...

Tegnap

Az egyetlen fennmaradt nagyjátékfilm a Tanácsköztársaság idejéből, amely még a kommunista vezetést is felháborította.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1919, rendező: Lázár Lajos

társrendező, forgatókönyvíró: Orbán Dezső, operatőr: Arany Ferenc, főszereplők: Késmárky Ilona, Fejér Leó, Dénes Oszkár, Lord Imre, Réth Marianne, Kruppka Endre, 50 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Hoffer gyártulajdonos egy milliomos özveggyel csalja a feleségét. Ráveszi a gyárigazgatót, hogy csábítsa el a nejét, hogy a tettenérés után elválhasson tőle. Közben a kommunista művezető a rossz munkakörülményekre hivatkozva sztrájkot szervez a gyárban. A gyártulajdonos végül a feleségét és a művezetőt is kisemmizi, de a művezető a munkáslázadás leverése után sem veszti el a reményt. Keletre, a kommunista eszmék hazájába utazik.

Mitől különleges?

A Tegnap egy sematikus szerelmi történetet igyekezett megtölteni a kommunizmus eszmeiségével. A film az arisztokráciát erkölcsileg züllött, kizsákmányoló uraknak, a munkásságot elnyomott társadalmi csoportnak ábrázolja. A Tegnap a két világ ütköztetésére, kontrasztjára épül, amit a párhuzamos montázs alkalmazása tesz hatásossá. A szerelmi történetet csak felemás módon tudták a kommunista ideológiához igazítani: a gyártulajdonos felesége és a művezető nem szeretőként, hanem sorstársakként talál egymásra, ugyanis a feleségről kiderül, hogy ő is szegény származású. A gyártulajdonos érzelmileg és fizikailag is kihasználja a környezetét: ahogy a gyári termelésben csak a profit érdekli, úgy a szerelemben is csak a testi vágyait igyekszik kielégíteni. Érdekesség, hogy a Tegnap szimbolikusan a Tanácsköztársaság bukását is előrevetítette, hiszen egy sikertelen forradalom történetét meséli el: a munkások sztrájkját leverik, vezetői külföldre – Moszkvába – menekülnek.

Hogyan készült?

A Tanácsköztársaság rövid és viharos időszaka alatt igyekezett biztosítani a filmgyártás folytonosságát – inkább kevesebb, mint több sikerrel. A politikai vezetés a filmgyártást is a kommunizmus szellemében gondolta újra. A filmstúdiókat, mozikat és forgalmazó cégeket államosították, de a műsort a már a Tanácsköztársaság előtt megkezdett és alatta befejezett filmekből állították össze. Jellemző, hogy a legnagyobb sikert a Jókai Mór regényéből adaptált, Korda Sándor rendezésében készült Az aranyember (1918) aratta.

1919 júniusában megalakult a Proletár Akadémia elnevezésű kollektív filmkészítői csoport dr. Lázár Lajos vezetésével. Kiáltványukban amellett foglaltak állást, hogy a film nem lefilmezett színház, művészi alapja a képkompozíció. A Tegnap igényes képei a keresett némafilm-operatőr, Arany Ferenc nevét dicsérik, aki a szokásos gyors tempó – a film nyolc nap alatt forgott – ellenére is eredeti beállításokat talált ki. Ezek közül a legemlékezetesebb, amikor többszörös tükrözésben – a tükörben látszódó tükörben – fotografálja, ahogy a gyárigazgató erőszakkal magáévá teszi a gyártulajdonos feleségét, ezzel is hangsúlyozva a nő kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét. A Proletár Akadémia első és utolsó filmje volt a Tegnap, a végeredménnyel elégedetlen kommunista vezetés a filmet látva feloszlatta a kísérleti csoportot.

Az utókor számára azért maradhatott fenn, mert a Horthy-korszakban lefoglalták a Tanácsköztársaság alatt készült filmeket és híradókat, mivel azok hasznos információkat tartalmaztak az új rendszer számára a Tanácsköztársaság résztvevőinek beazonosításában. A híradók politikai relevanciájuk miatt hiánytalanul fennmaradtak, a filmek viszont magánkézbe kerültek, és többségük idővel elveszett. A Tegnap lefoglalt – inzertek nélküli – munkakópiáját azonban a belügyminisztérium politikai dokumentumként titkosította, innen került elő a Kádár-korszakban. Molnár István filmtörténész 1957-ben ez alapján állította össze és egészítette ki inzertekkel a ma is látható változatot, amelyben a filmet író és társrendező Orbán Dezső volt a segítségére.

Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Tegnap az egyetlen nagyjátékfilm, amely fennmaradt a Tanácsköztársaság időszakából. 

A maga korában nem aratott sikert: a közönséget a társadalmi felfordulás közepette nem vonzotta az ideológiavezérelt sztori, a Központi Üzemvezető Tanács pedig lesújtó véleményt alkotott a filmről. A szerelmi történetet rossz giccsnek és az előző rendszer ideológiai maradványának tartották, amit „csak ízléstelensége, kulturálatlansága és nagyhangú, de zavaros naivsága különböztet meg az átlag rossztól”. A filmtörténészek a Kádár-korszakban rehabilitálták a Tegnapot: Kőháti Zsolt némafilmtörténetében a „közhelyei ellenére” remekműként említi a filmet, Nemeskürty István pedig a felemás történeten túlmutató vizuális erényeit emeli ki.



Egy emlékezetes jelenet

A művezető sztrájkot hirdet, mire a gyár vezetése behívja a katonaságot, és fegyverrel levereti a munkások lázadását. Ahogy maga a film, úgy ez az akciódús jelenetsor is a gazdag elnyomók és a lázadó munkások egymással ütköztetett ellentétpárjaiból nyeri a drámai erejét: a kivezényelt katonákat és a gyülekező munkásokat párhuzamos montázsban vágja egymásra.

Soós Tamás

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem