Miről szól?

Egy háromtagú kentaurcsalád beköltözik egy pesti bérházba, ahol a lakók, élükön a folyton zsémbelődő házmesternővel, rossz szemmel nézik a görög mítoszok világából idecsöppent bérlők és barátaik szokatlan külsejét, különc életformáját. Ugyan az új lakók igyekeznek asszimilálódni, a változás a szomszédokban indul el, és amikor a lakóközösség szürke hétköznapjait felpezsdítő mitológiai alakok tovább állnak, egyszersmind különös űr marad utánuk.

Miért különleges?

A grafikusművész Gyulai Líviusz első önálló rendezését is az a nyugati kultúra klasszikus idilli harmóniái iránti finoman ironizáló nosztalgia hatja át, amely valamennyi munkájában – legyen szó állóképről vagy mozgóképről – jelen van. Az Új lakókban az antik kultúra emelkedettsége és a Kádár-kori szocialista társadalom nivelláló, semminemű másságot nem toleráló szemlélete kerül egymással éles kontrasztba.

Egy utálatos házmesternő ihlette

Hogyan készült?

A filmet a rendező akkori társasházának utálatos házmesternője ihlette, aki, Gyulai szavaival: „miután mindenki szokatlan volt neki — minden lakót rendszabályozott az operaénekestől kezdve a cigányprímásig. A filmben aztán igazán elemébe kerülhetett, hiszen kentaurok költöznek a házba.” Gyulai Líviuszról 1981 októberében a Magyar Filmhíradó tudósított egy rövid riportban. A Látogatás Gyulai Líviusz műtermében címet viselő, Osvát András, a Pannónia Filmstúdió dramaturgja által rendezett hat perces filmetűd bővelkedik a képi ötletekben, amelyeket az Új lakók jelenetei inspiráltak.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

Az Új lakókat 1978-ban bemutatták a Cannes-i Filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjában, a Lipcsei Filmfesztiválon Ezüst pedig Galamb-díjat kapott. Noha Gyulai rajzfilmjének életvidám hangvétele szokatlan a korszak magyar szerzői rövidfilmjei közt, témáját tekintve az Új lakók több animációval is rokonságba hozható, melyek – ugyan jóval szarkasztikusabb módon – szemléletesen ragadták meg a korszellemet. Macskássy Gyula és Várnai György bő tíz évvel korábban készített Tíz deka halhatatlanság (1966) című filmjének főhőse az isteni ihlet Pegazusa, aki a mában, a Parnasszustól időben és térben is fényévekre születik meg. Várnai ókori klasszikára alapozott karikatúráihoz hasonlóan ez a film is az alkotó szellem, a művelt intellektus és az azt körbevevő devalválódott közeg között tátongó szakadékot ábrázolja. Az Új lakók másik párdarabja Szoboszlay Péter az évtized elején született, erősen szociálkritikus Rend a házban (1970) című áldokumentarista filmje, melynek főhőse ugyancsak a puha diktatúra emblematikus alakja, a zsarnokoskodó házmester. Az Új lakók kortárs átiratai a fiatal cseh rendező, Alexandra Hetmerová sikeres diákfilmjei, amelyeket a cseh Filmakadémián, a FAMU-n készített. Az Úszómedence/Swimming Pool (2010) és a Mythopolis (2013) című, Gyulai rajzfilmjeihez hasonló, derűs iróniával átszőtt rövidfilmeket szintén a jelenkorban csetlő-botló, szeretetre méltó mitikus alakok népesítik be.

Egy emlékezetes jelenet

Utolsó sorozatait leszámítva (Egy komisz kölyök naplója, 2013; Egy komisz kislány naplója, 2017), filmjeiben tartózkodott az emberi beszéd használatától. Az Új lakókban is kizárólag zörejek nélküli zenei aláfestés hallható. (Az üde, bukolikus zenei motívumokat Kiss Ferenc szerezte, és akkori népzenei társulata, a Kolinda adta elő.) Ám a dialógusokat helyettesítő szöveg- és gondolatbuborékokban rendszerint föltűnnek – Gyulai eredeti hivatására is utaló – régi metszetgrafikák, amelyek antik mitológiai jeleneteket ábrázolnak.

A rendező

Gyulai Líviusz a 80-as évek elején (fotó: MTI/Vahl Ottó)