Tanár úr kérem...

 

A Tanár úr kérem az ötvenes évek propagandafilmjei után visszacsempészte a humort a magyar filmgyártásba.

fekete-fehér magyar játékfilm, 1956, rendező: Mamcserov Frigyes

író: Karinthy Frigyes, forgatókönyvíró: Mamcserov Frigyes, operatőr: Hegyi Barnabás, vágó: Morell Mihály, zeneszerző: Polgár Tibor, főszereplők: Pethes Sándor, Bihari József, Makláry Zoltán, Uray Tivadar, Gobbi Hilda, Apáthy Imre, 73 perc

A film adatlapja a Filmkeresőn

Miről szól?

Bauer elkésik az iskolából, és innentől egész nap rájár a rúd: intőt kap matematikából, eladja a stilisztikakönyvét, és még a lányok is kinevetik az utcán. De a képzeletében ő a világ legsikeresebb tudósa, atlétája és kormányfője.

Mitől különleges?

Mamcserov Frigyes a lehetetlenre vállalkozott, amikor filmre adaptálta Karinthy Frigyes humoreszkjét, de lehetőségeihez és a korszakhoz képest leleményesen dolgozta fel a Tanár úr, kérem-et. Két adaptációs nehézséggel is szembe kellett néznie: a könyv novellái csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, tehát nem adnak ki egy összefüggő narratívát, másrészt az iskolaéveire visszaemlékező Karinthy belső monológokban eleveníti fel a diákok vívódásait, álmait és önfelmentéseit, amelyekkel próbálják megúszni vagy épp kezelni, tompítani az iskolai próbatételeket és azok hatásait. A szubjektív folyamatok érzékeltetésére nagyobb hangsúlyt fektető modernista film megjelenése előtt Mamcserov ezt kissé nehézkesen, klasszikus fantáziajelenetekben tudja csak megoldani. Karinthy széttartó humoreszkjeit a főszereplő Bauer egyetlen napjába sűríti össze, aminek köszönhetően lemond sok sztori csattanójáról és emlékezetes részletéről, de viszonylag egységes narratívát teremt.

A film azonban így is csak részeredményeket tud felmutatni, ugyanis a második felét eluralják Bauer álomjelenetei, amelyekben egy-egy kudarca után vágybeteljesítő képzelgésekkel kárpótolja magát, és ezekben Mamcserov csak ritkán tudja megfogni Karinthy sokszor abszurd humorát. A filmet dicséri a három (más források szerint öt) ezer gyerek közül kiválogatott diákszereplők játéka, a burleszk elemeinek ügyes alkalmazása, valamint Hegyi Barnabás ihletett kameramozgásokat is felvonultató operatőri munkája.

A Tanár úr kérem… jól adja vissza Karinthy művének hangulatát, de amellett is erős érveket szolgáltat, hogy miért érdemes elolvasni a kötelező olvasmányokat akkor is, ha azok filmen is megtekinthetők.

A gyerekszereplőket több ezer jelentkező közül választották ki

Hogyan készült?

Rákosi idején szoros politikai kontroll alá vonták a filmgyártást, a forgatókönyveket egy központi bizottság cenzúrázta, hogy az államilag megfogalmazott célokat és gondolatokat népszerűsítsék. A megfelelő ideológia terjesztése az olyan népszerű és nagy szakértelemmel elkészített szórakoztató filmekre is rányomta bélyegét, mint az Állami Áruház. Sztálin halálával és Rákosi háttérbe szorulásával 1953-től a filmgyártás feletti ellenőrzés is enyhült. A cannes-i fesztiválon és a hazai mozikban is nagy sikert arató Körhinta már azt jelezte, hogy az ideológiainál nagyobb szerepet kaphatnak a művészi megfontolások a filmekben. Ebben az enyhülő politikai légkörben készült el Karinthy Frigyes klasszikusának adaptációja, amely üdítően mellőzi a politikát. A századelőn játszódó történetbe utólag sem vetítettek vissza politikai-ideológiai tartalmakat, pedig ez az ötvenes évek történelmi filmjeiben (Föltámadott a tenger, Semmelweis stb.) gyakran előfordult.
A Tanár úr kérem…-et a pályakezdő Mamcserov Frigyes írta és rendezte, akit a szórakoztató film és a vígjátékok iránti fogékonysága miatt Keleti Márton utódjának tekintettek. Mamcserov a Karinthy-adaptációban valóban megvillantotta vígjátékrendezői képességeit, de pályáját megakasztotta, hogy ’56-ban elhagyta Magyarországot, és két évig Brüsszelben és Londonban készített filmeket. 1958-ban tért vissza Magyarországra, egy darabig Ranódy László filmjeiben dolgozott rendezőasszisztensként – a Légy jó mindhalálig-nak a dramaturgja is volt –, majd megrendezte a hatvanas évek egyik nagy slágerfilmjét, a Mici néni két életét. Mamcserov később nem tudta megismételni ezt a sikert, és nem is vált Keleti Mártonhoz mérhető rendezővé, de többnyire elismert szórakoztató filmeket rendezett a rendszerváltásig.


Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?

A Tanár úr kérem… a Rákosi-diktatúra utáni enyhülés szellemében fogant, amennyiben egy irodalmi klasszikus politikamentes adaptációjával igyekezett szórakoztatni az embereket. A film azonban így sem kerülhette el a történelem viharait, hiszen a forradalom előestéjén, október 5-én került mozikba. A korabeli sajtó elismerően negatív kritikákat közölt a filmről. Majdnem mindegyik cikk kiemelte, hogy a filmszerűtlen könyv adaptációjába törvényszerűen tört bele a rendező bicskája, de már magát a kísérletet is üdvözölték, ugyanis többévnyi átideologizált filmgyártás után üdítően hatott Mamcserov igyekezete egy minőségi és politikamentes vígjáték létrehozására.

Egy emlékezetes jelenet

Röhög az egész osztály. Cédularagasztgatás, Zajcsek és a szemétláda, és a II. Józsefről rettenetesen unalmasan tanító Kökörcsin, aki azt hiszi, rajta nevetnek a diákok. Ebből a jelenetfüzérből is jól látszik, Mamcserov milyen izgalmas diákarcokat talált a filmhez.

A rendező

Hegyi Barnabás operatőr és Mamcserov Frigyes rendező az Omlás című film próbafelvételét ellenőrzi a Hunnia Filmgyárban, 1963-ban (MTI Fotó: Bojár Sándor)
Mamcserov Frigyes adatlapja a Filmkeresőn

Plakát

(forrás: NFI)