...

Variációk egy sárkányra

A permutációra épülő, epizodikus kisfilm a klasszikus sárkányölő királyfi legendájának tart görbe tükröt.

színes magyar animációs film, 1967, rendező, forgatókönyvíró: Dargay Attila

operatőr: Henrik Irén, vágó: Czipauer János, zeneszerző: Gyulai Gaál János, hangmérnök: Horváth Domonkos, 8 perc

A teljes film elérhető itt:

  

Miről szól?

A Variációk egy sárkányra… a sárkányölő királyfi mesei narratívájának, „a boldogan éltek, míg meg nem haltak” típusú, hagyományos happy end ironikus kifordítása. A három szereplőre, a szabadító lovagra, az elrabolt királykisasszonyra és a gonosz sárkányra korlátozódó kisfilm profanizáló kiindulópontja, (Dargay szavaival): „a lovag belátja, hogy nem mindig érdemes kiszabadítani a királylányt a sárkány fogságából.”

Miért különleges?

A Variációk egy sárkányra… a karikaturisztikus, csattanó(k)ra kifutó geganimáció egyik legüdébb darabja. A permutáció elvére épülő, tűpontos poéndramaturgia a királykisasszony, a lovag, a ló és a sárkány négyeséből kialakuló lehetséges szituációkat mutatja be, anélkül, hogy kizárólagossá tenné a történet egyik vagy másik kimenetelét.

Sorjáznak a legendaromboló helyzetek

Hogyan készült?

Dargay eredetileg, sok más filmjéhez hasonlóan, irodalmi adaptációt tervezett: Szerb Antal népszerű novelláját, a Szerelem a palackban című szatirikus lovagregényét szerette volna rajzfilmre átültetni. Ez a terve a két évtizeddel később, az ő forgatókönyve alapján készített és Hernádi Tibor rendezte Sárkány és papucs (1988) című lovagfilm-paródiában valósulhatott meg. Noha a Variációk…-ban sorjáznak a legendaromboló helyzetek, Dargay visszaemlékezése szerint az az ötlete, hogy a nyolcdioptriás szemüveget viselő, nagy sebesen oltár elé igyekvő, rövidlátó lovag a királykisasszony helyett a sárkányt vágja a hóna alá, hosszas alkudozások után sem kerülhetett be a filmbe, mert felháborítóan morbidnak minősítették.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A klasszikus népmesei közeg és narratíva pimasz kiforgatása számos magyar animációban fellelhető, kezdve azokkal a reklámfilmekkel, amelyekben a narratív geg az volt, hogy a jól ismert történeteket a jelenkorra hangszerelték át. E kisfilmek olyan szoros rokonságban állnak az egyedi rövidfilmekkel, hogy önálló címet is kaptak, és ezekben szintén utalnak az időbeli áthelyezésre (Macskássy Gyula és Szénásy György: Hamupipőke mesés mosása, 1940; Macskássy Gyula: Okos lány, 1955; Macskássy Gyula – Dargay Attila: Modern Rómeó és Júlia, 1957; Macskássy Gyula: Modern Hamupipőke, 1963). 

A hatvanas évek derekára tehető a Variációk…-hoz hasonló direkten parodisztikus élű animációs filmek születése, amelyek a tárgyukat azért imitálják, hogy nevetségessé tegyék.

Kovásznai György Mesék a művészetek világából (1966) című filmje a modern művészetekhez társuló nihilista életérzés és a sznobéria kigúnyolása. A Nepp József forgatókönyvéből írt Foky Ottó-féle tárgyfilmek egy-egy filmes zsánert lepleznek le, amikor hétköznapi tárgyakkal játsszák el a történetet: az Ellopták a vitaminomat akciófilm-, a Bizonyos jóslatok (1967) és a Babfilm (1975) sci-fi-, A nagy mérkőzés (1968) televíziós sportközvetítés-, a La Desodora (1983) opera-paródia. A magyar egészestés animációk közül Nepp József Hófehér (1984) című filmje a Hófehérke és a hét törpe csúfondáros átirata, a Nepp József forgatókönyvéből született Macskafogóban (1986) pedig több bűnügyi filmműfaj és konkrét film kerül idézőjelek közé.

Erre figyelj!

A bevezetőben látott kódex lapjai még a hagyományos mesék és rajzolt mesefilmek fennkölt, ám egyben zárt végű, determinált világát idézik, amely leginkább a Hófehérke és a hét törpe (1937) című Disney-film nyitó és záró képsorából lehet ismerős. Ám a középkori történetet farce-ként idézőjelbe tévő gegfilm pár vonalra redukált, profán szereplői már mintha egy vicclapból léptek volna elő. A karikaturisztikus rész hangi megformáltságában a bevezető képsorok nagyívű szimfonikus komolyzenéjével és színészi narrációjával szemben felértékelődnek a groteszk zajok, zörejek, továbbá a komikus rajzfilmek állandó hangszere, a Hammond-orgona elektronikus hangzása.

Ezt is nézd meg!

A rendező

Dargay Attila (forrás: Henrik Irén)

Tudtad?

A film 1968-ban Ezüst Pelikán-díjat nyert a II. Mamaia-i Animációs Filmfesztiválon, Romániában, amely az Annecyi Fesztivál után a korszak második legnagyobb animációs fesztiválja volt.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem