Vannak változások

 

Leleplező filmszociográfia az ország legnyomorúságosabb falváról és a szocializmus működéséről.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1979, rendező: Gulyás Gyula, Gulyás János

operatőr: Gulyás János, 122 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

1968-ban Végh Antal író szociográfiát jelentetett meg a Valóság című folyóiratban Penészlekről, az ország egyik legelmaradottabb településéről. Írása nyomán amatőr dokumentumfilm is készült a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község életéről („Valóság síppal, dobbal, avagy tűzön, vízen át”). Az alkotók, Gulyás Gyula és Gulyás János 1977-ben visszatérnek a faluba, hogy kiderítsék, változott-e bármi is az elmúlt évtizedben.

Mitől különleges?

A Vannak változások az előzményként szolgáló, Super8-as kamerával forgatott amatőrfilmmel ellentétben nem szimpla helyzetjelentés a peremvidékről, hanem több szinten is működő, önreflektív filmszociográfia. A Gulyás testvérek kezdésként felidézik saját, 68-as filmjüket, újra megszólaltatják egykori interjúalanyaikat, akik beszámolnak arról, milyen hatással volt a falu és a saját életükre, hogy Penészlek egy rövid időre országosan ismertté vált. Az elmúlt évtized változásai is mérlegre kerülnek, a tanácselnök és az egykori párttitkár a kötelező optimizmus hangján szólal meg, a pap, a védőnő és a tanítónő tárgyilagosan sorolják a problémákat, míg az egyszerű falusiakból ugyanúgy folyik a panaszáradat, mint 68-ban.

A látottakra és az írása miatt kirobbant vitára reflektál maga Végh Antal is, aki fiatal szociológusokkal beszélget a dolgozószobájában, a faluban rögzített interjúkat és életképeket meg-meg szakítva. Vitáikban nem csak a változás mértéke, esélye kerül szóba, de az is, hogy mennyire felelt meg a valóságnak az író által lefestett kép, és meddig terjed az írástudó és a művész felelőssége.

Több szinten is működő, önreflektív filmszociográfia

Hogyan készült?

A 68-as filmet a Gulyás testvérek az általuk alapított Cinema ’64 amatőrfilmes csoporttal együtt, önköltségen készítették el, a folytatást már a Balázs Béla Stúdió égisze alatt forgatták le profi stábbal és Kozák Gyula szociológus bevonásával. Munkamódszerük – ebben a filmben, és későbbi, közös rendezéseikben is – különbözik a bevett dokumentumfilmes eljárásoktól: az interjúkérdéseket nem egyeztetik előre, az alanyoknak sincs idejük és lehetőségük felkészülni a válaszokra, így élményszerűbben mesélnek, és a riporteri reakciók is spontánabbak, őszintébbek.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Vannak változások fogadtatása mérsékelt volt, a premier évében 6400-an váltottak rá jegyet – a budapesti Horizontban vetítették csak pár hónapig. A sajtóvisszhang sem volt egységes, a kritikusok közül többen azzal vádolták az alkotókat, hogy aránytalanul sötét képet festettek, és hiányolták „az előremutató és hátramozdító magatartások, akciók, mozgásformák egyensúlyát”. (Kelet-Magyarország, 1980. július 13.)

A Gulyás testvérek filmjét ma már nemcsak a hazai filmszociográfia egyik alapműveként tarthatjuk számon, de jól illusztrálja annak a szocializmusnak is a működését, amelyben 

nem a nyomor felszámolásának lehetőségeiről vitatkoznak a rendszer bürokratái, értelmiségei, hanem arról, szabad-e egyáltalán beszélni a nyomorról.


Egy emlékezetes jelenet

A film zárlata. A stáb találomra bekopog egy nádfedeles házba, és a riporter kérdezgetni kezdi az ott lakó idős asszonyt. Pár perc leforgása alatt egy megrendítő sors tárul fel, de a nő tőmondatos vallomásánál beszédesebbek mélyen ülő ráncai és beesett szemei. Gulyás János kamerája nem az interjúszituációk klasszikus protokollját követi, a beszélgetés alatt ide-oda vándorol, végigpásztázza az omladozó ház falát, majd éppen akkor közelít rá az asszony szemeire, amikor elhangzik a film legdrámaibb mondata: „Talán soha nem volt senki olyan elhagyatott, mint mi vagyunk.”

A rendezők

Gulyás Gyula, Gulyás János (forrás: NFI)

Tudtad?

Az 1968-ban készült amatőrfilm, A valóság síppal, dobbal, avagy tűzön, vizen át alkotói Albert József, Gulyás Gyula, Gulyás János, Kaposi Zsolt, Szöllős Péter, a Cinema 64. amatőrfilm stúdió tagjai voltak. Emellett a filmhez felhasználták Végh Antal 1968-ban készített Állóvíz című szociográfiai írását.