Leleplező filmszociográfia az ország legnyomorúságosabb falváról és a szocializmus működéséről.
fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1979, rendező: Gulyás Gyula, Gulyás János
operatőr: Gulyás János, 122 perc
Miről szól?
1968-ban Végh Antal író szociográfiát jelentetett meg a Valóság című folyóiratban Penészlekről, az ország egyik legelmaradottabb településéről. Írása nyomán amatőr dokumentumfilm is készült a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község életéről („Valóság síppal, dobbal, avagy tűzön, vízen át”). Az alkotók, Gulyás Gyula és Gulyás János 1977-ben visszatérnek a faluba, hogy kiderítsék, változott-e bármi is az elmúlt évtizedben.
Mitől különleges?
A Vannak változások az előzményként szolgáló, Super8-as kamerával forgatott amatőrfilmmel ellentétben nem szimpla helyzetjelentés a peremvidékről, hanem több szinten is működő, önreflektív filmszociográfia. A Gulyás testvérek kezdésként felidézik saját, 68-as filmjüket, újra megszólaltatják egykori interjúalanyaikat, akik beszámolnak arról, milyen hatással volt a falu és a saját életükre, hogy Penészlek egy rövid időre országosan ismertté vált. Az elmúlt évtized változásai is mérlegre kerülnek, a tanácselnök és az egykori párttitkár a kötelező optimizmus hangján szólal meg, a pap, a védőnő és a tanítónő tárgyilagosan sorolják a problémákat, míg az egyszerű falusiakból ugyanúgy folyik a panaszáradat, mint 68-ban.
A látottakra és az írása miatt kirobbant vitára reflektál maga Végh Antal is, aki fiatal szociológusokkal beszélget a dolgozószobájában, a faluban rögzített interjúkat és életképeket meg-meg szakítva. Vitáikban nem csak a változás mértéke, esélye kerül szóba, de az is, hogy mennyire felelt meg a valóságnak az író által lefestett kép, és meddig terjed az írástudó és a művész felelőssége.
Hogyan készült?
A 68-as filmet a Gulyás testvérek az általuk alapított Cinema ’64 amatőrfilmes csoporttal együtt, önköltségen készítették el, a folytatást már a Balázs Béla Stúdió égisze alatt forgatták le profi stábbal és Kozák Gyula szociológus bevonásával. Munkamódszerük – ebben a filmben, és későbbi, közös rendezéseikben is – különbözik a bevett dokumentumfilmes eljárásoktól: az interjúkérdéseket nem egyeztetik előre, az alanyoknak sincs idejük és lehetőségük felkészülni a válaszokra, így élményszerűbben mesélnek, és a riporteri reakciók is spontánabbak, őszintébbek.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Vannak változások fogadtatása mérsékelt volt, a premier évében 6400-an váltottak rá jegyet – a budapesti Horizontban vetítették csak pár hónapig. A sajtóvisszhang sem volt egységes, a kritikusok közül többen azzal vádolták az alkotókat, hogy aránytalanul sötét képet festettek, és hiányolták „az előremutató és hátramozdító magatartások, akciók, mozgásformák egyensúlyát”. (Kelet-Magyarország, 1980. július 13.)
A Gulyás testvérek filmjét ma már nemcsak a hazai filmszociográfia egyik alapműveként tarthatjuk számon, de jól illusztrálja annak a szocializmusnak is a működését, amelyben
nem a nyomor felszámolásának lehetőségeiről vitatkoznak a rendszer bürokratái, értelmiségei, hanem arról, szabad-e egyáltalán beszélni a nyomorról.
Egy emlékezetes jelenet
A film zárlata. A stáb találomra bekopog egy nádfedeles házba, és a riporter kérdezgetni kezdi az ott lakó idős asszonyt. Pár perc leforgása alatt egy megrendítő sors tárul fel, de a nő tőmondatos vallomásánál beszédesebbek mélyen ülő ráncai és beesett szemei. Gulyás János kamerája nem az interjúszituációk klasszikus protokollját követi, a beszélgetés alatt ide-oda vándorol, végigpásztázza az omladozó ház falát, majd éppen akkor közelít rá az asszony szemeire, amikor elhangzik a film legdrámaibb mondata: „Talán soha nem volt senki olyan elhagyatott, mint mi vagyunk.”
Olvass tovább!
MMA Lexikon
Ember Marianne: Filmszociográfia – két fejezetben, Gulyás Gyula -Gulyás János: Vannak változások. Filmkultúra, 1980/2, 50-52.
Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában. Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal. Filmvilág, 1980/9.
Koltai Ágnes: Gazdag szegények, Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal. Filmvilág, 1989/3, 9-12.
Ozsda Erika: „Feltehetően a filmesekben is felmerült a dokumentálás igénye” – Gulyás János rendező-operatőr. Filmkultúra, 2015