Miről szól?

Árva, éhező, elvadult gyerekek róják a szétbombázott országutakat a második világháború idején. Lopnak, fosztogatnak. Rábukkannak egy élelemmel teli, romos várra, amely elsőre elhagyatottnak tűnik, de van lakója: Simon Péter (Somlay Artúr), a világtól megcsömörlött híres karmester. A gyerekek bizalmatlanok vele szemben, egyikük fel is akasztaná, de hamar megkedvelik az idős férfit, és amikor a falubeliek tudomást szereznek az ottlétükről, közösen próbálják megvédeni új otthonukat.

Mitől különleges?

1945 után, a háború sokkjából elsőként felocsúdó rendezők megpróbáltak szembenézni a világégés által okozott morális és fizikai pusztítással. A többek közt az olasz Rossellini (Róma, nyílt város; 1945, Paisà; 1946, Németország nulla évben, 1948) képviselte neorealista szellemiség jegyében fogant Radványi Géza filmje is, amely

a szegénységről, a nélkülözésről és az érintetlenül maradt társadalmi törésvonalakról, miközben a remény és a kiút lehetőségét is felvillantotta. A megrendelő ízlését tükröző vörös farok ellenére a Valahol Európában végtelenül szenvedélyes, őszinte és mélyen humanista film.

Szembenézni a világégés által okozott morális és fizikai pusztítással

Hogyan készült?

A Valahol Európában még a koalíciós időszakban, de a kommunista párt felkérésére készült. Az alapötletet a Sztehlo Gábor evangélikus lelkész által alapított gyerekköztársaság, a zugligeti Gaudiopolis adta, az amatőr szereplők többségét is innen verbuválták. A díszletként megépített várbelsőt leszámítva a stáb végig külső helyszíneken forgatott, minimális büdzséből. Radványi ekkoriban a frissen alapított Filmművészeti Főiskolán tanított, és szakmai gyakorlatként diákjait is bevonta az alkotásba, így a magyar film olyan későbbi legendás alakjai vettek részt a forgatáson, mint Makk Károly, Bacsó Péter, Herskó János, Hildebrand István vagy Illés György.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A bemutató idején a közönség szerette, a kommunista sajtó azonban ideológiai okokból kifogásolta a filmet, például azért, mert nincs kihangsúlyozva a Szovjetunió szerepe a felszabadításban, vagy mert a gyerekek a Marseillaise-t éneklik az Internacionálé helyett. Külföldön végül nagy sikert aratott, megjárta többek közt a Velencei Nemzetközi Fesztivált, Locarnóban díjazták is, később pedig maga az ENSZ gondoskodott róla, hogy eljusson a világ minden pontjára. A kritikai elismerés sem maradt el, a híres filmteoretikus, André Bazin írta róla: „A Valahol Európában csodálatos mű, De Sica megindító Fiúk a rács mögöttje csak utána következik…”

A film 2000-ben bekerült az Új Budapesti Tizenkettőbe, minden idők legjobb 12 magyar alkotása közé.

Egy emlékezetes jelenet

A gyerekek az éj leple alatt beosonnak a várba, hogy kiszabadítsák a felderítőnek előreküldött társukat. Lerohanják és megkötözik az idős karmestert, majd rávetik magukat az éléskamrára. Elemi erővel, egymáson taposva kezdik tömni magukba az ételt. Az egyszerre megrázó és katartikus pillanatokat Radványi és operatőre, Hegyi Barnabás nem a neorealizmus eszközeivel, hanem a drámai közelikre és az erős fény-árnyék hatásokra építő expresszionista stílusban rögzítik.

A rendező 

Radványi Géza és Somlay Artúr a forgatáson (MTI/Kozacsek Elek)
Radványi Géza adatlapja a Filmkeresőn
Somlay Artúr adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)

Plakát

(forrás: NFI)