Miről szól?

Az üzemi konyhán a takarító piciny aranytojásra bukkan a reggelijében. Az értékes kincs láttán a vidéki étkezde igazgatója rögtön egy amerikai-magyar vegyesvállalatról fantáziál. Volt felesége tyúkja azonban megeszi a tojást. Az állatot le kell vágni, az asszonynak meg másikat kell szereznie helyette. A szövevényes ügyet két nyomozó próbálja felderíteni. Az eseményeket kamerával rekonstruálják. Az előttünk pergő film az ő nyomozásuk eredménye.

Mitől különleges?

A Vattatyúk nem professzionális alkotás. Szőke András és barátai a forgatás idején nem számítottak hivatásos filmeseknek. De nem is műkedvelő amatőrök voltak. Inkább olyan szakmán kívüli alkotók, akik limitált körülmények között, teljesen szabadon dolgoztak. A film meg sem próbálja elfedni a profi technikai háttér hiányát. Az alkotók a szükségből kovácsolnak erényt.

A kelet-európai groteszk pimasz szellemisége a burleszk vizuális humorával keveredik. A film egy nyomozás mozgóképes lenyomata, amihez tökéletesen illenek a barkácshangulatú, szándékoltan rontott jelenetek. A házi felvételekhez használt Super 8-as kamera technikai lehetőségeit maximálisan kihasználó Vattatyúk pimaszul szabálytalan és szertelen. Az események suta rekonstrukciója ironikus, az önmagukat játszó szereplők folyamatosan reagálnak a kamera jelenlétére. A visszaemlékezésekből a két botcsinálta rendőr végül semmit nem tud leszűrni, azaz a néző sem kapja meg a hagyományos sztorit. A történet ebben az esetben maga a film létrejötte.  

Az alkotók a szükségből kovácsolnak erényt

Hogyan készült?

A szocializmus évtizedei alatt a hatalom rendre gyanúsnak bélyegezte a rendszeren kívüli, egyéni kezdeményezéseket. Amatőrök csak hivatalosan jóváhagyott szervezetekbe tömörülve filmezhettek. A nyolcvanas években néhány szakmabeli felkarolta a nem professzionális filmeseket, így a szélesebb közönség előtt is bemutathatták a műveiket.  Szőke András a Szomjas György vezette Kőbányai Amatőrfilm Stúdióban tanulta a filmkészítést. A barátaival készített Vattatyúk az első nagyjátékfilmje. A forgalmazás költségeit a Simó Sándor vezette Hunnia Stúdió finanszírozta. Az olcsóbb, 8 mm-es nyersanyagra forgatott filmből 35 mm-es kópiák készültek. Szőke Andrásék alkotása ezzel eljuthatott a mozikba.  

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Vattatyúk a Kádár-rendszer végnapjaiban színre lépő nem professzionális film egyik első nagyobb sikere. A mozgalom új szemléletet és stílust hozott a hazai filmgyártásba. Kívülállóként Szőke András is máshogyan látta a magyar valóságot, mint a fővárosi értelmiséghez tartozó profi filmesek. A Vattatyúk személyes hangvételű alkotás. Nagy együttérzéssel, belülről képes megmutatni az üzemi étkezde furcsa kollektíváját. A filmet nagyjából négyezer ember látta a mozikban, és a korabeli kritika is felfigyelt rá. Szőke András később számos játékfilmet készített. Az egyik rendőrt alakító barátjával, Badár Sándorral a hazai stand up születésénél is fontos szerepet játszottak. A nem professzionális filmezés szűkebb köréből kitörve mára mindketten ismert médiaszemélyiségek lettek.  

Egy emlékezetes jelenet

Az önmagát alakító Szőke kartárs a disznóhúsról tart előadást. A férfi egyre jobban belelovalja magát a szónoklatába. A balul sikerült disznóvágás meséje közben maga is trancsírozni kezdi a húst. A jelenet jól példázza Szőke András markáns alkotói világát. A nyakatekert szóhasználat, a hivatalos hangnem finom paródiáját a szándékoltan durva fizikai humor ellenpontozza. Az evés, különösen a disznóhús központi jelentősége sajátos kelet-európai motívum. Az itt hallható történethez hasonló városi legendákat mindnyájan ismerünk.

A rendező

Szőke András (fotó: Pálos György/NFI)
Adatlapja a Filmkeresőn