Ünnepeink

Kisiskolás gyerekek rajzban és szóban mesélnek arról, hogy milyen történelmi eseményekre emlékezünk a szocializmus időszakának hivatalos ünnepnapjain.

színes magyar animációs film, 1981, rendező: Macskássy Kati

10 perc

Felújítás: HD digitálisan felújított

A teljes filmet itt lehet megnézni:

Miről szól?

A kisiskolások megpróbálják saját szavaikkal összefoglalni, milyen történelmi eseményekre emlékezünk a szocializmus időszakának hivatalos ünnepnapjain (március 21. a Tanácsköztársaság kikiáltásának emléknapja; április 4. a felszabadulás emléknapja; május 1. a munka ünnepe; november 7. a nagy októberi szocialista forradalom emléknapja; március 15. az 1848-49-es forradalom emléknapja).

Miért különleges?

Az iskolában tanított klisékből, a kötelező ünnepélyeken elhangzó lózungokból és a felnőttektől otthon hallott információmorzsákból szőtt zagyva gyerekszáj-szövegek magasfokú szembesítő erővel tükrözik a hatalmi elképzelések mentén létrehozott és a diktatúra céljait szolgáló állami ünnepek ideológiai motiváltságát, 

a történelemoktatás agymosását, a hivatalos emlékezet és a privát tapasztalat közti ellentmondásokat, a múlt feldolgozatlanságát.

Az egyedüli rész, amely nem került bele a végső, már hivatalosan is forgalmazott verzióba, egy kisfiúnak a nemzeti érzelmeket megpendítő, a szovjetek felelősségét is firtató felelete volt, amely a történelmi Magyarország trianoni megcsonkításáról szól: „A németekhez csatlakoztunk a Horthy-rendszerben, és akkor a Szovjetunió büntetésből elvett belőlünk. Erdélyt elvette, és így egy pici Magyarország maradt a Nagy-Magyarországból.” Ugyan az eredeti mágnesszalag, rajta a cenzúrázatlan hanganyag megőrzésre került a Filmarchívumban, ehhez az ominózus részhez nem készült képfelvétel. Feltételezhető, hogy a rendező ezeket a nyilvánvalóan tabusértő mondatokat tudatosan kínálta fel a cenzoroknak, amely mellett a többi, pengeélen táncoló történelemkritikus rész már tolerálhatónak tűnt.

Hogyan készült?

A film dokumentumértékű rajzok és riportfelvételek ötvözéséből született: az általános iskolás gyerekek által rajzolt képeket a hangsávon hallható „gyerekszáj”-monológok egészítik ki. A képek mozgatását szintén a gyerekek, illetve professzionális rajzolók és animátorok végezték úgy, hogy a gyerekek által készített animációk egyszerűsége, esetlensége, amatőr stílusa megmaradjon.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A kifejezetten politikai témaválasztású film Macskássy Katalin gyerekekkel készített szociografikus indíttatású animációs dokumentumfilmjeinek (Gombnyomásra, 1973; „Nekem az élet teccik nagyon”, 1976) egyik legidőtlenebb darabja, amely a mindenkori hivatalos állami ünnepségek és történelemoktatás ideológiai béklyóit leplezi le.

A szovjet típusú diktatúra időszakában március 15., az 1848-as forradalom emléknapja volt minden bizonnyal a legellentmondásosabb ünnep, hiszen ez maradt meg egyedül az 1945 előtti ünnepi naptárból (amelyből valamennyi más, jellemzően egyházi ünnep törlődött). Ugyan március 15. nem a szovjet, hanem a magyar nemzeti történelemhez kapcsolódott, azonban a kommunista hatalom kisajátította. Noha az iskolai oktatás szünetelt ezen a napon, munkanap maradt, sosem lett belőle pirosbetűs nap. Az 1956-os felkelés szellemiségével rokon március 15-ét szabadságpárti, hazafias forradalmisága miatt a Kádár-korszak 1969-től az államilag együttesen ünnepelt Forradalmi Ifjúsági Napok (március 15., március 21., április 4.) egyikeként kezelte, így tompítva szimbolikus jelentőségét (a filmben ezt egy „három tavasz” feliratú tábla jelzi az egyik gyerekrajzon).


Egy emlékezetes jelenet

A már a rendszerváltozás után szocializálódott nézők számára minden bizonnyal a Petőfi Sándort egy sajátos történelmi sűrítmény szereplőjeként méltató rész a legmulattatóbb és egyben legleleplezőbb, amelyen keresztül a mai kor embere is megértheti, hogy március 15. ünneplése mennyire ellentmondásos volt a Kádár-korszakban, és milyen direkt ideológiai összemosáson ment keresztül a hivatalosan elfogadott történelmi emlékezet:

„November 7. a szabadság ünnepe. Előtte az emberek pincében laktak, és nagyon szegények voltak. De akkor jött Petőfi Sándor a Nemzeti dallal, és felszabadította őket. Nem engedték meg, hogy kiadják azt a Talpra magyar!-t, mert nekik nem tetszett, ezért úgy halt meg, hogy vonat alá ugrott. (…) Március 15-én Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt, mert a magyarok már unták a német fasiszták elnyomását. (…) 1848-ban a huszárok a munkáshatalomért és a munkásosztályért harcoltak. (…) Az osztrákok vissza tudták hátráltani a magyarokat, a Szovjetunióba mentek segítségért, de már nem bírtak a túlerővel szemben. Aztán betörtek a tatárok, és a fél országot lenyilazták. (…) Petőfi leesett egy lóról, meghalt, és utána kitört, kikiáltották a Tanácsköztársaságot.”

A rendező

Macskássy Kati (forrás: Filmkultúra)

Tudtad?

A Magyar Televízió megbízásából készített rövidfilm jó ideig nem kerülhetett képernyőre, külföldi fesztiválra sem küldték.

Orosz Anna Ida

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem