Vérrel és kötéllel

Az 1956-os forradalom egyik legfájdalmasabb eseményét idézi fel Erdélyi János és Zsigmond Dezső filmje.

színes magyar dokumentumfilm, 1989, rendező: Erdélyi János, Zsigmond Dezső

operatőr: Mertz Loránd, Sára Balázs, szereplő: Dudás István, Gieber Katalin, Czimber Béla, Kuroli Géza, 105 perc

Miről szól?

1956-ban Mosonmagyaróvárt sem kerülték el a forradalmi események. A tüntetők október 26-án a helyi laktanyához vonultak, hogy levetessék az épületről a vörös csillagot. Dudás István százados, a laktanya parancsnoka azt a felsőbb utasítást kapta, hogy akadályozza meg a civilek behatolását. Amikor a fegyvertelen tömeg a kapu közelébe ért, sortűz dördült el, a menekülőkre pedig kézigránátokat dobáltak. A feldühödött túlélők később több tisztet is meglincseltek. Erdélyi János és Zsigmond Dezső dokumentumfilmje a szemtanúk és résztvevők segítségével próbálja meg rekonstruálni az eseményeket.

Mitől különleges?

A mosonmagyaróvári sortűzről 33 éven át nem lehetetett beszélni, ezért 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán Erdélyi és Zsigmond az elsők közt állíthattak emléket az áldozatoknak. Céljuk nem az ítélkezés, hanem a rekonstrukció volt, ezért nemcsak szemtanúkat, hozzátartozókat, de határőröket, ÁVH-s sorkatonákat és a meglincselt tisztek családtagjait is kamera elé ültették. A film utolsó harmadában a forradalom bukását követő megtorlásokat is felidézik, a kirakatperek nyomán kivégzettek özvegyeit is megszólaltatva.

A Vérrel és kötéllel nem a rendhagyó dramaturgiai megoldások filmje, az alkotók pontosan tudták, hogy a beszélőfejes vallomások önmagukban is elegendő drámai erővel bírnak.

Az ítélethirdetést sem érezték feladatuknak, filmjük ezért nem is foglal állást a máig megválaszolatlan kérdésekben.

Az eltérő nyilatkozatok egymás után vágva mégis leleplező erejűek: a felelősséghárítás és az önigazolás különféle stratégiái mutatkoznak meg bennük. Az elhangzott mondatoknál az elharapott szavak, a kitartott csendek és a félrenézések sokszor beszédesebbek.

A felelősséghárítás és az önigazolás különféle stratégiái

Hogyan készült?

Erdélyi János 1989-ben, egy rádióriport hatására döntötte el, hogy Zsigmond Dezsővel közösen dokumentumfilmet készít az 56-os eseményekről. A megszólalók többsége nekik idézte fel először a végzetes nap történéseit. A forgatás során 52 órányi anyagot rögzítettek, ebből vágták össze a 105 perces végső verziót.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Schiffer Pál hasonló témájú filmszociográfiája (A Dunánál) mellett a Vérrel és kötéllel ’56 emlékezetének legfontosabb mozgóképes kordokumentuma. A 29. Magyar Filmszemlén a legjobb dokumentumfilmjének járó díjat nyerte el, Európa-díjra is jelölték, 2006-ban pedig az ’56-os filmek fesztiválján választották a legjobbnak.

 
Egy emlékezetes jelenet

Az alkotók felteszik a legfontosabb kérdést a határőröknek: ki adott parancsot a sortűzre? Egymásnak ellentmondó verziók hangzanak el, nem tudják vagy nem akarják elárulni, mi történt – az sem egyértelmű, pontosan hány lövés dördült el –, sőt még az sem biztos, hogy volt tűzparancs. Megszólal az egyik géppuskás is, aki a megbánás jele nélkül, mosolyogva anekdotázik a kézigránátokat dobáló, labdával játszó gyerekekhez hasonlított bajtársairól.

Tudtad?

Ugyanebben az évben Erdélyi János Sortűz után címmel elkészítette a film folytatását, újonnan előkerült felvételek felhasználásával.

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem