Vannak változások

Leleplező filmszociográfia az ország legnyomorúságosabb falváról és a szocializmus működéséről.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1979, rendező: Gulyás Gyula, Gulyás János

operatőr: Gulyás János, 122 perc

Miről szól?

1968-ban Végh Antal író szociográfiát jelentetett meg a Valóság című folyóiratban Penészlekről, az ország egyik legelmaradottabb településéről. Írása nyomán amatőr dokumentumfilm is készült a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község életéről („Valóság síppal, dobbal, avagy tűzön, vízen át”). Az alkotók, Gulyás Gyula és Gulyás János 1977-ben visszatérnek a faluba, hogy kiderítsék, változott-e bármi is az elmúlt évtizedben.

Mitől különleges?

A Vannak változások az előzményként szolgáló, Super8-as kamerával forgatott amatőrfilmmel ellentétben nem szimpla helyzetjelentés a peremvidékről, hanem több szinten is működő, önreflektív filmszociográfia. A Gulyás testvérek kezdésként felidézik saját, 68-as filmjüket, újra megszólaltatják egykori interjúalanyaikat, akik beszámolnak arról, milyen hatással volt a falu és a saját életükre, hogy Penészlek egy rövid időre országosan ismertté vált. Az elmúlt évtized változásai is mérlegre kerülnek, a tanácselnök és az egykori párttitkár a kötelező optimizmus hangján szólal meg, a pap, a védőnő és a tanítónő tárgyilagosan sorolják a problémákat, míg az egyszerű falusiakból ugyanúgy folyik a panaszáradat, mint 68-ban.

A látottakra és az írása miatt kirobbant vitára reflektál maga Végh Antal is, aki fiatal szociológusokkal beszélget a dolgozószobájában, a faluban rögzített interjúkat és életképeket meg-meg szakítva. Vitáikban nem csak a változás mértéke, esélye kerül szóba, de az is, hogy mennyire felelt meg a valóságnak az író által lefestett kép, és meddig terjed az írástudó és a művész felelőssége.

Több szinten is működő, önreflektív filmszociográfia

Hogyan készült?

A 68-as filmet a Gulyás testvérek az általuk alapított Cinema ’64 amatőrfilmes csoporttal együtt, önköltségen készítették el, a folytatást már a Balázs Béla Stúdió égisze alatt forgatták le profi stábbal és Kozák Gyula szociológus bevonásával. Munkamódszerük – ebben a filmben, és későbbi, közös rendezéseikben is – különbözik a bevett dokumentumfilmes eljárásoktól: az interjúkérdéseket nem egyeztetik előre, az alanyoknak sincs idejük és lehetőségük felkészülni a válaszokra, így élményszerűbben mesélnek, és a riporteri reakciók is spontánabbak, őszintébbek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Vannak változások fogadtatása mérsékelt volt, a premier évében 6400-an váltottak rá jegyet – a budapesti Horizontban vetítették csak pár hónapig. A sajtóvisszhang sem volt egységes, a kritikusok közül többen azzal vádolták az alkotókat, hogy aránytalanul sötét képet festettek, és hiányolták „az előremutató és hátramozdító magatartások, akciók, mozgásformák egyensúlyát”. (Kelet-Magyarország, 1980. július 13.)

A Gulyás testvérek filmjét ma már nemcsak a hazai filmszociográfia egyik alapműveként tarthatjuk számon, de jól illusztrálja annak a szocializmusnak is a működését, amelyben 

nem a nyomor felszámolásának lehetőségeiről vitatkoznak a rendszer bürokratái, értelmiségei, hanem arról, szabad-e egyáltalán beszélni a nyomorról.


Egy emlékezetes jelenet

A film zárlata. A stáb találomra bekopog egy nádfedeles házba, és a riporter kérdezgetni kezdi az ott lakó idős asszonyt. Pár perc leforgása alatt egy megrendítő sors tárul fel, de a nő tőmondatos vallomásánál beszédesebbek mélyen ülő ráncai és beesett szemei. Gulyás János kamerája nem az interjúszituációk klasszikus protokollját követi, a beszélgetés alatt ide-oda vándorol, végigpásztázza az omladozó ház falát, majd éppen akkor közelít rá az asszony szemeire, amikor elhangzik a film legdrámaibb mondata: „Talán soha nem volt senki olyan elhagyatott, mint mi vagyunk.”

A rendezők

Gulyás Gyula, Gulyás János (forrás: NFI)

Tudtad?

Az 1968-ban készült amatőrfilm, A valóság síppal, dobbal, avagy tűzön, vizen át alkotói Albert József, Gulyás Gyula, Gulyás János, Kaposi Zsolt, Szöllős Péter, a Cinema 64. amatőrfilm stúdió tagjai voltak. Emellett a filmhez felhasználták Végh Antal 1968-ban készített Állóvíz című szociográfiai írását.

Baski Sándor

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem