híres rendszerváltó plakátja, a Tovarisi konyec! („Elvtársak, vége!”), amelyen a megszálló szovjet hadsereg egy hájas tarkójú tisztjét rajzolta le hátulról.



Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem