Törvénysértés nélkül... I-II

A hortobágyi kényszermunkatábor hosszú évtizedekig elhallgatott története az áldozatok és az ávósok szemén keresztül.

fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1987, rendező, operatőr: Gulyás Gyula, Gulyás János

180 perc

Miről szól?

Gulyás Gyula és Gulyás János filmje az 1950 és 1953 között működő hortobágyi internáló- és kényszermunkatáborok történetét meséli el a rabok és az őrök személyes visszaemlékezésein keresztül.

Mitől különleges?

A Törvénysértés nélkül elsőként tárta fel a hortobágyi kényszermunkatáborok történetét, amit a szocializmusban mély elhallgatás övezett.

A hírhedt recski munkatábor is tabutémának számított, de a hortobágyinak sokan még a létezéséről sem tudtak, mert az internáltaknak tilos volt róla beszélniük. A Törvénysértés nélkül nem használ archív anyagokat, pusztán a fogvatartók és fogvatartottak személyes elbeszéléseire épít – már csak azért is, mert a 80-as években nem volt más hozzáférhető dokumentuma, bizonyítéka a kényszermunkatáborok zárt belső világának. Az internáltak sok esetben évtizedek után először elevenítik fel a sérelmeiket, tragédiájukat, és emlékeikben újra átélik a történteket, ami intenzív, torokszorító érzelmi töltést kölcsönöz a mondandójuknak.

Hogyan készült?

Gulyás Gyula és Gulyás János egy novellát olvastak egy hortobágyi munkatábort megjárt nőről, amely három áldozat sorsát dolgozta át fikcióvá. A rendezők megkeresték az írót, akitől megkapták a három nő elérhetőségét, és egyikük hajlandó is volt nyilatkozni a kamerának. A hortobágyi munkatáborok olyannyira tabutémának számítottak a szocializmusban, hogy sokan még a 80-as években sem mertek beszélni élményeikről. A filmkészítők is óvatosak voltak: álnéven, egy már elfogadott film címén kezdték meg a forgatást, mert a hortobágyi munkatáborokról szóló filmre valószínűleg még a szabadabb légkörű Balázs Béla Stúdióban sem kaptak volna támogatást.

Gulyásék végül kapualjról kapualjra jártak, a megszólalók adtak nekik újabb neveket és címeket. Az volt a megállapodás, hogy a filmet még a befejezése előtt levetítik a megszólalóknak, és azok a kész anyag fényében dönthetik el, vállalják-e a szereplést. Ezért került a filmbe az a jelenet, amelyben a munkatábort megjárt emberek egy vetítőteremben nézik és kommentálják a leforgatott anyagot. Végül mindenki vállalta a szereplést (igaz, néhányan csak monogrammal vagy név nélkül kerültek a stáblistára), és ez a cinema verité-ben megszokott módszer ahhoz is hozzájárult, hogy a fogvatartottak reagálni tudjanak a fogvatartók vallomásaira, és felhívják a figyelmet azok csúsztatásaira.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Törvénysértés nélkül a 80-as években elterjedt hosszú riport-dokumentumfilmek sorát gyarapítja, amelyek a szocializmusban tabunak számító történelmi témákat dolgoztak fel. A 80-as évek végén, a 90-es évek elején három film tárta fel a magyar internáló- és kényszermunkatáborok világát: a Gulyás testvérek filmje a hortobágyi, Böszörményi Gyula és Gyarmathy Lívia a recski kényszermunkatábor, Almási Tamás Ítéletlenül című filmje pedig a kistarcsai internálótábor női rabjainak történetét mesélte el.

A Törvénysértés nélkült az 1988-as Filmszemlén mutatták be, ahol elnyerte a dokumentumfilmes fődíjat, majd széleskörű moziforgalmazásba került. A korszak jelentős dokumentumfilmjeihez hasonlóan Gulyásék filmje is hozzájárult a rendszerváltást előkészítő szellemi erjedéshez, amelyben a szocialista rendszer számos visszaélésére derült fény. A Törvénysértés nélkül a nemzeti önismeret, a kollektív emlékezés kiemelten fontos alkotása.


Egy emlékezetes jelenet


Döbbenetes visszaemlékezés arról, hogyan gyalogolt át egyik rezsim a másik után az egyszerű embereken. A zsidó házaspár feleleveníti a deportálást. Amikor a gyerekek és szülők elválasztásához érnek, és megemlítik Mengelét, akkor jövünk csak rá, hogy nem Hortobágyról, hanem Auschwitzról beszélnek. A film a szerkesztésmódjával is a fasizmus és a kommunizmus közti hasonlóságokat emeli ki. Erről az áldozatok szintén gyakran beszélnek, amikor azt mondják, egyik kényszermunkatábor sem volt különb a másiknál.

Plakát

(forrás: MNF)

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem