Miről szól?

Gulyás Gyula és Gulyás János filmje az 1950 és 1953 között működő hortobágyi internáló- és kényszermunkatáborok történetét meséli el a rabok és az őrök személyes visszaemlékezésein keresztül.

Mitől különleges?

A Törvénysértés nélkül elsőként tárta fel a hortobágyi kényszermunkatáborok történetét, amit a szocializmusban mély elhallgatás övezett. A hírhedt recski munkatábor is tabutémának számított, de a hortobágyinak sokan még a létezéséről sem tudtak, mert az internáltaknak tilos volt róla beszélniük. 

A Törvénysértés nélkül nem használ archív anyagokat, pusztán a fogvatartók és fogvatartottak személyes elbeszéléseire épít – már csak azért is, mert a nyolcvanas években nem volt más hozzáférhető dokumentuma, bizonyítéka a kényszermunkatáborok zárt belső világának.

Emlékeikben újra átélik a történteket

Hogyan készült?

Gulyás Gyula és Gulyás János egy novellát olvastak egy hortobágyi munkatábort megjárt nőről, amely három áldozat sorsát dolgozta át fikcióvá. A rendezők megkeresték az írót, akitől megkapták a három nő elérhetőségét, és egyikük hajlandó is volt nyilatkozni a kamerának. A hortobágyi munkatáborok olyannyira tabutémának számítottak a szocializmusban, hogy sokan még a nyolcvanas években sem mertek beszélni élményeikről. A filmkészítők is óvatosak voltak: álnéven, egy már elfogadott film címén kezdték meg a forgatást, mert a hortobágyi munkatáborokról szóló filmre valószínűleg még a szabadabb légkörű Balázs Béla Stúdióban sem kaptak volna támogatást.

Gulyásék végül kapualjról kapualjra jártak, a megszólalók adtak nekik újabb neveket és címeket. Az volt a megállapodás, hogy a filmet még a befejezése előtt levetítik a megszólalóknak, és azok a kész anyag fényében dönthetik el, vállalják-e a szereplést. Így kerültek a filmbe azok a jelenetek, amelyben a munkatábort megjárt emberek egy vetítőteremben nézik és kommentálják a leforgatott anyagot. Ez a cinéma vérité-ben megszokott módszer lehetővé tette, hogy a fogvatartottak reagáljanak a fogvatartók vallomásaira, és felhívják a figyelmet azok csúsztatásaira. Végül mindenki vállalta a szereplést, igaz, néhányan csak monogrammal vagy név nélkül kerültek a stáblistára.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Törvénysértés nélkül a nyolcvanas években elterjedt hosszú riport-dokumentumfilmek sorát gyarapítja, amelyek a szocializmusban tabunak számító történelmi témákat dolgoztak fel. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején három film tárta fel a magyar internáló- és kényszermunkatáborok világát: a Gulyás testvérek filmje a hortobágyi, Böszörményi Gyula és Gyarmathy Lívia a recski kényszermunkatábor, Almási Tamás Ítéletlenül című filmje pedig a kistarcsai internálótábor női rabjainak történetét mesélte el.

A Törvénysértés nélkült az 1988-as Filmszemlén mutatták be, ahol elnyerte a dokumentumfilmes fődíjat, majd széleskörű moziforgalmazásba került. A korszak jelentős dokumentumfilmjeihez hasonlóan Gulyásék filmje is hozzájárult a rendszerváltást előkészítő szellemi erjedéshez, amelyben a szocialista rendszer számos visszaélésére derült fény. A Törvénysértés nélkül a nemzeti önismeret, a kollektív emlékezés kiemelten fontos alkotása.

Egy emlékezetes jelenet

Döbbenetes visszaemlékezés arról, hogyan gyalogolt át egyik rezsim a másik után az egyszerű embereken. A zsidó házaspár feleleveníti az 1944-es deportálást. Amikor a gyerekek és szülők elválasztásához érnek, és megemlítik Mengelét, akkor jövünk csak rá, hogy nem Hortobágyról, hanem Auschwitzról beszélnek. A film a szerkesztésmódjával is a fasizmus és a kommunizmus közti hasonlóságokat emeli ki. Erről az áldozatok szintén gyakran beszélnek, amikor azt mondják, egyik kényszermunkatábor sem volt különb a másiknál. 

A rendezők

Gulyás Gyula, Gulyás János (forrás: MNF)

Plakát

(forrás: NFI)